Simon Petra: Mindig próbálok új színt vinni a játékunkba, nem félek semmitől!

– Sokan valószínűleg hitetlenkedve fogadták, amikor az EHF Európa-bajnokság előtti portrévideójában arról beszélt, a magyar válogatott hivatott arra, hogy minden világversenyen az érmekért harcoljon. A mostani elődöntő megváltoztathatja a kétkedők véleményét?
– Akkor is elmondtam, hogy lehet, túlságosan pozitívan állok hozzá, de képesnek tartom rá a mostani csapatot, hogy érmeket szerezzen a nagy tornákról – válaszolta a Nemzeti Sportnak Simon Petra a magyar válogatott hétfői sajtófélóráján. – Nem telt el két hónap a forgatás óta, és most itt vagyunk a legjobb négyben. Nagyon boldog vagyok, idáig repített minket, hogy hiszünk egymásban és minden mérkőzésen küzdünk, de a hazai pálya is rengeteg erőt adott nekünk. Minden meccsen hidegrázós támogatást kaptunk a szurkolóktól. 

– Egyfajta jolly jokere a mostani csapatunknak, három poszton is bevetheti a kapitány. Mennyire lubickol ebben a szerepben?
– Örülök, hogy ennyi bizalmat kapok a stábtól, igyekszem megszolgálni, és ahova beküldenek, ott segíteni a csapatnak, legyen az épp jobbátlövő vagy balátlövő. A védőknek is sokkal nehezebb felkészülni belőlünk, ha néha jobbkezes jobbátlövő tűnik fel nálunk a balkezes után vagy éppen két irányítóra váltunk egy balátlövős felállást követően. Mindig próbálok új színt vinni a játékunkba.

– Miben tud egy lépéssel az ellenfél előtt járni?
– Szeretem a gyors játékot, és ha meg tudom lepni az ellenfelemet egy olyan csellel, amelyre nincs felkészülve. Sokszor második szándékból hozom helyzetbe a társaimat, olyan figurákat elővéve, amely nekik előnyös. A magasságomból is adódóan felugrásból kevesebb lövést vállalok, szeretnék ebben is fejlődni, ahogy a játékom más elemeiben egyaránt. Húszévesen szerencsére még bőven van időm és terem az előrelépésre.

– Kitől tud a legtöbbet tanulni?
– Nagy szerencsém, hogy a Fradiban Andrea Lekics a poszttársam, sokat segít nekem abban, hogy az egyes szituációkban hogyan dönthetnék másképp. Vannak olyan berögződéseim, hogy egy helyzetben tízből kilencszer ugyanazt a megoldást választom, ezen változtatnom kell, hogy nehezebben lehessen kiismerni. Védekezésben meg Béatrice Edwige vagy Tomori Zsuzsanna tud sok hasznos tanáccsal ellátni. 

– Húszévesen minden megilletődöttség nélkül játszik egy hazai Eb-n. Miből fakad ez a magabiztosság?
– Talán ilyen alkat vagyok, mindig is megvolt a játékhoz szükséges önbizalmam, nem félek semmitől. A felnőttek közötti berobbanásomban már az is sokat segített, hogy Elek Gábor megadta nekem a bizalmat. Nyilván nálam is vannak olyan időszakok, amikor kevésbé megy a játék, és veszítek a magabiztosságomból, de ez teljesen normális. 

– Az ősszel például kevesebb lehetőséget kapott a BL-meccseken. Nehéz volt így felvenni a ritmust a nemzeti csapathoz megérkezve?
– Anyával azon nevettünk, hogy legalább rápihentem az Európa-bajnokságra. Komolyra fordítva, sokkal nagyobb volt bennem a bizonyítási vágy, hogy egy felnőttvilágversenyen megmutassam, mire vagyok képes. A kapitánynak is meg akartam hálálni, hogy a játékhiány ellenére mindig hívott és számított rám. Valóban nehéz volt játékba lendülni, meccsek nélkül lelassul a kognitív gondolkodás, lassabban hozom meg a döntéseket, de még épp időben túllendültem rajta, és az önbizalmam is visszatért.

