Keller és a mágikus tízes

De azért ez mégis csak pimaszság: a legnagyobb profikat idéző baranyai hölgykoszorú oktatófilmbe illőn intézi el a francia házigazdák egyletét, előnyt szerez a női Euroliga negyeddöntőjében, erre a saját irányítójukat jelölik meg legjobbként a gallok. Minderről Rátgéber László, a győztes pécsiek vezére már a Budapest–Pécs buszúton értesül, csöppnyit tán fel is megy benne a pumpa, aztán kapcsol.
"Hát nem mi nyertük meg a mérkőzést?"
De bizony. Az ezer probléma sújtotta PVSK jószerivel levegőhöz sem engedte jutni riválisát, amely ugyan a záró felvonásban bevetett apait-anyait, ám hiába, Iványiban, Tranquilliben, Kellerben és a többiekben minden helyzetben volt annyi erő, hogy viszszaverjék a francia rohamokat. "Kulcsfontosságú volt, hogy ötletesen és sok labda nélküli mozgással támadjunk, s ezt meg is tettük, elsősorban ezzel sikerült meglepnünk az ellenfelet – avat be a részletekbe Rátgéber. – Emellett az is jól jött, hogy ki tudtuk tolni a bourges-iakat a gyűrűnk alól, tudni kell ugyanis, hogy a galloké az Euroliga egyik legjobban lepattanózó alakulata. A második félidőben éreztem a játékosaimon, hogy fáradnak, de a tartásunk megmaradt, s győztünk. Most már csak abban bízom, hogy a történelem nem ismétli önmagát, és az idegenbeli sikerünket nem követi két vereség."
Az említett csúfság négy éve esett meg, amikor is a Pécs 1–0-s vezetése ellenére sem jutott be a Final Fourba (ha már itt tartunk, a Bourges igazi mumus, hiszen az elmúlt esztendőkben háromszor verte ki a vasutasokat). Talán ezért is nyomatékosította rögtön a diadal után Rátgéber, hogy az ünneppel várják meg a péntek estét. Más kérdés, hogy az egyik nyerő cserét, Keller Annamáriát hallgatva fel sem vetődik bennünk, hogy egy mulatozó társaság tért volna haza Franciaországból. "Nem pezsgőztünk útközben, mi több, ugyanolyan volt a hazaút, mint máskor – így a baranyai körökben csak "Mackónak" becézett középjátékos, aki tíz pontjával hallatlanul sokat tett a szerda esti diadalért. – Ami azt illeti, a védekezésem lehetett volna jobb is; sebaj, majd az itthoni meccsen jobban megy."
Kellernek egyébiránt kedves kis története van – hallgassuk csak! "A kiutazáskor a Stadion szállóban a hatszáztízes szobában laktam Iványi Dalmával, a repülőn a tizedik sorban ültünk, Bourges-ban a háromszáztízes szoba volt a miénk, a találkozó előtti edzésen pedig egy tízes számú labdával gyakoroltam – mondja a pécsiek (nem fogják kitalálni) tízese. – Mondtam is a lányoknak, hogy figyeljenek nagyon erre a számra, s lám, tíz pontot dobtam."
Felvetjük, egy esetleges tízpontos diadal pénteken azért még beleférhetne a számmisztikába, mire Keller így felel: "Rendben, aláírom. Slusszpoénnak sem lenne utolsó…"