A nyolcba vágyik a Sopron

– Nyilván örülnek a visszakerülésnek, de nyilván azzal is tisztában vannak, hogy az A-csoport nemcsak a szakmai stáb, hanem a vezetőség vállára is nagyobb terheket rak. Milyen céllal vág neki az Ászok az élvonalnak, és ehhez milyen pluszt kell hozniuk a klubelöljáróknak? – kérdeztük Bokor Ákost, az Ászok ügyvezetőjét.
– Azt hiszem, mint feljutó csapat elég magasra tettük a mércét magunknak, valamint a játékosoknak, hiszen a következő évadban nem a bentmaradás, hanem a legjobb nyolc közé jutás a cél – válaszolta a sportvezető. –Ennek érdekében már szerződtettünk is három játékost, remélem, mindanynyian erősségei lesznek a következő idényben együttesünknek. Ami a vezetőségre háruló terheket illeti, úgy gondolom, ahhoz, hogy célunkat elérjük, az előző szezonbéli büdzsé másfél vagy közel kétszeresére lesz szükség. Ehhez pedig kell egy másik névadó szponzor is. Nem könnyű ilyen szintű támogatót találni, de ezen fáradozunk, és nagyon bízom benne, hogy sikerrel is járunk majd.
– Gond vagy kosaras zsargonnal élve csont nélkül jutott vissza az Ászok együttese a B-csoportból a legjobbak közé. Számított rá, hogy ennyire könnyen megy majd a visszakerülés? –fordultunk kérdésünkkel a szakmai munka irányítójához, Kmézics Zoránhoz.
– A játékoskeretünk elég erős volt, úgy éreztem, alkalmas a cél elérésére. Több tapasztalt, rutinos kosárlabdázó került a csapatunkhoz, a vezetőség pedig megteremtette a hátteret a zavartalan munkához. A bajnokságban harminckét mérkőzést játszottunk, és ebből huszonnyolcat megnyertünk, úgyhogy valóban talán a vártnál valamivel könnyebben léptünk feljebb.
– Az évad során volt-e olyan fordulópont, olyan találkozó, amely lökést adott a csapatnak?
– Igazán sokat a B-csoport keleti szekciójának legjobbja, a Kecskemét idegenbeli legyőzése jelentett. Ekkor hitte el a társaság, hogy idegen környezetben is képes rangadókat nyerni. Úgy gondolom, ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiek során az idény java részét az A-csoportban végigjátszó együttesekkel szemben is kifejezetten jó mutatóval, hat győzelemmel és két vereséggel zárjuk. Ebben a szakaszban sikerült nyernünk a bentmaradást végül kiharcoló MAFC, valamint a Szedeák otthonában is.
– A következő évadban a legjobbak között a negyeddöntőbe jutás a cél. Milyen szakmai koncepcióval kezdik meg a felkészülést?
– A csapat magját együtt kell tartani, ám ahhoz, hogy itt is helytálljunk, minden poszton szükség volt, illetve van erősítésre. Ennek a szellemében került hozzánk irányítóként Csirke Ferenc, valamint a két külföldi center, Glisovics és Kovacsevics. Még egy olyan légiósra van szükségünk, aki a kettes és a hármas poszton ugyanúgy húzóembere, vezéregyénisége lehet majd csapatunknak, mint amilyen volt az előző évadban például Kaposvárott Dzunics, Pakson Davis vagy Körmenden Madison. Az Ászok magyar magja aránylag fiatal és sikeréhes játékosokból áll, akik most a legmagasabb osztályban, a legjobbak között bizonyíthatnak.
– Mennyire kívánnak támaszkodni a hazai szinten évek óta sikeres soproni utánpótlásra?
– Most is több fiatal, tehetséges kosaras van a "tűz”, azaz az első csapat közelében, itt említhetem Baloghot, Poscht, valamint az egész magyar mezőny egyik legtehetségesebb játékosát, Körtélyesit. Mindhárman sokat léptek előre, és remélem, ez a tendencia idén is folytatódik. A már említett Körtélyesinek arra lenne szüksége, hogy vagy tíz kiló izmot magára szedjen, és akkor akár válogatott szinten is betölthetne egy hiányposztot a magyar kosárlabdázásban, ő ugyanis ideális magasbedobó. Kettestől négyesig gyakorlatilag bárhol tud játszani, ha megerősödik, és hogy a fejlődése folyamatos legyen, arra garancia lehet, hogy edzéseinken a tapasztalt és elnyűhetetlen, remek mentalitású Walke Károllyal dolgozott és dolgozik továbbra is párban.