Rákezdte az isteni Rudi

A forgatókönyv azonos a negyed-, majd az elődöntő rajtján is: előbb Egerszegről, majd Debrecenből hozta el a két pontot a Marc. Az egyetlen társaság, amely még nem veszített a bajnokság második, egyszersmind legfontosabb szakaszában.
"Nem vagyok nyugodt” – mondja mindezek ellenére Zsebe Ferenc, közvetlenül a derbi előtt, és ha ő így, akkor mit szóljon a kolléga, Ráthonyi Tamás. Markáns pillérek dőltek ki a sorból: Lee, a frontember idestova két hónapja a csípőjét fájlalja, nem is lehet ott a kezdő ötösben, és kisebb orvosi csoda a másik amerikai jelenléte is. Green kezéről csak a meccs kedvéért került le a sín, persze az elődöntő már csak ilyen, kemény világ, játszani kell, nincs mese.
És játszik is a Körmend, minden vasi óhaja szerint. Toroman kapja el a rajtot, schumacheri tempóban, és a horvát hét pontjára sokáig nem is tud más felelni, egyedül csak Fodor. Aztán Németh is feliratkozik a pontlistára, azaz már-már bajban a Debrecen, amikor Green első mezőnytalálatát Fodor toldja meg egy triplával. Csekély vigasz a hazai tábornak, hogy körmendi (mármint exkörmendi) ő is. Ráthonyi érzi, hogy valamit tenni kell, érkezik Lee, de a csoda elmarad. Főleg, hogy Mujanovics percei következnek: a két hármas mellé további tíz pontot ragaszt a mindig megbízható csapatkapitány. Ne higgyük, hogy a duplán hátrányban lévő Debrecen (a párharcban sem ők mennek, ugye) olcsón adja a bőrét, de nehéz kikecmeregni a kátyúból, főleg hogy a fő fegyvernek hitt triplákkal hadilábon állnak az ezúttal szelídebbnek tűnő kakasok.

A második felvonás közepén már tucatnyi pont tátong a felek közt, ám a szakaszzárás hajdúsági szempontból elviselhetőbb, hiszen Bukva, Lakatos és Lee is betalál. És ha egy üzlet beindul… Két hazai hiba és két debreceni találat a harmadik negyed elején, és máris egy pontra közelít a Debrecen. Bukva és Gémes révén centereire alapoz a vendég, csakhogy egy kimagasló "nagy ember” odaát is akad. Az újabb fordulat főszereplőjét Mujanovicsnak hívják. Az eddigi teljesítményére is igazán büszke lehet, de amit ekkortájt látunk tőle, az egyenesen lenyűgöző. Nem birkózik a centerekkel, inkább távolabb húzódik, és onnan tüzel.
Elképesztő hatékonysággal. Nagyrészt az ő javára írható, hogy újra meglóg a házigazda. Csakhogy szívós vendég érkezett Körmendre, és a piros-feketék előnye közel sem akkora, hogy beleférjen az a félperces kihagyás, melyet öt ponttal büntet a Ráthonyi-sereg.

Újra szoros tehát, ám hol van még a vége. Úgy tízpercnyire. Bukva kapja el a fonalat és vág be három középtávolit, furcsa mód Ráthonyi éppen akkor viszi le, amikor a legjobban megy neki. Négy pont a vasi előny, amikor ászt húz elő a pakliból a Körmend. Trummer először, másodszor, harmadszor, negyedszer és ötödször. Egy kivételével tripla valamennyi dobása. Szűk négy perc alatt négy hármast és egy duplát süllyeszt el a gyűrűben a vasi kisváros vajkezű Rudija. Páratlan sorminta ez, akárcsak a Körmendé.
Márpedig ha vasárnap ötről a hatra jut, a döntőben folytathatja a Zsebe-alakulat.

Mestermérleg
Zsebe Ferenc: – Az első három negyed nehéz szülés volt, de azért bezsebeltük a győzelmet. Külön köszönet Trummernek és Mujanovicsnak.
Ráthonyi Tamás: – Még visszajövünk Körmendre!

Szóról szóra

Mujanovics Samir: – Nem kapok levegőt, úgy kihajtottam magam. Ez még csak kettő nulla, azaz egy győzelem hiányzik ahhoz, hogy boldogok legyünk.
Trummer Rudolf: – Most már egyértelmű, hogy kell a csapatnak ötpercnyi jó játék, csak ezután mennek olajozottan a dolgok. Amíg viszont nincs meg ez a jó periódus, addig csak szenvedünk. Vasárnap Debrecenben szeretnénk pontot tenni az elődöntőpárharc végére.
Patonay Imre, a Marc-Körmend szakmai igazgatója: – A debreceniek zónáját akkor tudtuk feltörni, amikor bejött egy-két távoli dobás. Most a negyedik negyedben Trummernek sikerült ez, ő volt az egyik nyerő ember.
Boldizsár Ferenc: – Úgy érzem, jó mérkőzést játszottunk, a hajráig jól tartottuk magunkat. Bármi lehetett volna a végjátékban, amikor jött Trummer Rudi, és megnyerte a Körmendnek a mecscset. Ilyen a kosárlabda!