Simon hajrázott a legjobban

Kivétel nélkül meggyógyultak a Kaposvár sérültjei, így újra teljes csapattal, a legjobb összeállításában állhatott fel a házigazda, ami bizony sokat számított szombaton. A kék-fehérek aktuális ellenfele ugyanis a bajnokság címvédője, az Atomerőmű volt, amely a kezdeti bukdácsolás után egyre inkább összeérik Fodor Péter keze alatt, ráadásul Smith érkezése óta immár a kispad is "hosszabb” a paksiaknál.Egy másik tengerentúli, a lassan "ősatomos” Davis dobta a vendégek első öt pontját, amire hazai részről egy ugyancsak messze földön híres pontgyáros, Dzunics válaszolgatott. Kemény volt a meccs, nagy hangsúlyt fektetett mindkét fél a védekezésre, így kevés volt a kosár, viszont az első negyed hajrájában kifejezetten sok a hiba. Ha csak egy orrhossznyival is, de rendre az ASE tartott előrébb, ezt látva Miljkovics mester beküldött még egy nehéztüzért, Archbold azonban ekkor nem váltotta meg a világot. Honfi és csapattársa, De Gray blokkja Mészáros betörésekor ezzel szemben nagyon tetszett a teltháznyi közönségnek – az már megint csak kevésbé, hogy az első tíz percet hatpontos előnnyel zárta a jobban védekező vendéggárda.A kaposvári drukkerek elégedetlensége aztán a második játékrész elején tört igazán felszínre, amikor pár percre kicsúszott a mérkőzés a játékvezetők kezéből. Itt is, ott is számon kérhettek rajtuk egy-két faultot, aztán amikor Dzunics megint belefogott a kosárszórásba, már felállva ünnepelt a csarnok hazaiakért szorító nézőserege. A már magyar válogatott – amúgy a 39. évét taposó – bedobó alaposan kipihenhette magát a sérülése miatti kényszerszünet ideje alatt, legalábbis az első félidőben hintett 19 pontja erre utalt, és a mozgásán is az látszott, kirobbanó erőben és formában érzi magát. De mivel társai ekkor még nem tették hozzá a tőlük elvárt pontokat az összterméshez, Dzunics kicsit magára maradt, ezáltal pedig nem tudta megtartani nagy nehezen kiharcolt négypontos vezetését a somogyi egylet.Ivkovics érezte át ennek leginkább a súlyát a kaposváriak közül, remekbe szabott centergóljai hamar semmissé tették a félidei kétpontos vendégelőnyt, az igazi fordulópontot azonban Archbold hármasa és De Gray két gyönyörű zsákolása jelentette. A szívósan küzdő Atomerőmű persze nem sokáig engedte fickándozni nagy riválisát, az idő múlásával egyre ponterősebb Czigler találataival kapaszkodott, és a hatpontos hazai előnyből a záró negyed negyedik percére egypontos vendégvezetés lett.Gigászi küzdelem zajlott a pályán, igazi háború, és a két nagy vetélytárs végső tartalékait is mozgosította a végjátékban a kulcsfontosságú győzelem megkaparintása érdekében. És amikor már mindenkinek a keze megremegetett az idegességtől, jött Simon Balázs. Az ifjú játékmester elsőrangúan kosárlabdázott a kulcspillanatokban, 11 pontot tartogatott az utolsó játékrészre, és egyértelműen ő volt a vendéglátó nyerő embere. Bár az utolsó percig próbálkoztak, vele nem tudták tartani a lépést a lepattanózásban meglepően gyengén muzsikáló Cziglerék, akik így lépéshátrányba kerültek az alapszakaszvégi kedvező pozíciókért folyó harcban.Mestermérleg
Goran Miljkovics:
Goran Miljkovics: – A kosárlabda csúcsát jelentette ez a mai meccs. Minden benne volt, ami szép a játékban. Valamennyi játékos a maximumot nyújtotta, én azt mondom, sok ilyen mérkőzésre lenne szükség Magyarországon.
Fodor Péter: – Igazi rangadó volt, amely nem a szépségről, hanem a küzdelemről szólt. Az első félidőben a kidolgozott helyzetek végén nem kaptuk meg a faultokat, a második félidőben pedig többet hibáztunk a kelleténél.