Simonék szakaszgyőzelme

Amikor a hangulatot már nemigen lehetett fokozni, amikor a csarnokban fellelhető valamennyi helyre legalább hárman pályáztak, akkor indult csatába az alapszakasz-elsőségért a somogyiak kék-fehér serege. Meg kell hagyni, az egyik legkeményebb, de mindenképpen a legmotiváltabb rivális érkezett Kaposvárra. "Itt a lét a tét!” – mondogatták a vendégek, és valóban, egyszerű, mégis rettenetesen nehezen megoldható képlet állt a fehérváriak előtt: a győzelem legalább harmadik helyezéssel kecsegtetett, a vereség szinte bizonyosan negyedikkel vagy ötödikkel. A gárdát a hét elején átvevő Farkas Sándor változtatást rendelt el a szerdán a Sopront verő kerethez képest, Hart helyett Lukjanec lett tagja az együttesnek.
Hazai oldalon ezzel szemben az állandóságra szavaztak, és a jól ismert kezdő ötös nem is tétlenkedett, Dzunics és De Gray találataival ugyanis a vendéglátó kapta el jobban a rajtot. Védekezésben ritkán tapasztalható szigor uralkodott, tiszta dobóhelyzetről nem is nagyon álmodhattak a felek. Persze klasszisokban nem volt hiány a pályán, így ha nem is rohamléptekkel, de azért haladtak előre a csapatok. Pontok tekintetében a házigazda egészen a nyolcadik perc végéig kizárólag a fentebb említett kettősre építhetett, talán éppen ez az oka annak, hogy a "sokrétűbb” Albacomp megfordította az eredményt. Bencze forgolódott rendkívüli hatékonysággal a hazai palánk közelében, és Boros sem töprengett, amikor dobóhelyzetbe került.
Hogy túlságosan ne élhessék bele magukat a vezetésbe a vendégek, arról Ivkovics gondoskodott a második felvonás elején. A Klíma-Villt a hátára vevő szerb centernek tökéletesen mindegy volt, hogy Bencze vagy a nála szintén magasabb Lapov igyekszik őt hatástalanítani, pillanatok alatt megötszörözte első negyedbeli két pontját. És ez még csak a nyitánya volt a somogyi káprázatnak. Archbold és Simon tripláival előbb lerázta üldözőjét, majd nemes egyszerűséggel padlóra küldte az Albacompot a Kaposvár. Minden, de tényleg minden sikerült ekkor a Miljkovics-csapatnak, miközben a túloldalon Farkas edző fejében bizonyára megfordult: megérte felszállni a hajóra?
Írhattunk volna süllyedő hajót is, tudniillik Ivkovicsék egyszerűen szétzúzták a fehérvári "bronzálmokat”. Tíz perc alatt húsz pontnál is többet vert az Albára a vendéglátó, amely 6/8-as tripla-, és 18/31-es mezőnybeli mutatóval büszkélkedhetett a nagyszünetben. Az Albacomp dicséretére legyen mondva, még húszpontos hátrányban sem adta fel a harcot. Példának okáért Moseley a második hármasát juttatta a gyűrűbe (ennél sokkal többre nem futotta az erejéből, Archbold ugyanis leradírozta a pályáról), mint ahogy serénykedett Bencze is. Úgy tetszett, a somogyiakat túlságosan is kényelmessé tette a tetemes előny, miközben Boroséknak nem volt töprengeni valójuk: hajtaniuk kellett amolyan "lesz, ami lesz” alapon.
És hogy mindez hová vezetett? Egészen odáig, hogy már csak 13 pontos hátránya volt a vendégcsapatnak. Hogy ekkor aztán megtorpant, az Simon "számlájára írható”, ugyanis a hazai karmester előbb maga talált be, majd Dzuniccsal dobatott kosarat. És minthogy mindeközben az idő enyhén szólva nem a fehérváriaknak dolgozott, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az alapszakasz megnyerése mellett hazai makulátlanságát is megőrzi a Klíma-Vill. Így is lett, a két évvel ezelőtti bajnok az első helyről vághat neki a rájátszásnak, miközben az Albacomp kénytelen lesz megbarátkozni a gondolattal, hogy a katasztrofálisra sikeredett március után lecsúszott a negyedik helyre (és még hálát adhat a paksiaknak, hogy nem lett ötödik).
Megkockáztatjuk, négy fordulóval korábban kevesen hitték volna mindezt…

Mestermérleg
Goran Miljkovics: – Ilyen nyolc hónap után mit lehet mondani? Köszönöm a teljesítményt a játékosaimnak, a buzdítást a közönségnek. Ilyen kosarasok mellett jó edzőnek lenni. Kiharcoltuk a rájátszás legjobb helyét, igyekszünk élni vele.
Farkas Sándor: – Gratulálok a kaposváriaknak, és remélem, hogy az évad során még találkozunk velük.