Új kosárprofesszort avattak

A mondat itt félbe maradt, talán a kötelező óvatosságból, mert noha minden előjel azt sugallta, 2002-vel véget érnek a soproniak számára a szűk esztendők, azért azzal tisztában volt mindenki a GYSEV háza táján, hogy a Pécs olyan ellenfél, mely haló poraiból is képes újjászületni. A csoda azonban ez alkalommal elmaradt, a Sopron harmadszor is legázolta ellenlábasát, és összesítésben 3–0-ra nyerte a párharcot. "Sweep”, azaz söprés, mondja erre az amerikai szakzsargon, és a nyertesek odaát olykor-olykor egy söprűt adnak emlékül a legyőzöttnek.
Sopronban elegánsabb, bár a vesztesek számára bizonyosan fájdalmasabb ünnepléstechnikát ötlöttek ki. A győzedelmes hadvezért, Farkas Sándort (és segítőjét, Hollós Annát) néhány perccel a mindent eldöntő ütközet lefújása után a Sportcentrum pezsgőáztatta parkettjén mélyzöld színű, sárga szegélyű (ezek a klub színei), az egyetemi professzorok öltözékét idéző talárba bújtatták. Jelezve: a női kosárlabdázásban – a korábbi évekkel ellentétben, amikor a Rátgéber-egyetemtől volt hangos a sportág – mifelénk immár a Farkas-féle universitáson zajlik a legmagasabb szintű kosároktatás.
Mi tagadás, az elegáns öltözködésre kényes szakember kissé furcsán festett a zöld színű koronával a fején, és nyakában a győztest elperelhetetlenül megillető, a gyűrűről lefejtett kosárhálóval, de öt korábbi bajnoki cím ide vagy oda, Farkas minden bolondságban benne volt, s oly' boldogan ünnepelt, mintha életében először vehetett volna át aranyérmet. Egy szempontból persze új korszakot nyitott ez a siker a karrierjében: női csapat trénereként először ért célba.
,,Majdnem napra pontosan tizenkét esztendeje lettem először bajnok, akkor Zalaegerszegen dolgoztam. Csodás élmény volt, mégsem lehettem felhőtlenül boldog, hiszen két nappal a bajnokavató előtt halt meg az édesapám. Ô, aki sosem betegeskedett, tizenegy napot töltött kórházban. Amikor utoljára találkoztam vele, azt mondtam neki, véget ért a Körmenddel vívott sorozat, elsők lettünk. Remélem, utólag megbocsátja ezt a füllentést” – emlékezett Farkas már az öltözőfolyosón a bajnokot megillető, pezsgővel teli kupát szorongatva. Majd elárulta, idén azzal ünnepli a friss diadalt, hogy feleségével együtt elmegy Carlos Santana kedd esti koncertjére, amire már hónapokkal ezelőtt megvette a jegyet. A szakember egy kortyolás erejéig átadta volna a trófeát a neki gratuláló Füzy Ákosnak, a pécsi pályaedző azonban érthető rossz kedve ellenére is humoránál volt, és azzal hárította el a kínálást, hogy számára a kupa most méregkehely lenne…
Nem úszta viszont meg ennyivel Török Zoltán. Az 1999-es soproni bajnokságnyerésnél kopaszra nyiratkozó ügyvezető ez alkalommal azt az ígéretet tette, hogy siker esetén a csapatkapitány – jelesül Balogh Judit – cipőjéből issza a pezsgőt. Látszólag ez nem nagy áldozat, ám tudni kell, Török absztinens, soha nem iszik szeszt. Becsületére legyen mondva, azért állta a szavát, ám a folytatásról legyen elég annyi: a sportvezető másfél órával a meccs lefújása után a sportcsarnok egyik játéktéri bejáratánál letett faszéken ücsörgött kibontott ingben, és az alkoholt állítólag remekül semlegesítő pattogatott kukoricát majszolgatott, miközben csak anynyit mormogott, hogy "azt hiszem, a fejembe szállt a két deci pezsgő is…”
Persze, mire a csapat átvonult a soproni ünneplések hagyományos helyszínére, a Fő térre, már Török is rendbe jött. A Tűztorony árnyékában, az önkormányzat egyik székháza előtt ekkorra már több ezer ember gyűlt össze. A győzteseket egy 1957-ben gyártott, néhány éve felújított, mostanság reprezentációs célokat szolgáló, a visszapillantó tükrein GYSEV-Ringa-sálakkal ékesített Ikarus 55-ös szállította a térre. Az egykoron a járási tanács székhelyeként működő épület erkélyére a ceremóniamester egyenként szólította ki a játékosokat, akik közül csak a döntősorozat főszereplője, a fáradtságra és rosszullétre panaszkodó bosnyák center, Razija Mujanovics hiányzott. Utoljára integetett rajongóinak a finálé egyik hőse, Zuzana Zirková, hiszen a szlovák légiós már elkötelezte magát a cseh Brnóhoz. Útra kel Tully Bevilaqua is; az ausztrál irányító a nyarat is munkával tölti, a Portland Fire színeiben kosarazik majd a WNBA-ban, ám őt visszavárják a soproniak. Elsőként egyébként a még csak 18 esztendős Zsovár Orsolya, utolsóként pedig azt a Balogh Judit lépett ki az erkélyre, aki – a vezetői stábot is figyelembe véve – egyedül volt részese a GYSEV mindhárom bajnokságnyerésének és a Ronchetti-kupa elhódításának.
Balogh körmei ekkor már aranyszínben pompáztak. Ez a lakk ugyan már nem az a lakk volt, amit 1999-ben használt, mert az akkori tégely használat híján három esztendő alatt beszáradt. Bubu tehát vett egy új üvegcsét, és miközben a rajongók mámorosan skandálták a nevét, azt mondta, reméli, az új lakkra nem ez a sors vár.
Óhaja tulajdonképpen felér egy, a pécsieknek címzett szakmai kihívással, hadüzenettel is…