Jordan a középpontba vágyik

"Talán megpróbálkozik a játékkal, de őszintén szólva nem számítunk arra, hogy ebben az idényben, esetleg a távolabbi jövőben pályára lép – tolmácsolta véleményét Glen Grunwald, a Toronto általános menedzsere. – Abban reménykedtünk, hogy néhány évig együtt dolgozunk majd, de úgy tűnik, ez nem jön össze. Vabankra játszottunk és vesztettünk. Tovább kell lépnünk.” Hakeem Olajuwon 17 houstoni idény után tavaly szerződött a kanadaiakhoz, 39 évesen, több sérüléstől kínozva, de 61 csatában ott volt, meccsenkénti 7.1 pontjával és 6 lepattanójával segített is a Raptorsnak. Hátfájdalmai miatt egyelőre az edzőtáborozás alól kapott felmentést, de a fentiekből valószínűnek tűnik, hogy róla legközelebb a visszavonulása kapcsán adhatunk hírt.
Esze ágában sincs viszont elköszönni Michael Jordannek. "Soha többé nem akarom azt mondani, hogy soha – válaszolt a jövőjét firtató kérdésre a 40. születésnapja felé közeledő MJ a washingtoni kapunyitáskor. – Ha legközelebb azt mondom, hogy befejeztem, az már végleges lesz, de most csak az előttünk álló idénnyel akarok foglalkozni.” Jordan jelezte, szeretne a kezdő ötösben helyet kapni, de ha Doug Collins edző a cserepadról akarja őt hadba küldeni, akkor arra is kapható. "Egy a lényeg, a fontos percekben ott akarok lenni a pályán” – tette hozzá. Ez az előidényre még nem vonatkozik, a felvezető időszakban ugyanis egyáltalán nem kíván játszani.
"Nézzétek a lábait! Mint két fatörzs” – ez már Houstonban hangzott el, a Rockets edzőjének szájából. Pedig Rudy Tomjanovich ezúttal csak poszteren csodálhatta meg a szó szerint is óriási szerzeményt, a 223 centis Jao Minget – igaz, életnagyságú képen. A kínai egyelőre az Ázsiai Játékokon szolgálja a hazáját, még szerződése sincs a houstoniakkal – persze szerintük ez csak formaság lesz. Visszatért a sérüléséből felépült Maurice Taylor, Glen Rice és Steve Francis, utóbbi majd ki csattan az önbizalomtól: "Azt hiszem, itt az idő. Itt az ideje, hogy bejussunk a rájátszásba.” Négy év után tényleg ideje lenne.
Orlandóban egyetlen kérdést hajtogattak a megjelentek. "Hogy van a bokád?” Grant Hill mindenkit megnyugtatott: nagyszerűen, marha jól, klasszul… Ennél nagyobb örömet nem szerezhetett volna híveinek a hatszoros All Star-csatár, hiszen amióta két éve Orlandóba igazolt, bokasérülései miatt csupán 22 mérkőzésen léphetett pályára. A Magic bemutatkozásán sokan kerülgették Shawn Kempet is – nem volt egyszerű, száznegyven kiló elősúly, Doc Rivers edző még nincs is elragadtatva az új szerzeménytől. "Nem hiszem, hogy még egyszer olyan jó leszek, mint 1996-ban, de azért van bennem egy-két pont” – nyugtatgatta őt a kábítószertől állítólag már megszabaduló erőgép.
Los Angelesben természetesen a bajnoki sorozat folytatásra készülnek. Három okuk van arra, hogy begyűjtsék a negyediket is: tizedszer is bajnokká tennék Phil Jackson edzőt, aki ezzel megelőzné a legendás bostonit, Red Auerbachot; egyhuzamban négy sikerükkel olyat tennének, amire az NBA-ben 36 éve nem volt példa; méltóképpen megemlékeznének a csapat kommentátoráról, Chick Hearnről, aki augusztusban, 85 éves korában hunyt el (miatta visel majd gyászszalagot a Lakers az idényben). A kedélyes beszélgetés során kiderült, Kobe Bryant hajlik arra, hogy az athéni olimpián személyesen állítsa helyre a Dream Team megtépázott tekintélyét, Shaquille O'Neal viszont csak akkor lenne hajlandó erre, ha Phil Jacksont neveznék ki szövetségi kapitánynak. Ja, és Kobe, aki a nyári bokszedzéseinek köszönhetően minden eddiginél izmosabban kezdi a felkészülést, bejelentette azt is: februárban kislánya születik.
Philadelphiában először állt mikrofon elé Allen Iverson azóta, hogy nyári családi botránya miatt a rendőrségi fogdát is megjárta; Iverson nem szólt a balhéről, nem szólt arról sem, miért nem volt ott edzője, Larry Brown Hírességek Csarnokába történt múlt heti beiktatásakor – ellenben megígérte, hogy vezéregyéniség lesz, és állította, hogy szokása ellenére a nyár egy részét súlyzózással töltötte…