– Mind a hat Eb-mérkőzését megnyerte a válogatott. Mi jelentette a csúcspontot?
– Több is eszembe jut. A svédek elleni magabiztos győzelmünkre biztos sokan felkapták a fejüket, mindenki szoros meccsre számított, ehhez képest már tizenkettővel is vezettünk. Aztán ott volt a lengyelek elleni találkozó első félidejének vége, amikor kínai figurából szereztünk gólt. Klujber Katrinnal előre megbeszéltük, és sikerült tökéletesen végrehajtani. A románok legyőzését is kiemelném, de mondhatnám Montenegrót is, ahol „szétütöttek minket”, mégis nyertünk hattal. Olyan csapatkohézió alakult ki, amit nagyon nehéz bárkinek is megtörnie. 

– Ennek fényében mit várhatunk a hátra levő meccsektől? Most már csak a legerősebb csapatokkal találkozunk.
– A franciák ellen ugyan nem a továbbjutás, „csak” a csoportgyőzelem lesz a tét, mégis szeretnénk hazai pályán megőrizni a hibátlan mérlegünket. Nekünk hatalmas erőt adnak a sorozatos sikerek, ezt szeretnénk minél tovább fenntartani. Arról nem is beszélve, hogy esetleg elkerülhetnénk a norvégokat az elődöntőben. Közben mindenki nagyon várja a záró hétvégét, szerintem mindenki gondolataiban ott jár már Bécs. Nagyon boldogok lennénk, ha az érem összejönne, de úgy is fogalmazhatok, szeretnénk minél fényesebb érmet szerezni!

JÖNNEK AZ ÉRTÉKMÉRŐ MECCSEK!

Nem vitték túlzásba a magyar játékosok az ünneplést az elődöntőbe jutás után, az öltözőbeli vidám perceket egy közös vacsora követte, de szó sem volt ereszd el a hajamról, ugyanis még komoly meccsek várnak a mieinkre.    „Sokat gondolkodtam, mi változott az olimpia óta – mondta lapunknak a mindig mosolygós Márton Gréta. – Ott is éreztem a csapaton, hogy megvan bennünk a potenciál. Azok a játékosok, akik mindig fiataloknak voltak kikiáltva, most érkeztek el a pályafutásukban ahhoz a szakaszhoz, hogy lassan érett játékosként beszélhetünk róluk, de az egész csapatnak jó időben jött a hazai Eb. Fizikailag és mentálisan is remek állapotban ékeztünk meg az Eb-re, és a debreceni környezetben i komfortosan érezzük magunkat. Jó úton haladunk, jó a koncepció, a csapategység és az összetétel, szóval minden összeállt.”   Az FTC és a magyar válogatott balszélsője hozzátette, korábban minden világverseny azzal telt, hogy azt számolgatták, melyik ellenféltől tudnak pontot csenni, vagy éppen mire eredményre van szükség a többi mérkőzésen. „Most teljesen más lelkiállapotban vagyunk, csak azt látjuk, sorra nyerünk, nagyon gyorsan elröppent ez a hat mérkőzés,és ott találtuk magunkat Európa legjobb négy csapata között. Még kapkodjuk a fejünket, de egyértelműen büszkék vagyunk magunkra, hogy beérni látszik a sok év alatt elvégzett munka.”   A keddi, franciák elleni találkozóval kapcsolatban kifejtette, mind a két csapat a csoportelsőségért fog harcolni, a mieink is nyerni szeretnének, senki nem szeretne abba a hibába esni, hogy taktikázik és közben a másik ágon valami meglepetés történik. „Szintet kell lépnünk nekünk is, most jönnek az értékmérő meccsek. Borzasztóan nehéz napok várnak ránk, ám olyan lelki előnyünk van, hogy képesek vagyunk mindent véghez vinni. Komoly cél lebeg a szemünk előtt, mindannyian éremre vágyunk!”

NŐI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG
KÖZÉPDÖNTŐ, 4. FORDULÓ 
I. CSOPORT (DEBRECEN)
Kedd, 18.00: Magyarország–Franciaország (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!