A máskor hétvégenként is meglepően csendes Pennsylvania Street, de még az Indianapois egyik szimbólumának számító csaknem száz méter magas obeliszk, a Soldiers and Sailors’s Monument környéke is zajos dél-amerikai karneválok hangulatát idézte vasárnap este és éjszaka. Mindenütt a hüvelyk-, a mutató- és a középső ujjukat az égnek emelő, s ezzel szerb szokás szerint a győzelem jelét formáló jugoszláv drukkerek dáridóztak, zászlókat lobogtatva, autókürtöket nyomogatva. A környék kocsmárosai igazán nem panaszkodhattak, sőt még az Union Station közelében található, a kosárlabda-világbajnoksággal kapcsolatos emléktárgyakat árusító alkalmi üzlet eladói is elégedetten dörzsölhették a tenyerüket, mert amíg a korábbi tíz napban az áru jelentős része a nyakukon maradt, a finálét követő órákban a legízléstelenebb kacatokat is rá lehetett sózni a csapatuk immár ötödik vb-elsőségét ünneplő jugoszláv drukkerekre. A többezres szurkolótáborból legfeljebb az a két fanatikus kesereghetett a plávik diadala ellenére is, akik a finálé lefújása után berohantak a Conseco Fieldhouse parkettjére, s akiket a biztonságiak igencsak határozottan penderítettek ki a csarnokból (noha egyikük kimentéséért maguk a jugoszláv játékosok is kisebb közelharcba keveredtek a markos rendfenntartókkal). A szerb nézőket egyébként a legkevésbé sem foglalkoztatta, hogy szimapikus benyomást keltenek-e vagy sem, a FIBA távozó elnöke, Abdoulaye Seye Moreau a vb-t bezáró beszéde alatt például olyan hangos csatakiáltásokban törtek ki, hogy a szenegáli sportdiplomata szavaiból az egyébként elsőrangú hangosítás dacára egyetlen szót sem lehetett érteni (Moreau becsületére legyen mondva, nem akadt fenn ezen a közjátékon, szorgalmasan felolvasta a szövegét, s csak azután hagyta el a pódiumot).
A boldog jugoszláv gyôztesek: Bodiroga (balra), Gurovics és Pesics kapitány (Fotó: afp)
A boldog jugoszláv gyôztesek: Bodiroga (balra), Gurovics és Pesics kapitány (Fotó: afp)
A boldog jugoszláv gyôztesek: Bodiroga (balra), Gurovics és Pesics kapitány (Fotó: afp)
A boldog jugoszláv gyôztesek: Bodiroga (balra), Gurovics és Pesics kapitány (Fotó: afp)
A jugoszlávok öröme persze nem volt oktalan: a brazilok után az ő válogatottjuk az első, mely a vb 1952 óta íródó történetében meg tudta védeni világbajnoki címét, s immár tizedszer szerzett érmet a sportág legrangosabb gáláján. S ez alkalommal nem is akárhol, hanem a játék őshazájában, mégpedig úgy, hogy a hét győzelemből és két vereségből álló menetelése során térdre kényszerítette a házigazdák együttesét is. Igaz, a sporttörténelmi dicsőséget, az NBA-játékosok alkotta gárda első legyőzését az argentinok elorozták a szerbek elől, az igazi csapást mégis Szvetiszlav Pesics alakulata mérte a Team USA-ra, hiszen amíg a dél-amerikaiak sikere "csak” a középdöntős csoportelsőség elvesztését jelentette a házigazdák számára, addig a jugoszlávok az éremszerzéstől fosztották meg George Karl társulatát. Melynek siralmas szereplése a torna gyenge látogatottsága mellett – összesen 186 ezer 014 néző váltott jegyet a 62 meccsre, ez átlagban mindössze 6414 érdeklődőt jelentett – a vb kétségkívül legnagyobb szenzációját adta. Az amerikai lapok mindenesetre meglehetősen sajátos stratégiát választottak: miután ízekre szendték a minden idők leggyengébb eredményét produkáló amerikai válogatottat (korábban két ötödik hely volt a mélypont, az egyikért 1970-ig, a másikért 1978-ig kell visszalapozni az évkönyvekben), egyszerűen tudomást sem vettek az eseményről, alig néhány sorban tudósítottak az utolsó napok történéseiről. Ám a struccpolitika nemcsak a hazai sajtót jellemezte, Karl szövetségi kapitány is meglehetősen furcsa hangot ütött meg búcsúzó sajtótájékoztatóján; ha nem is dicsérte játékosait, de majdhogynem a véletlen és a balszerencse számlájára írta a hatodik helyet, s váltig állította, ha Jason Kidd meg Ray Allen sérülés miatt nem dől ki a sorból, a Team USA ez alkalommal is régi fényében csillogott volna. Aki azonban látta szombat éjszaka lógó orral kikullogni az amerikai válogatott szakmai stábjának tagjait a Conseco Fieldhouse-ból, az aligha ad hitelt a mester szavainak. Alighanem erre a helyzetre pontosan ráillik egy, a Brooklyn Dodgers autóscsapata menedzserének, Leo Durochernek tulajdonított, és az autóversenyzés egyik világfővárosának tartott Indianapolisban közszájon forgó mondás: "Show me a good loser, and I'll show you an idiot”, ami szabad fordításban nagyjából annyit jelent, hogy: "Mutass nekem egy jó vesztest, én meg mutatok neked egy idiótát…”
A súlyos presztízsveszteséget elszenvedett NBA mindenesetre igyekszik előrefelé menekülni: az ESPN sporttévé egyik csatornáján vasárnap este már arról a Jao Mingről vetítettek látványos összeállítást, akit a Houston egyes sorszámmal draftolt a nyári játékosbörzén, s aki (mert véletlenek Amerikában sincsenek) a kínai együttes 12. helye ellenére is bekerült a vb álomválogatottjába. S persze azzal is vigasztalták a nézőket, hogy az indianapolisi szereplők közül még olyan játékosok draftjoga is NBA-csapatok birtokában van, mint például a Puerto Rico-i Carlos Arroyo, a spanyol Juan Carlos Navarro, az argentin Luis Scola és Emanuel Ginóbili, s utóbbi például az október végén rajtoló évadban már bizonyosan a San Antonio Spurs rajongóit boldogítja majd.
