Az első magyar olimpiai (terem)kézilabda-válogatott tagja volt az 1945. április 23-án született Szabó István. 1972-ben Münchenben debütált az ötkarikás játékokon a sportág ma is űzött változata, amely eseményen szélsőként ő is részt vett, és a hetedik helyért vívott helyosztón gólt szerzett. Az Albrecht Miklós irányította együttesünk Svédországtól 19–18-ra kikapott, így nyolcadik lett a 16 csapatos mezőnyben.
Összesen 52 alkalommal lépett pályára a nemzeti csapatban, utoljára épp ezen a skandinávok elleni találkozón. Amikor 1976-ban vezetőedzőként átvette a Bp. Spartacus női csapatának irányítását, még aktív volt. Legnagyobb sikereit már játékosként is a nagy múltú egyesülettel érte el, 1970-ben kupagyőzelmet, 1973-ban bajnoki címet ünnepelhetett.
Tizenhat éven keresztül volt edzője a női felnőtt csapatnak, ő volt az, akivel a kispadon a Spartacus 1983-ban megszakította az azt megelőzően tizenegy idényen át verhetetlen Vasas sikersorozatát, majd 1986-ban is az angyalföldiek fölé nőtt. Mindezt már KEK-győztesként vitte véghez, ugyanis 1981-ben a Szpari óriási meneteléssel megnyerte a rangos nemzetközi kupát. Sőt, a címvédéstől is csak egy párharc választotta el.
Eközben 1980-tól nyolc éven át a női válogatott másodedzőjeként is tevékenykedhetett, nagy érdemeket szerezve az 1982-es vb-ezüst kiharcolásában. Barabás Zsolt után, 1989 elejétől egy éven át szövetségi kapitányként is dolgozott, de a dániai B-világbajnokságon ő sem tudott segíteni, a lányok kiestek.
Sajnos nem örvend jó egészségi állapotnak, sok-sok éve izomsorvadással küzd, ez a betegség az elmúlt egy évben már ágyhoz kötötte őt. Ellátásáról két fia, Péter és Tamás gondoskodik Gödöllőn.