Nagyon fontos, reményt adó győzelmet arattunk Hollandia ellen!

FÉRFI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG
CSOPORTKÖR
3. FORDULÓ
D-CSOPORT (VARASD)
MAGYARORSZÁG–HOLLANDIA 36–32 (19–17)
Varasd, 4000 néző. V: Jörum, Kleven (norvégok)
MAGYARORSZÁG: Palasics – Fazekas G. 2, Ilic Z. 3, SIPOS A. 1, LIGETVÁRI, SZITA 6, BÓKA 6. Csere: Mikler R. (kapus), Imre B. 3 (1), Bánhidi 3, Ancsin G., LÉKAI 6 (4), Krakovszki Zs. 1, Rosta M., BODÓ 5. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
HOLLANDIA: Ravensbergen 1 – Nagtegaal 2, K. Smits 3, Steins 3, KOOIJ 5, Stavast 1, TEN VELDE 10 (3). Csere: Dorgelo (kapus), Schoenaker, Versteijnen 2, Kleijkers 1, BAIJENS 4. Szövetségi kapitány: Staffan Olsson
Az eredmény alakulása. 3. perc: 1–3. 8. p.: 4–7. 16. p.: 9–9. 21. p.: 13–11. 27. p.: 16–13. 37. p.: 23–19. 44. p.: 27–23. 48. p.: 28–26. 53. p.: 33–29. 56. p.: 33–32
Kiállítások: 16, ill. 12 perc
Hétméteresek: 6/5, ill. 3/3
MESTERMÉRLEG
Chema Rodríguez: – Fantasztikus munkát végeztünk, a játékosok és a csapat is lenyűgöző teljesítményt nyújtott. Csakis a büszkeség hangján szólhatok róluk, mindenki az lehet erre a válogatottra. Hollandia ellen nagyon nehéz dolgod van, de kiválóan oldottuk meg védekezésben az egy egy elleni szituációkat, támadásban is jók voltunk, sok gólt lőttünk. Tényleg nagyon boldog és büszke vagyok.

MEGÉRKEZTEK A MAGYAR SZURKOLÓK is Varasdra a férfi kézilabda-világbajnokság harmadik csoportmeccsére, Hollandia ellen, legalábbis végre tömegestül, amire nagy szükség is volt, hiszen ez volt a legfontosabb összecsapásunk a D jelű négyesben. Akármennyire elcsépelt kifejezés is az a szó, hogy „kulcsmeccs”, ez bizony az volt. És a több ezer drukker hozta magával a szokásos hangulatot is, a kezdés előtt fél órával már zengett a csarnok folyosóin a „Ria, Ria, Hungária!”, elnyomva a holland drukkereket – a szurkolói összecsapást egyértelműen a mieink nyerték! A második meccsre egyébként egy maroknyi macedón is ott maradt a lelátón, akiket a jelek szerint csak az tartott a varasdi csarnokban a saját győzelmük után, hogy néha-néha kifütyülhessék a hollandokat.

Chema Rodríguez szövetségi kapitány ezúttal Hanusz Egont és Ónodi-Jánoskúti Mátét hagyta ki a keretből. A magyar–holland nagy iramban kezdődött, és keménységből sem volt hiány, egy gyors gólváltás és egy magyar labdaszerzés után Ivar Stavast maradt a szükségesnél tovább a földön, majd Luc Steins is eljátszotta a „nagy halált” (ő egyébként nem utoljára), mindketten ki is harcoltak egy szabaddobást. Az apró termetű irányítóra láthatón nagyon figyeltek a magyar védők, igyekeztek tartani vele a lépést, és oda-odapörköltek neki, a kemény védekezéssel próbálták elvenni a kedvét a játéktól, amit a holland játékmester egy kis színészkedéssel próbált kompenzálni, több-kevesebb sikerrel.

Az összecsapás feszültségét jól jelzi, hogy a norvég játékvezetők másfél percen belül három kétperces büntetést is kiosztottak, egyik oldalon Ligetvári Patrik és Sipos Adrián ülhetett le a kispadra, a másikon Robin Schoenaker szusszanhatott két percet – a tét láthatóan mindkét fél számára nagy volt. Az első tíz percben a hollandok kerültek lépéselőnybe, pedig a kapusuk, Bart Ravensbergen csak 13 perc után találkozott először a labdával, az első hét lövésbe nem tudott beleérni – Palasics Kristóf ennél hatékonyabb volt, fontos védései voltak. A magyar csapat tartotta az iramot, láthatóan jobban felpörgött erre a találkozóra, mint Észak-Macedónia és Guinea ellen.

