Simon döntésre vitte

A csere okait ehelyütt nem firtatnánk, részint, mert a jelenlévők sem nagyon tudták az okát, másrészt mert oly kuszák a szálak a honi játékvezető-küldésben, hogy úgysem jutnánk közelebb a megoldáshoz… Maradjunk hát a tényeknél, a csütörtökön még a Jekatyerinburg–Brno női euroligás csúcsderbin közreműködő Váradi fütyült Székesfehérváron.
Ami a házigazda összeállítását illeti, már-már evidenciaként hatott, hogy helyet kapott a kezdő ötösben Boros. A "klasszis hátvédek életének legnagyobb megkeserítője” ezúttal Dzunicsra figyelt, ám a rangadó korai szakaszában úgy tetszett, ez sem segít az Albacompon. Merthogy a vendégek gyorsan nyomatékosították, nem kívánnak asszisztálni az újabb fehérvári gálaelőadáshoz: tudniillik az évad során eddig egyetlen találkozóját sem veszítette el otthonában a Sterbenz-alakulat. A somogyi szárnyalásról dióhéjban. Simon nemcsak hogy elsőrangúan fogta össze a csapatát, hanem markáns gólveszélyt is jelentett, Dzunics és Jackson rendre megnyerte a párharcokat, míg az Ivkovics vezérelte centersor parádésan semlegesítette a kezdetben Lapov és Góbi nevével fémjelzett hazai kettőst. Aki a fentieket kockánként összerakja, máris eljut a képhez, amelyet az első negyed végétől láthattunk, nevezetesen, hogy tizenegy ponttal meglógott a Kaposvár.
Meglehet, a vendégoldal ekkor már úgy hitte, zsebben a meccs. Pedig szó sem volt ilyesmiről, főleg, hogy amíg a somogyiakon jelentős megtorpanás érződött, addig az Alba egyre inkább kezdett éledezni. A két amerikai, Hart és Moseley járt az élen a kosárszerzésben, előbbi hét ponttal a "negyed embere” lett, míg utóbbi két triplával faragta a hátrányt. Odaát tíz perc alatt mindössze nyolc pontra futotta, a szünetbéli hárompontos-mutató például egészen siralmas képről árulkodott: 1/11-nél jártak Dzunicsék. Így esett meg, hogy 33–33-mal fordultak a felek, ami az első másfél negyed tapasztalatait leszűrve inkább a honi hívek szívét melengethette.
Az addig keveset mutató Bencze találataival araszolgatott előre a vendéglátó a harmadik felvonás elején, ám számottevő előnyre nem sikerült szert tennie. Hacsak azt nem tekintjük annak, hogy Bencze aktivitásának betudhatóan Ivkovics a huszonhatodik percben már a negyedik személyi hibáját kapta. Érkezett Filipovics, ám az ifjú magyar center továbbra is csak szórta, szórta, tíz perc alatt tizenegy egységig jutott. Nem könnyítette meg a kaposváriak helyzetét, hogy több kulcsemberük csak kínlódott a pályán. Dzunics és Jackson például bűnrossz formát mutatott ekkortájt, igaz, szemközt Moseley és Hart is csak elvétve villant.
Hogy nem ez lesz az évad mérkőzése, az tisztán kivehető volt, ellenben a legfontosabb kérdésre továbbra is kerestük a választ.

Ki nyeri meg a rangadót?
Ha a helyi közönség első számú óhaja, azaz a győzelem nem is, de egy másik fehérvári kívánság teljesült öt perccel a vége előtt: kiszállt Ivkovics, a rivális vezéralakja. Hogy az izgalmak fokozódjanak, az Albacomp erre két kosarast is vesztett, előbb Bencze, majd Theisz kapta meg az ötödik hibáját. Érdekes módon az egyik legifjabb somogyi, jelesül Simon szíve volt leginkább a helyén a sorsdöntő pillanatokban: a végig remeklő kaposvári karmester kétszer is egypontos hazai előnynél fordított. Aztán kereken hatvan másodperccel a vége előtt Dzunics egy értékesített büntetőjével már 74–72-re vezetett a Klíma-Vill. A túloldalon Hart volt a negatív hős, ugyanis mindkét büntetőjét kihagyta. Kétpontos vendégvezetésnél meglehetősen nagy luxus. Különösen, hogy Dzunics összekapta magát, és zsinórban négy labdát szórt be, úgyszintén a büntetővonalról. És minthogy nem remegett meg a mezőny legjobbja, a második félidőben kerek húszast berámoló Simon keze sem, a meccs eldőlt.
Az Albacomp hazai veretlensége pedig odalett.

Mestermérleg
Sterbenz László: – Teljesen nyílt mérkőzésen, a pályán lévők nagy-nagy rutinja ellenére az utolsó két percben hibát-hibára halmoztunk. Ki kell másznunk a gödörből!
Goran Miljkovics: – Kitűnő mérkőzés volt, mindkét csapat a szó szoros értelmében játszotta a kosárlabdát. Az évad tapasztalatai azt mutatják, hogy általában jobban játszunk a harmadik és a negyedik negyedben, és ez most győzelmet ért. Szeretném megköszönni a szurkolótáborunk kitartó buzdítását.

Mol Szolnok–Falco KC-Szombathely 81–79
(28–28, 19–14, 18–17, 16–20)
Szolnok, 2200 néző. V: Bodnár, Bognár
SZOLNOK: ANZULOVIC (17/6), VAISVILA (19/6), PAVLOVICS (19/3), OROSZ (20), Stewart (2). Cs: Trepák (4), Szarvas (–) Edző: Zoran Martic
SZOMBATHELY: KÁLMÁN (17/3), ALEXE (15/3), Pankár (3/3), Heinle (13), GRANT (25/6). Cs: Dénes (4), Borszéki (–), Gráczer (2). Edző: Zsoldos András
Az eredmény alakulása. 5. p.: 15–15. 8. p.: 21–21. 14. p.: 40–34. 18. p.: 45–38. 25. p.: 57–53. 28. p.: 63–57. 35. p.: 75–66. 38. p.: 77–75
VARGA CSABA


Mestermérleg
Zoran Martic: – Mindenki megtette a magáét, és amíg ilyen csapatmunkát nyújtunk, mindig nyerni fogunk.
Zsoldos András: – Az első félidőben védekezésben nem tudtuk megcsinálni azt, amit elterveztünk. A fordulás után, amikor minden veszni látszott, mentálisan nagyon erősek voltunk, ám a végjátékban a hazai pálya előnye döntött.