Tau: a féltve őrzött együttes

Alfonso Churruca, legyen bár a világ legjóindulatúbb embere, a keze meg van kötve. Márpedig a szabály, az szabály, így ha valaki szóra kívánja bírni a Tau Cerámica kosarasait, annak Churruca sajtófőnökön keresztül vezet az útja. Már-már azt hisszük, nem is az egyik spanyol kosárlabdacsapat játékosaira, sokkal inkább a Real Madrid sztárjaira, Ronaldóra, Raúlra vagy Beckhamre vagyunk kíváncsiak, tudniillik a baszk klub házirendje idehaza sosem tapasztalt szigort ír elő.
Bejelentkezés, aztán türelem – várakozás kint, ugyanis az edzésbe idegen még véletlenül sem kukkanthat bele –, s utána jöhet a csevegés; Churruca javára legyen mondva, amit ígér, betartja, "prezentálja a megrendelt" játékosokat. Már jön is Arvydas Macijauskas, a spanyol bajnoki listavezető litván sztárja, akire a helyi kollégák a létező összes magasztaló jelzőt felaggatták az elmúlt hetekben: volt fenomén, világsztár, nehéztüzér, no és persze Kalasnyikov, a teniszező Kafelnyikov után szabadon. Macijauskas amúgy rendkívül szerény fiú, majdhogynem a világ legtermészetesebb dolgaként állítja be a meccsenkénti harminc-negyven pontos teljesítményt. Felvetem, a rettegett Ivanovics edző már-már inkvizíciós eszközei bizonyára megkeserítik a mindennapjait, mire a litván Európa-bajnok sietve leszögezi: fiatalember lévén nemigen törődik a gyötrelmes munkával, keményen dolgozik, hisz látja az eredményét. És valóban, a kosarasként is hírnevet szerző, nem utolsósorban kétszeres BEK-győztes Dusko Ivanovics nem nagyon hagy támadási felületet, elég csak annyit mondania: "Nézzetek a táblára!"
"Huszonhárom éves vagyok, bírnom kell a tempót, legyen szó akár az edzésekről, akár a rengeteg mérkőzésről – véli a valóban varázslatos, az idén kontinensbajnoki címet nyerő litván hátvéd, aki az elmúlt hetekben csak nagy ritkán nem érte el a 30 pontot: 38-at szórt a Barcelonának, s meg sem állt 40-ig a francia Asvel ellen. Vitoriai tartózkodásáról kérdem, s Macijauskas igazi diplomataként felel: "Szeretek Spanyolországban élni, kedvesek az emberek, hangulatos ez a kisváros, bár a helyiek nyelvével egyelőre hadilábon állok, csak egy-két szót sikerült megtanulnom." Végül hallgassuk az errefelé "Macinak", vagy még gyakrabban "Machénak" becézett játékos véleményét magyar csapattársáról, Dávidról. "Mi szinte együtt jöttünk a Tauhoz, hiszen Kornél Kaunasban, én pedig Vilniusban szerepeltem a legutóbbi évadban, és hát mondanom sem kell, hogy hatalmas csatákat vívtunk egymás ellen. Dávid jó játékos, és nagyon jó fej, szeretek vele együtt kosarazni."

Ôszintén szólva barangolásunkat Vitoriában nem keseríti meg a hírhedt baszk terrorszervezet, az ETA hetekkel ezelőtti bejelentése, amely szerint az esztendő végéig három-négy robbantás várható az ország középületei ellen. Tudvalevő, hogy az ETA ritkán ijeszt rá saját "népére", a tagjai által gyűlölt spanyol politikus vagy közszereplő érkezéséről pedig szerencsére nem hallottunk. Érdekes egyébiránt, hogy noha a tartományban a legközelebbi országos léptékkel is nagynak tartott város, vagyis Bilbao, valamint az Atlanti-óceán partján fekvő, elmondhatatlanul szép San Sebastián nagyobb település, a baszk történelmi főváros Vitoria, ma is itt székel a baszk parlament. Kérdem Dávid Kornélt, a mindennapjaiban érzi-e a "baszkság" jeleit, ám a center a fejét rázza, mondván: ennyi erővel élhetne Katalóniában vagy Andalúziában is. Egy kedves kolléga, a spanyol bajnokság hivatalos internetes portálját, a www.acb.com-ot tudósító Natxo Mendoza ezzel kapcsolatban bevallja, hogy maga keveset ért az igazi baszk nyelvből, noha érdekességként megemlíti, hogy számos helyen találkozhatunk a spanyol és a baszk verzióval is, a kinntartózkodásunk idején játszott Alavés–Real Sociedad Király-kupa futballderbin például így is, úgy is bemondta a hangosanbeszélő a közérdekű információkat.

Szakértők szerint a spanyol bajnokságnál nincs színvonalasabb szerte a kontinensen, s ha ez igaz, akkor kijelenthető: a Liga ACB az NBA utáni legerősebb kosarasvetélkedés. Hogy e pontvadászatban mit jelent 14 győzelemmel kezdeni, arról legyen elég annyi, hogy az eddigi rekordot a Real Madrid tartotta, mely alakulat kétszer is eljutott az idény eleji hat sikerig. Ezt fejelte meg a Tau Cerámica, amely nem is olyan régen a 15. találkozóján az Euroliga-győztes Barcelona otthonában szenvedett kétpontos vereséget.
"A spanyol bajnokságnak az a varázsa, hogy a gyengébbeknek tartott együttesek is jók, ellenük sincs lazítás – kezdi jellemzését a liga egyetlen magyarja, Dávid Kornél. – Nehéz hónapokon keresztül topon lenni, így természetesnek tartom, hogy mi is átestünk már néhány hullámvölgyön, ennek számlájára írható, hogy az Euroligában már nem szerepelünk annyira jól. Egy hónapja Scola sérülése vetette vissza először a csapatot, a kiválása után remegni kezdett a gépezet, de még nyertünk. Többeken érzem, hogy nem tudnak úgy koncentrálni, mint korábban, ezért is fordulhat elő, hogy egy-két ember nagyon megszórja magát, ám a többiek nem érik el még a tíz pontot sem. Most Macijauskas húzza a szekeret, de például néhány hete neki is voltak gyengébb meccsei. Hogy mikor voltunk a topon? Az október fantasztikus volt, akkor szinte tökéletesen játszott a csapat."