Most álljon meg az észt!

No ez az, amire most is vágyik a magyar férfiválogatott. És most jöhet a közhely: Svédországba Észtországon keresztül vezet az út. Merthogy győzni kell szombat este Tallinnban, csupán ez jelent biztonságot, és mindenekelőtt tuti Eb-tagságot. Siker esetén nincs vita, játsszon bármit a legjobb harmadik helyért folytatott harcban a legfőbb riválisnak tartott Izrael, Magyarországot nem tudja megelőzni.
De vissza Helsinkibe, ahol Mészáros Lajos, a korábbi mester, jelenlegi csapatvezető egyszer csak azt mondta, ott lesz a gárda a kontinensbajnokságon. Hogy a szakember a felek tavalyi, Kaposváron megvívott meccsére alapozott, vagy csak egyszerűen hisz Dávidékban, nem tudni, mindenesetre leszögezhető, senki sem vitatkozott vele. Ami az említett találkát illeti, szíves-örömest nézegeti az ember a statisztikai lapot, ugyanis néhány órával a sorsokat eldöntő derbi előtt kifejezetten megnyugtató, hogy csaknem pontosan egy éve 94–71-re lemostuk az észteket. Az már egy kicsit fájóbb, hogy e nagyszerű diadal egyik fő letéteményese, nevezetesen Sitku Ernő nem tartott, nem tarthatott a társaival (Debrecenben a fehéroroszok ellen ficamodott ki a válla), ugyanis, ha csak az "odavágót” vesszük alapul, 23 pont és 11 lepattanó veszett el a kiesésével.
Az észtek egyébiránt megadták a szombati csata alaphangját. Emlékezhetünk rá, szerdán idegenben verték meg a letteket – azért nem hallgatható el, a magyar csapaton belül megoszlanak a vélemények, hogy a vendégsiker az észtek érdeme, netán inkább a balti összetartás eredménye… –, miáltal visszaszerezték a matematikai esélyét annak, hogy kijussanak az Európa-bajnokságra. A képlet az ő szemszögükből: győzni legalább 24 ponttal, közben nagyon, de nagyon drukkolni az Izraelben szereplő Romániának (csak a tisztánlátás végett, a mieink 38 ponttal dobtak többet, mint amennyit kaptak, míg Izrael plusz hárommal, Észtország pedig mínusz nyolccal áll).
Egy bizonyos, a csarnok nem lesz idegen a magyarok számára. Egyrészt még másfél hónapja sincs, amikor Mészáros, Czigler és Fodor, azaz az Atomerőmű három válogatottja itt játszott kupameccset, másrészt a tallinni sportpalota pontosan úgy fest, mint a debreceni Főnix-csarnok. Amely, mint tudjuk, nemcsak gyönyörű, hanem félelmetes katlan lehet, ha telis-tele van hazai szurkolóval. "Abban tökéletesen biztos vagyok, hogy az észtek nekünk esnek majd – így Varga Mátyás szövetségi kapitány. – Nagy nyomás nehezedik ránk, hiszen ellenfelünknek rohannia kell, nem elég győznie, a kiütésre kell törekednie. Én mégsem féltem a fiúkat. Egyrészt, mert ez egy összeszokott, jó társaság, másrészt, mert nem tudom elképzelni, hogy még egyszer úgy összeesnénk, mint Lengyelországban. Felkészültünk a riválisból, ismerjük remekül cselező, magas játékosait, nagyszerű tripladobóit, és azon leszünk, hogy hatástalanítsuk őket.”
Gulyásnak, Dzunicsnak, és Bádernek először is a sajgó testrészeken kellett úrrá lenni, lévén a házigazdák az előre megbeszéltekkel ellentétben délután hat órától biztosítottak edzéslehetőséget, s miután csupán negyven perccel korábban érkezett meg Észtországba, a repülőtérről rögtön a csarnokba buszozott a kis magyar küldöttség.
Megáll az ész! – dühöngött a csapat, de volt, aki jobbat tudott. A jelszó így fest: álljon meg az észt!Tv: a Sport1 szombaton 18.15-től élőben közvetíti az Észtország–Magyarország mérkőzést