A mérkőzés 19. percében először vettük át a vezetést Bóka Bendegúz találatával, Lékai Máté hetesével pedig megdupláztuk az előnyünket. Bóka a félidő második felében főszereplővé lépett elő, nemcsak pontosan értékesítette a helyzeteit, és szerzett négy gólt, hanem rohant, védekezett, labdát is szerzett, mindenhol ott volt, ahol szükség volt rá. Apropó, védekezés: csak dicsérni lehet a fegyelmezett magyar védőfalat, remek volt a visszarendeződés, a hollandok nem tudtak elég gyorsan felérni ahhoz, hogy ne legyen a hatoson magyar védő, és rendre belemenést fújtak ellenük, látszott, hogy a játékosaink nagyon koncentrálnak, nem szabálytalanul, de határozottan védekeztek.

A szünetben teljesen megérdemelten vezetett 19–17-re a magyar válogatott, többet lőtt kapura a hollandoknál, kevesebb labdát adott el, és kevesebb technikai hibával hozta le az első harminc percet. A második játékrészt Mikler Rolanddal kezdtük a kapuban, aki rögtön védett is egy hatalmasat, Bóka kettős emberhátrányban szerzett gólt, Szita Zoltán, majd Bodó Richárd jobb keze nagyon elsült, a védelem pedig feszes maradt, ami fárasztotta a holland játékosokat, akik így nem tudták a gyorsaságukat igazán kihasználni. A magyar csapat dolgát nemcsak az nehezítette, hogy az ellenfél balszélsője, a gólkirályi címre hajtó Rutger ten Velde a harmadik meccsén is megszórta magát, a bírók olykor „hazai pályát” fújtak a hollandoknak, mert igaz, hogy mindkét csapatnak osztogatták becsülettel a kétperces kiállításokat, de egyáltalán nem mindegy, hogy mikor…

A főleg a kapu mögött ülő magyar szurkolótábor viszont végig fantasztikusan biztatta a csapatot, az ő energiájának is nagy szerepe volt abban, hogy nyolc perccel a vége előtt Bodó Richárd újabb találatával már négy góllal vezetett a magyar csapat. A hajrában kisebb hullámvölgybe kerültünk, de kimásztunk belőle, nem is akárhogyan, nem engedtük kiegyenlíteni a hollandokat, és minden támadásunk bejött. Az utolsó percben már viccelni is maradt kedvünk, egy holland támadás után Lékai tett úgy, mintha egész pályáról rá akarná lőni, Bóka pedig szinte rávetette magát, hogy ne tegye, mire csak egy cinkos mosoly volt a válasz, a rutinos Lékainak ugyanis esze ágában sem volt elszórni a labdát.

A magyar csapat fantasztikus védekezéssel, bátor játékkal, teljesen megérdemelten nyert 36–32-re, akkor győzött, amikor a legnagyobb szükség volt rá, és készen áll a világbajnoki középdöntőre. A meccs emberének a holland irányítót, Luc Steinset választották meg, de egyrészt láthatóan nem örült neki, másrészt úgy kifütyülték, mint a meccs legjobbját talán még soha.

A csoport másik mérkőzésén
Észak-Macedónia–Guinea 29–20 (14–10)
Ld: Kuzmanovszki 12, ill. Corcher 4, Eponouh 3, Pitre 3

A MAGYAR VÁLOGATOTT MÉRKŐZÉSKERETE
Kapusok: Mikler Roland (Szeged), Palasics Kristóf (SL Benfica – Portugália)
Jobbszélsők: Imre Bence (THW Kiel – Németország), Krakovszki Zsolt (Wetzlar – Németország)
Jobbátlövők: Ancsin Gábor (FTC), Ilic Zoran (Hamburg – Németország)
Irányítók: Lékai Máté (FTC), Fazekas Gergő (Wisla Plock – Lengyelország)
Beállók: Bánhidi Bence (Szeged), Rosta Miklós (Dinamo Bucuresti – Románia), Sipos Adrián (Melsungen – Németország)
Balátlövők: Bodó Richárd (Szeged), Ligetvári Patrik (Veszprém), Szita Zoltán (Wisla Plock – Lengyelország)
Balszélsők: Bóka Bendegúz (Balatonfüred), Krakovszki Bence (Tatabánya)
Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez