– Milyen utasítással ment föl a védelmünk a franciák ellen?
– A franciák ellen sokkal kevesebb volt az egy egy elleni játék, inkább kintről lőttek, és onnan játszották tovább – válaszolta Sipos Adrián, a válogatott beállója a franciák elleni keddi 37–30-as vereségre emlékezve. – Mivel sok lerohanásgólt kaptunk, nagyon nehéz volt felépíteni a védekezést, amire egyébként lett volna esély, de azt is hozzá kell tenni, hogy világklasszisok ellen játszottunk, akikre néha hiába készülsz a lehető legjobban. Szinte minden szögből lőttek, és ha kiléptünk rájuk, gyorsan megtalálták az üres embereket.
– És mintha hiányoztak volna a megállító faultok is.
– Lehet, hogy így van, de nagyon kockázatos ilyen ellenfél ellen tíz, tizenegy méterre felmenni, mert nagyon megnyitjuk vele a falat, és még jobban be kell segíteni egymásnak.
– Mentálisan mennyire nehéz végig futni az eredmény után, ráadásul olyan csapat ellen, amelyik kimagaslik a mezőnyből?
– Az ember mindig nyerni megy fel a pályára, az ilyen meccseken pedig pláne meg szeretné mutatni mindenki, mit tud. Frusztráló, hogy tudod, oda kéne érned, mégsem sikerül, vagy úgy érzed, tudod a megoldást, ők azonban még jobbak. Azért nem veszítettük el a hitünket, és ilyenkor nem is szabad elengedni a meccset, hanem megpróbálni csökkenteni a gólkülönbséget.
– Ön hogyan szokta feldolgozni a vereségeket?
– A meccs után minden zavar, azon gondolkodom, mit tudtam volna jobban csinálni, de meg kell tanulni levonni a következtetéseket, és elengedni, továbblépni, mert hiába nyalogatnám a sebeimet, azzal nem lesz jobb. Ilyenkor minél több időt töltök a családommal, esetleg valamilyen sorozatot nézek, ezek teljesen elvonják a figyelmem a kézilabdától.
– Sokat vett ki önökből a franciák elleni mérkőzés?
– Fizikailag a holland vett ki többet, mentálisan viszont a francia. A sikert mindig könnyebb feldolgozni, mint a vereséget, de azért ez a vereség még nem vett ki annyit, hogy problémát okozzon a következő meccsen.