„Az olimpia utáni első válogatott összetartáson még érezhető volt, hogy nem minden ideális a játékunkban, de ez teljesen érthető, mert több játékos került új csapatba, meg kellett szokniuk a megváltozott környezetet, felkészülést, társakat. Aztán a második összetartáson, a franciaországi kiránduláson játszottunk két jó meccset, az elsőt meg is nyertük, büszkék lehettünk a csapatra. Néhányan hiányoztak a keretből, de akik ott voltak, ugyanolyan felfogással, mentalitással játszottak, mint az olimpián. Ez mindenképpen biztató jel.
(…)
Gondok mindig vannak, az egyik kerettag sérült vagy sérülésből lábadozik, a másik nem játszik eleget, de nagyon fontosnak tartom, hogy nyilvánvalóan erős a csapategység, a közösség, látom, hogy a soros találkozásokon hogy fogadják egymást a lányok, mennyire örülnek a másiknak. Ez akkor is nagyon sokat segíthet, ha nem megy minden tökéletesen egy mérkőzésen – erre alapozva is lehet győzni.”
A teljes bejegyzést ide kattintva olvashatja el.