A vártnál kevesebben szurkoltak a DKSK-nak, a nézőszám minden bizonnyal átmeneti csökkenése valószínűleg az élő televíziós közvetítésnek volt betudható. Az első negyed ugyanúgy telt, mint a két csapat zágrábi mérkőzésén: a szorgos horvátok hosszú perceken át vezettek, míg a diósgyőri kísérletek közül feltűnően sok pattant le a gyűrűről. A Croatia ziccerezett, a piros-fehérek pedig jobbára távolról próbálkoztak, a játék képe csak a Koncz szemfüles labdaszerzéseit követő duplákkal és Csávás pompás tempóival változott meg. A folytatás azonban megint nem úgy sikerült, ahogy azt a Vukicsevics-tanítványok elképzelték, így a nagyszünetben általános meglepetésre a zágrábiak tértek pihenőre előnnyel. A harmadik negyedben folytatódott a döbbenet, a vendéglátó védőmunkája szétesett, amiből a nyolcpontos előnyt kovácsolt a fiatal ZKK Croatia. A hamuszürke hazaiak szenvedtek, futottak az eredmény után, játékukon ebben az időszakban a tanácstalanság jeleit lehetett felfedezni. Már-már a levegőben lógott a meglepetés, vagyis a diósgyőri vereség, amikor utolsó tartalékainak mozgósításával összekapta magát a DKSK, és fordított. A házigazda hozta a kötelezőt, ilyenkor pedig a teljesítményt nem kell megmagyarázni, győzelme különbsége azonban váratlanul csekély. A borsodiak háza táján ismét bebizonyosodott, hogy nem nélkülözhetik a sérült Brosovszky, Abromaité és Fodor játékát.
Mestermérleg Milen Vukicsevics: – A küzdelmes meccsen sok szakmai probléma adódott. A belső részen a besegítéseknél akadtak nehézségeink, így nem úgy alakult a találkozó, ahogyan gondoltuk. Viktor Kovac: – Nagyon jó mérkőzés volt, amelyen tisztességgel helytálltunk, az utolsó pillanatokig nyílttá tettük a küzdelmet. Ezért dicséretet érdemelnek a lányok.