A skandináv csendes vezetés jól mutatkozott be Szegeden

A játékosok rendszerbe integrálása mindig is az egyik legfontosabb dolog volt egy edző munkájában. Ha valaki jó ebben, akkor képes elhitetni az esetleg visszafogottabb egyéni képességűekkel és képzettségűekkel, hogy igenis fel tudják venni a versenyt az erősebb ellenfelekkel is.

A Szeged játékoskerete egyértelműen erősödött a nyáron, de ha csak a névsort nézzük, az alapján nem feltétlenül mondtuk volna, hogy a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata között a helye. Ám azok alapján, amiket a Tisza-partiaktól az idény eddigi részében láthattunk, egyértelműen esélyesek a negyeddöntőbe jutásra.

És itt jön képbe a csapat új arculata, amit az évad előtt kinevezett Michael Apelgren kezdett megformálni.    „Szeretnénk a skandináv stílussal minél magasabbra jutni, de ezt a szegedi úton szeretnénk megvalósítani”   – mondta lapunknak még szeptember elején a svéd vezetőedző, aki honfitársával, az errefelé klublegendának számító Jonas Källmannal és a tavalyi idényben a tehetségét már bizonyító Kárpáti Krisztiánnal az oldalán bele is vágott a munkába.

A skandináv stílusjegyek közé tartozik az átmenetek szédületes sebességű végrehajtása, a játékosok szabadabb döntéshozatala (szabadabb, mint, mondjuk, a spanyol rendszerben), a gyilkos hatékonyságú szélsőjáték és a hét mezőnyjátékossal történő támadójáték. Ezeknek az elsajátítása ugyan még nem tökéletes, de néhány BL-meccsen bizonyos periódusokban mindegyik magas szinten működött. Márpedig ha ezeket egy csapat magas szinten űzi, akkor nemcsak a győzelmek jönnek, hanem a nézők is megjelennek a lelátókon.

A 2023–2024-es idényben az első négy csoportmérkőzés átlagnézőszáma 4123 volt, most ősszel több mint ezerrel többen mentek ki a Pick Arénába. Az 5381 szurkolónak négyből csupán egyszer kellett csalódottan távoznia a 2021 decemberében átadott létesítményből. Reméljük, annak a Kols­tad elleni 29–27-es vereségnek nem lesz súlyos következménye a továbbjutás szempontjából.

A norvégok jól használták ki kapusuk, Torbjörn Bergerud remeklését, aki a szegedi szélsőket teljesen „betakarta”: Mario Sostaric, Marin Jelinic és Sebastian Frimmel is ziccerek sokaságát hagyta ki. Hármuk neve mellett összesen 11 elrontott lövés volt ugyanennyi gól mellett. A Szeged rengeteg technikai hibát követett el aznap, és amikor égett a ház, az extra mezőnyjátékos sem segített támadásban, valamint a kulcsemberek is rossz döntéseket hoztak a fontos pillanatokban. Vagyis épp az a négy tényező romlott el hatvan percre, amelyek általában a skandináv stílusú támadójáték legfontosabb elemeinek számítanak.

Viszont ami tényleg örömteli, hogy a másik hat BL-mérkőzéssel semmi gond nem volt: a címvédő Barca otthonában ki lehet kapni egy góllal, ahogyan a legutóbbi döntős Aalborg csarnokában is ki lehet hagyni az időn túli hétméterest.

A maradék négy meccs négy óriási győzelmet hozott, nem véletlenül áll a Szeged a harmadik helyen. Az irányító Janus Smárason előnyszerzései és játékszervezése abszolút a legmagasabb szintet képviseli. Hiánya Aalborgban (és Csurgón) is megmutatkozott – nem véletlenül. Az új igazolások közül Jérémy Toto is kulcsember a védekezés mellett a lerohanásokban és a „hét a hatban” is. Mikler Rolandnak óriási meccsei vannak a kapuban, Bodó Richárd és Bánhidi Bence is szépen teljesít, de összességében Apelgren mindenkiből kihozza a legtöbbet.

Ez a fajta „csendes vezetés” a labdarúgás világában Carlo Ancelottitól, a Real Madrid vezetőedzőjétől lehet ismerős. Az ilyen edzők nyugalma magabiztosságot sugároz, ami átragad a játékosaira is, azaz nyugodt körülmények között folytatódhat a szegedi építkezés a válogatott hét után.