Atom: a sorminta is kötelez

"Mi minden aranyérmet és minden részsikert megünnepeltünk, de az a győzelem igazán feledhetetlen volt. Az első és mindmáig egyetlen bajnoki címemet szereztem, s mondhatom, egy elég jól sikerült buli követte a döntő utolsó meccsét.”
Czigler László szavai ezek, a Marc-Körmenddel aranyérmet nyert center vallomása.
Hat esztendeje történt. Bajnoki finálé, negyedik meccs. Körmend– Honvéd. Amott Boros, Kuzmin, Uszpenszkij, no meg Mészáros és Sitku, azaz egy igazán nívós ötösfogat, amott – nézzük a kezdőt – Hencsey, Szájer, Zsebe, Edmonson és Czigler. És persze Érsek, a valaha volt egyik leghasznosabb cserejátékos. A padon pedig: Patonay Imre és Fodor Péter. Ôk ketten csak rövid ideig ülnek. Inkább ugrálnak, kiabálnak, tombolnak, aztán végül ünnepelnek.
Volt mit. Körmend második aranyérmét.

Vas megyében úgy tartják, elérkezett az idő a harmadik diadal megünneplésére. Igen ám, csakhogy az akkori kedvencek most ellenfélként lépnek fel. Fodor Gergely (mert hiszen a ’96-os bajnokcsapatnak tagja volt ő is, még ha akkor csak epizódszerep jutott is neki), Érsek és Czigler ezúttal egy másik együttes, jelesül az Atomerőmű sikeréért hajt. "Ôszintén remélem, hogy nem kell sokat várnom arra, hogy elmondhassam, a hat évvel ezelőtti körmendi nem az egyetlen aranyam – kezd bele Czigler László. – Az esélyek? Mészáros Zalán kiesésével nem egyértelmű, hogy mi vagyunk a favoritok. A hazai környezet azért mellettünk szól, bár nekünk nincs olyan «hazai pályánk», mint a Körmendnek. A centerkérdésről pedig az a véleményem, hogy ki kell használnunk a fölényünket, de ez önmagában aligha lesz elég. A mezőnyembereknek is sokat hozzá kell tenniük a meccsekhez, mint ahogy nagyon fontos az is, hogy összehangban legyenek a kintiek és a bentiek.”

Szóval a paksi "kicsik”. Nem lesz könnyű dolguk. Kivált, hogy Mészáros kivált. "Fémlemez és hat csavar van a kezemben, ugyanis kiderült, a spiráltörés mellett hajszálrepedéseket is szenvedtem – magyarázza az ASE és a magyar válogatott játékmestere, aki elmondhatatlan balszerencséjére újra a döntő előtt dőlt ki a sorból. – Ugyanaz történt velem, mint tavaly. Egy évvel ezelőtt a Kaposvár elleni döntő előtt sérültem meg, így az első két mérkőzést kénytelen voltam kihagyni. A mostani remények? Azt mondják az orvosok, arra azért van egy pici esélyem, hogy a második héten beszálljak. Azért dolgoztam egész évben, hogy bajnok legyek, tehát sejtheti, milyen csalódott vagyok, ennek ellenére fölöslegesen nem kockáztatok. Ha a kezem nem engedi, természeteen kihagyom a finálét.”

