Újra fináléban a Körmend

Így aztán egyértelmű volt a képlet: ha nyerni tud, és ezzel 0–2-ről egyenlít a Debrecen, akkor minden bizonnyal döntős (hiszen az ötödik meccset a cívisvárosban rendezték volna), ha pedig a körmendiek diadalmaskodnak, akkor ők jutnak be az aranycsatába – az alapszakasz hatodik helyéről.
Az időjárás kegyes volt a felekhez, hiszen a 15 fokos kinti lehűlésnek köszönhetően a csarnokban sem uralkodott trópusi hőség. Persze a zsúfolásig megtelt lelátók így is ontották magukból a meleget, de sokkal elviselhetőbb volt a légkör, mint egy héttel korábban a második mérkőzésen. A lehűlés azonban nem enyhítette a küzdők idegességét, elképesztő feszültségben indultak harcba a két csapat játékosai. Két percet és tíz másodpercet kellett várni az első kosárra, ekkor Toroman duplájával vezetett a Körmend. Ám a vasiak tűntek feszültebbnek, s így hamar előnyhöz jutott a debreceni gárda, Zsebe Ferenc pedig harcba küldte a vádlisérülése miatt sántikáló Némethet. A Trevisóból hazatért játékmester pedig másodperceken belül kosárral köszönt be, így 10–8-ra vezettek a hazaiak, és előnyüket még egy duplával megtoldották az első negyed végéig. Az idő múlásával nem oldódott a feszültség, pedig Mujanovics triplája és Hainje kosara után már
17–8-ra vezetett a vendéglátó. Sőt, a 17. percben már megvolt a körmendi szurkolók által annyira áhított közte tíz is. A Vadkakasok azonban nem adták fel, s a nagyszünetig három pontot faragtak hátrányukból, így 26–19-nél térhettek pihenőre a felek.

Ilyen kevés kosárnál akár megnyugtatónak is tűnhetett volna a Körmend előnye, ám az újrakezdés után Ádám triplájával, majd Green büntetőjével hamar csökkent a hazai előny. Sőt, már majdnem öt perc telt el a harmadik negyedből, amikor körmendi részről Németh először betalált, igaz, a hárompontosvonalon túlról. Zsebe edző azonban ettől sem nyugodhatott meg, hiszen Grebenár begyűjtötte harmadik személyi hibáját, így Keresztest kellett hadba küldeni. Hatalmas volt a feszültség, igaz, egy újabb Mujanovics-hármas és egy Hainje-dupla valamit oldott ezen (legalábbis körmendi oldalon), hiszen megint hét ponttal vezettek a vasiak (35–28). Állandósult a különbség, és úgy nézett ki, hogy Némethék révbe érhetnek, ám a záró tíz percben minden erőtartalékukat mozgósították a debreceniek. Az idény legrosszabb teljesítményét nyújtó Lee helyett Bukva és Green próbálta meg menteni a menthetőt, és főként nekik tudható be, hogy négy perccel a vége előtt 49–47-re felzárkóztak a vendégek. A másik oldalon Németh lendült bele, s újra nőtt a különbség, ám Lee minden mindegy alapon elengedett triplája után újra nagyon közel volt a Debrecen (55–53).
Megélénkült a vendégek kispadja, ám hamarosan alábbhagyott a lelkesedés, hiszen a debreceniek ezen az estén már nem szereztek több kosarat, míg a gyakorlatilag fél lábon játszó Németh emberfeletti produkciójával 59–53-ra elhúzott a Körmend, sőt, a dudaszó pillanatában egy légpassz után Hainje csodálatos zsákolással zárta le a párharcot (61–53). Összesítésben 3–1-re nyert, s újra döntős a Körmend, de a debrecenieknek sincs szégyenkeznivalójuk, hiszen hatalmas csatában maradtak alul.

Mestermérleg

Zsebe Ferenc: – Kollégámmal ellentétben nekem az a véleményem, hogy aki a rájátszásban hétből hat meccset megnyer, az nem az ellenfeleknek köszönheti a sikert, hanem saját magának.
Ráthonyi Tamás: – Harcoltunk, küzdöttünk, de ilyen támadójátékkal csak ennyire tellett. Nem szomorkodunk, küzdeni fogunk a bronzéremért.