Fáradtan is jól hajráztak

Eleinte meglepve konstatálhatta a telt háznyi közönség, hogy a pécsiek a pontosabbak, Károlyi köríven kívüli, tehát három pontot érő találatával a vendégek vezettek az első negyed közepén, és bár a tizedik perc végére fordított a Milton betegsége miatt három helyett "csak” két olimpiai bajnokot felvonultató házigazda, a második játékrész elején megint vendégelőnyt regisztrált a jegyzőkönyv és az eredményjelző. Itt azonban végeszakadt annak a kisebbfajta csodának, amit addig produkáltak a fekete-fehérek, mert az elsősorban Baranova révén jobban lepattanózó Jekatyerinburg újra magához ragadta a vezetést, és a hátralévő időben már olyannyira vigyázott rá, hogy nem is engedte ki a kezéből.
Sőt.

Kihasználva a baranyaiak támadójátékának gyengeségeit, a harmadik negyed végére tíz pont fölé tornázta a különbséget az Arhipova által remekül mozgatott orosz együttes, az öt perccel a vége előtt feljegyzett húsz egységnyi differencia (61–41) pedig a korábbi remek helytállás ellenére kiütéses vereséget sejtetett. Iványi és Károlyi azonban másképp gondolta a végjátékot, mind a ketten bevágtak egy-egy triplát, majd a remek szériát az addig pont nélkül álló Vilutyté is megfejelte egy duplával, és máris sokkal emészthetőbbé vált az eredmény. És ami még fontosabb, a mindössze tizennégy pontos hazai győzelem azt jelenti, hogy amennyiben azonos pontszámmal végez a Jekatyerinburg és a PVSK, Rátgéber László csapatát rangsorolják előbbre, mivel a pécsiek otthonukban tizennyolc ponttal verték az oroszokat.

Mestermérleg
Zoran Visics: – Harminchárom ponttal szerettünk volna nyerni, ez volt az egyik alapvető célunk. A mérkőzés vége felé felcsillant erre a remény, de a remekül harcoló pécsiek hárompontosaikkal keresztülhúzták a számításainkat.
Rátgéber László: – Eddig nem értettem, hogy miért jár a kosárlabdában vesztes mérkőzés után is pont. Most már tudom.