Fodor Márton. Az epizodistából tehát újfent főszereplő válhat. "Most mondjam azt, hogy nem újdonság számomra, hogy csapatba kerülök, ha jön a döntő…? Sokak szerint tavaly egészen jól sikerült a beugrásom – így a fiatal kosaras –, habár egyvalamin feltétlenül változtatni szeretnék: ezúttal nem érem be az ezüstéremmel, mindenképpen szeretnék előrébb lépni. Más így várni a finálét, összehasonlíthatatlanul nagyobb a felelősség rajtam, mintha a padon kezdenék. A baj csak az, hogy mögöttem már nincs senki, aki klasszikus irányítót játszana, ezért be kell, hogy segítsen Geri és Davis is. A körmendiek? Németh Isti mellett nehéz lesz érvényesülnöm, ez biztos, bár túl sokat még nem játszottam ellene. Érdekes, a hat évvel ezelőtti döntőt, amikor utoljára nyert aranyérmet a Körmend, még a szurkolótábor kellős közepén néztem végig…”
Aktív szereplő volt ezzel szemben 1996-ban a szerdán kezdődő, s három nyert mérkőzésig tartó finálé két szakvezetője, Patonay Imre és Fodor Péter. Akkor a Honvéd ellen még egyesített erővel igyekeztek túljárni, kollégájuk, Zsoldos András eszén, ezúttal viszont egymással szemben vezetik fel a seregeiket. Esztendeje kupaarany és bajnoki ezüst, idén kupaezüst és bajnoki arany? – vetjük fel a paksi trénernek, mire Fodor csak annyi felel: "Szépen hangzik.” Halljuk, mi dönthet az Atomerőmű edzője szerint. "Hadd kezdjem azzal, hogy talán nem túlzás kijelenteni, ha megnyernénk, jó helyre kerülne az aranyérem – fejtegeti Fodor Péter. – Az alapszakasz hetedik fordulója óta a tabella élén állunk, s a legjobb pozícióját úgy is képes volt megtartani a csapat, hogy közben hihetetlenül sok mérkőzést kellett játszania. Hogy pontosan hányadik idénybeli összecsapásunk következik, azt most fejből nem tudnám megmondani, de nemrég összeszámoltam, a válogatott találkozókkal együtt a fiúk már hetven meccsen is túl járnak.

Aligha szükséges ecsetelnem, mennyire kellemetlenül érint bennünket Mészáros Zalán sérülése, helyettesének éppen azért választottam a fiamat, Mártont, hogy ne kelljen módosítanunk a csapatszerkezeten. Az ellenfelünk erőssége a gyors játék és a nagyszerű kinti dobás, a döntőben elsősorban ezeket igyekszünk majd megfékezni. A centerfölényünkről pedig csak anynyit, ez azért kétélű fegyver, hiszen ha a körmendi centerek betalálnak kintről, akkor már nem is annyira hátrány az ellenfélnek, hogy kisebbek Czigleréknél. Hogy mi a véleményem a párharc érzelmi töltetéről? Úgy gondolom, ezen valamennyiünknek túl kell tudni lépnie. Sokan közülünk hat éve azért hajtottak, hogy bajnok legyen a Körmend, azóta viszont sok minden történt. Most már Pakson dolgozunk, természetesen az Atomerőmű sikeréért.”
A Falco elleni, meglehetősen sima elődöntőt követően Sárváron szusszantak egy csöppet a Körmend kosarasai, majd megkezdték a felkészülést az ASE elleni fináléra. "Gyakoroljuk a taktikát, igyekszünk ráhangolódni a párharcra, csináljuk, amit ilyenkor kell – mondja az éppen edzés közben telefonvégre kapott körmendi szakember, Patonay Imre. – Nagyon jól ismeri egymást a két csapat, sok újat nem nagyon lehet kitalálni. Nehezíti a helyzetünket, hogy Madison kezéről csak a meccsekre kerül le a gipsz, az edzéseken csak fut. Úgy érzem, az elmúlt hetekben összecsiszolódott a csapatunk, nagy kérdés, hogy mennyire tudjuk majd semlegesíteni az ellenfél centereit, illetve a nagyszerűen cselező Fodor Gergelyt és Davist. Abban biztos vagyok, hogy Mészáros nagyon fog hiányozni a paksiaknak, ő ugyanis rendkívül fontos tényező, amellett, hogy összefogja az együttest, mindig bevág három-négy triplát. És még valami. A döntővel kapcsolatosan a legendás angol–magyar focimeccs jut az eszembe. Eddig ötször szerepeltünk a bajnoki fináléban, és két aranyérmünk van. Nagyon bízom benne, hogy napokon belül hat-háromra változik az arányszám…”