Pődör Rebeka: A gólkirályi cím másodlagos, a csapat sikere fontosabb

– Ha jól tudom, épp tréningre tart, de ezúttal nem játékosként, hanem edzőként vesz rajta részt.
– Igen, az SZKKA U10-es csapatának tartok edzést – mondta lapunknak Pődör Rebeka, a szombathelyi női kézilabdacsapat 23 éves irányítója. – Tavaly a csapatból többen elvégeztük az alapfokú edzői képzést. Szeptemberben vehettem át a bizonyítványomat, de akkor még nem kaptam feladatot. A sors aztán úgy hozta, hogy az idény közben távozott tőlünk egy játékos, aki edzősködött is. Megkérdezték, elvállalnám-e a megüresedett pozíciót, én meg igent mondtam.

– Élvezi?
– Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni. Pedagógiai szempontból új kihívást jelentett, de mindennap felvidítanak, jókat nevetek velük, egytől egyig csodálatos kis emberek.

– Az előző mérkőzésükön az aranyra hajtó győriektől 40–20-ra kikaptak, a meccs előtt úgy fogalmazott, nagy megtiszteltetés példaképeik, a világ legjobbjai ellen játszani. Hogyan élte meg az összecsapást?
– A Győrnek van presztízse, nyilván nem úgy álltunk hozzá, hogy mi vagyunk a mérkőzés esélyesei. Próbáltunk felszabadult játékot mutatni, ellenfelünk viszont a Bajnokok Ligája hajrájára fordulva már elérte csúcsformáját. Kimagaslóan védekezett, ez volt az oka a nagy különbségnek, viszont tőlünk már az hatalmas tett, hogy élőben tanulhatunk tőle.

– Ön mit tanult az ETO elleni meccsből?
– Szeretnék olyan gyorsan cselezni, mint Bruna de Paula. Ez még kicsit várat magára, de azt el tudtam lesni, mennyire higgadtak tudtak maradni és milyen jól gondolkodnak előre. És persze megtapasztalhattam a kiváló védekezést, ami a kézilabdázás alapja.

– Az ETO elleni vereséget megelőzően egymás után háromszor játszottak döntetlent. Mi lehet az oka ennek a kézilabdában szokatlan sorozatnak?
– Békéscsabán és hazai környezetben a dunaújvárosiak ellen nyernünk kellett volna, viszont ezeken a meccseken több tényező sem kedvezett nekünk, ezért egyáltalán nem érdemeltünk győzelmet, sokkal koncentráltabban kell védekeznünk. Kisvárdán viszont megérdemeltük volna, hétgólos hátrányból jöttünk vissza, azonban a védelmünkkel ezen a meccsen sem lehettünk elégedettek, mivel 33 gólt kaptunk. Remélem, jobban teljesítünk majd, átszakad a gát és idegenben is győzni tudunk.

– Azért így sem állnak rosszul, újoncként 17 mérkőzést követően 17 ponttal az ötödik helyet foglalják el. Ezt előzetesen aláírták volna Szombathelyen?
– Feltétlenül, senki sem várta el tőlünk. Újoncként minden csapat célja a bennmaradás, mi is ezzel vágtunk neki az idénynek. Evés közben megjött az étvágy, jó lenne megőrizni ezt a helyezést. Ezért mindent meg is teszünk.

– Csapatkapitányként mit gondol, miért alakult ilyen váratlanul sikeresen eddig az idény?
– Egységes a keret, sokan már tíz éve együtt kézilabdázunk, ismerjük egymást alaposan. A feljutás sikere összekovácsolt bennünket, emellett a bajnokságot sikeresen indítottuk, a három győzelmünk pszichológiai hatást gyakorolt az ellenfeleinkre, ezt az előnyünket jól kihasználtuk.

– A nyáron némiképp váratlanul edzőt váltottak, Vida Gergő utódja a dán Bo Rudgaard Olsen lett. Ez mennyire befolyásolta a felkészülésüket?
– Szerencsére nem különösebben, Bo Rudgaard egyből összedolgozott a másodedzőnkkel és az erőnléti edzőnkkel. Hamar megértették egymást, mindannyian tudták, mik a céljaink. Az új edző lendületet hozott a csapatba, a skandináv stílus pozitív löketet adott nekünk.

– Ha már löket, ön az előző idényben az NB I B gólkirálya volt, most az élvonal góllövőlistáját vezeti, 17 találkozón 155-ször volt eredményes. A tervei között szerepelt az újabb gólkirályi cím?
– Nyilván nem az volt a fő célom a feljutást követően, hogy gólkirály akarok lenni. A csapat szereplése sokkal fontosabb, én ezért próbálok mindent megtenni. Jó érzés, hogy sikeresek a próbálkozásaim, viszont ha választhatnék, hogy az SZKKA két hellyel előbb végezzen vagy én legyek a gólkirály, egyértelműen a csapat eredményét választanám.

– Teljesítményére felfigyelt a szövetségi kapitány, ősszel meghívót kapott az Európa-bajnokságra készülő magyar válogatottba. Meglepődött, amikor Golovin Vlagyimir kereste?
– Váratlanul ért a meghívó, nem gondoltam volna, hogy frissen feljutott csapatból, hét-nyolc élvonalbeli meccs után beválogatnak a bő keretbe. Természetesen nagyon örültem, hiszen minden fiatal sportoló álma, hogy egyszer a válogatottban szerepelhessen.

– A kapitány nemrég ismét kereste, az ukránok elleni jövő szombati felkészülési meccsre összehívott keretben is szerepel. Ezúttal is meglepődött, vagy már számított rá?
– Reménykedtem, de ugyanúgy meglepődtem és örömmel fogadtam, mondtam is, hogy készen állok, ott leszek és mindent megteszek. Nyilván van némi drukk az emberben a debütálás előtt, viszont már nagyon izgatottan várom a bemutatkozást.

– Ha előretekint, a bajnokság végén milyen eredménnyel lenne elégedett?
– Az ötödik hellyel mindenképp. A realitás talaján maradva azt szeretném, hogy a hetedik helynél ne végezzünk hátrébb.

– Az ön karrierjében mi lenne a következő lépcsőfok?
– Nyolcadikos koromban kaptam egy feladatot, meg kellett adni, hogy mit csinálnék szívesen az elkövetkező húsz évben. Leírtam, hogy szeretnék kijutni az olimpiára, és külföldön kézilabdáznék. A céljaim azóta sem változtak, talán az lehet a következő lépés, hogy a szombathelyi csapattal kijutunk a nemzetközi porondra, valamint a közeljövőben kipróbálnám magamat légiósként. Nagy álmom, hogy 2028-ban a magyar válogatott keretének tagja lehessek a Los Angeles-i játékokon.

– Ha külföld, akkor melyik országba igazolna szívesen?
– Elsődlegesen Franciaországba vagy még Németország is szóba jöhet. Remélem, például Vámos Petrától és Faluvégi Dorottyától jó tanácsokat kapok a válogatottnál.