Palasics Kristóf: Mindig is a német bajnokságban, a világ legerősebb ligájában szerettem volna védeni

– Kezdjük a legfrissebbel: a nyártól – akkor is csupán 23 évesen – a jelenlegi Bundesliga-éllovas Melsungen játékosa lesz. Régi álma volt a német bajnokság?     
– Nagyon örülök a lehetőségnek, mindig is a német bajnokságban, a világ legerősebb ligájában szerettem volna védeni. Másfajta kihívás lesz, mint eddig bármi, minden héten nagyon kemény mérkőzések várnak rám – mondta Palasics Kristóf a Nemzeti Sportnak.

– Mi szólt a Melsungen mellett a Veszprémmel szemben?     
– Nagy megtiszteltetés volt, hogy a Veszprém is rám gondolt, de tényleg nagy álmom volt a Bundesliga. Hogy ráadásul az egyik topcsapatban válhat valóra, szintén a Melsungen mellett szólt. Olyan ember vagyok, aki szereti magát különböző helyzetekben kipróbálni. Most Spanyolország és Portugália után Németországban van lehetőségem minél több tapasztalatot szerezni.

– Sipos Adrián milyen tanácsokkal látta el önt, beszéltek róla, hogy pontosan hová is kerül?     
– Igen, sokat beszélgettünk a körülményekről, a csapattársakról, az edzői stábról, és mindenről pozitív véleménnyel volt.

– Pontosan mikor kereste meg önt a Melsungen? Ha jól sejtem, a vébén nyújtott jó teljesítményétől függetlenül is létrejött az átigazolása.     
– Ahogyan tavaly ősszel elkezdtük a bajnokságot Portugáliában (Palasics a portugál Benfica kölcsönjátékosa ebben az évadban – a szerk.), a menedzserem szólt, hogy érkezett ez a megkeresés. Ezután én is beszéltem a német klub képviselőivel, feltettem a kérdéseim, amire megnyugtató válaszokat kaptam. A végén úgy döntöttem, aláírom a szerződést.

– Kis híja volt, hogy nemzeti csapatunk bejutott a világbajnoki elődöntőbe. Mi hiányzott a horvátok ellen?     
– Be kell vallanom, még nem néztem vissza a negyeddöntőt, a csalódottság még mindig bennem van. Hatalmas lehetőség kapujában álltunk, ötvenöt percig úgy éreztük, meg tudjuk csinálni, éppen ezért fájó annyira ez a vereség. Az egész vébén keményen küzdöttünk, mindent kiadtunk magunkból. Idővel biztosan másképp tekintünk rá, motivációt kell adnia a következő évekre, hogy ott voltunk a nagy siker kapujában.

– Chema Rodríguezen a dudaszót követő pillanatokban látszott, mit jelent neki a közös munka önökkel. Mekkora inspirációt jelent egy olyan szövetségi kapitánnyal dolgozni, aki ennyire a magáénak érzi a csapatát?     
– Chemából minden helyzetben hatalmas pozitivitás árad, nagy szenvedéllyel tud meccselni, és képes jó hangulatot teremteni. Nem véletlenül említi ő is mindig, hogy a magyar válogatott olyan, mint egy nagy család, együtt sírunk, együtt nevetünk. Hozzám is mindig pozitívan áll, a szakmai kérdéseket főként a kapusedzőnkkel, Porobic Harissal beszéljük meg, de neki is mindig van egy-két biztató szava hozzám.

– Összességében milyennek értékeli a teljesítményét az elmúlt két és fél hétből?     
– Mindig lehet jobb és lehetne többet védeni, a legtöbb meccsen négy-öt-hat olyan lövés is volt, amin rajta voltam, meglehetett volna, mégis gólt kaptam belőle. Annak mindenképp örülök, hogy ennyit játszhattam, próbáltam megragadni a lehetőséget. Mindegy, hogy Bartucz László, Mikler Roland vagy én állok a kapuban, a lényeg, hogy győztesen hagyjuk el a pályát.

– Milyen változtatásokra lesz szükség ahhoz, hogy legközelebb már a negyeddöntőben is sikerrel járjanak?     
– A vébén megmutattuk, hogy a védekezésünk nagyon magas szintű. Mi, kapusok elképesztően hálásak vagyunk a srácoknak, amiért előttünk ilyen fantasztikus munkát végeznek, igyekszünk ezt védésekkel meghálálni. Az elmúlt három tornán mindig volt egy-egy sorsdöntő találkozó, amit csupán egy góllal veszítettünk el. Bízom benne, hogy idővel a tapasztalat és az elvégzett munka ezekben a kiélezett helyzetekben is meghozza a gyümölcsét, és végre fordul a kocka.

– Nemsokára visszatér a „szürke hétköznapokba”, de még nem Melsungenbe, hanem Lisszabonba. Milyen céljai vannak a Benficával az évad második felében?     
– Az első félévet jól zártuk, az Európa-ligában csoportelsőként továbbjutottunk, a bajnokságban hazai pályán legyőztük a Sportingot. Nagy mérkőzések következnek minden fronton, ezért minél hamarabb vissza kell rázódni a megszokott ritmusba. A bajnokságban nehéz felvenni a versenyt a Sportinggal és a Portóval, de mivel négycsapatos rájátszásban dől el a trófea sorsa, van esélyünk nagyot alkotni.