Per Johansson: Topedző vagyok, jártam mindenhol, Győrben azonban hatalmas a nyomás

– Hogy ízlett a pálinka?
– Jólesett – válaszolt nevetve Per Johansson, a svéd tréner ugyanis a BL-győzelmet követően azzal kezdte az értékelését, hogy megiszik két pálinkát. – Három évet töltöttem Montenegróban, ott a rakijával ismerkedtem meg, Bukarestben a helyi pálinkával, az oroszoknál meg a vodkával. Elvittek minket itt, a környéken egy kis üzembe, megnéztük, hogyan készül, persze le is teszteltük. Magyarországon vagyunk, a pálinkának itt jelentése van, a megfelelő pillanatokban jól tud esni.

– És a győzelem hogy esett?
– Büszke vagyok és boldog. Nyertem már Európa-bajnoki ezüstöt, vannak hazai címeim, de ez a Bajnokok Ligája… Korábban már eljutottam a négyes döntőbe, ám most álltam rá a leginkább készen. A CSM Bucuresti-tel szereztem két bronzérmet, ami nagy eredmény, de tudtam, ezúttal csak az arany jelent sikert. Keményen dolgoztunk érte egy olyan csapattal, amelyik kétszer találkozott a Vipersszel, rangadót vívott a Ferencvárossal és a Debrecennel. Ezekből a közösen átélt élményekből tudtunk meríteni. Személy szerint jobbá tettek a játékosaim, mert hittek bennem és az elképzeléseimben. Amikor pedig elveszítettem a türelmem, ők nyugodtak maradtak.

– Beszélgettem nemrég néhányukkal, megkérdeztem tőlük, hogy ön miben hozott változást a márciusi kinevezését követően. Kettőt emeltek ki, az egyik a védekezés…
– Nos igen, ha a támadásokra koncentrálsz, azzal meccseket lehet nyerni, a megfelelő védekezés viszont címeket hoz. Nézze, a Viperstől idegenben 23 gólt kaptunk, közben a Fradi és a DVSC megnehezítette a dolgunkat, de az Esbjerg is csak 23-szor vette be a kapunkat, holott átlagosan 35 körül dob. A Bietigheim majdnem negyvenszer talált be a Metz elleni elődöntőben, velünk szemben 24-ig jutott.

– …a másik az önbizalom. Bevallom, ez engem meglepett, hiszen a világ legjobb női kézilabdázóiról van szó, nem gondoltam volna, hogy önbizalomhiányban szenvednek.
– Mert emberek, ahogyan ön vagy én. Topedző vagyok, jártam mindenhol, Győrben azonban hatalmas a nyomás. Ezt mindenki érzi, hiszen a klub öt éve nem nyert BL-t. Amikor edzőként megérkezel valahová, döntést kell hoznod: nem tudsz egyszerre húszféle dolgon változtatni, így mindent feltettem az önbizalomra. Ami egyúttal erősebb, intenzívebb edzésmunkát is jelentett, mert ez tisztította a képet, átlátták, hogy mi a rendszer, kinek milyen szerep jut. Lefektettem néhány szabályt, emellett sokat kellett velük egyeztetni.

– A klubvezetők is tárgyalóasztalhoz ültek önnel és még a négyes döntő előtt meghosszabbították a szerződését. Sokat jelentett ez lelkileg?
– Simán megtehették volna, ha negyedik helyen zárunk, megköszönik és hazaküldenek Svédországba, ám nem így tettek, hanem megerősítették, hogy bíznak bennem. Kiváló kézilabdázóink vannak, de végeredményben ez az egész a bizalomról szól. Arról, hogy milyen kapcsolat van a játékosok, edzők és vezetők között. Nem tudom őket megtanítani kézilabdázni, Stine Oftedalnak nem magyarázom el, hogyan kell játszani, de beszélgethetek vele.

– Miről?
– Elmondom neki, mennyire fontos és hogyan tudunk mi ketten együttműködni. A sztároknak – ebben van gyakorlatom, számos nagy névvel dolgoztam együtt a női kézilabda világából – különösen nehéz elmagyarázni, hogy ne komplikálják túl, mert annyi minden van a fejükben. A legnehezebb dolog egyszerűen játszani. Nyolc héten keresztül ezért harcoltam velük, meg kellett értetni, hogy az egyszerűség tesz győztessé. És a végén megcsináltuk.

– A szurkolók pedig a lefújást követően az ön nevét is skandálták. Úgy érzi, elismerik a munkáját?
– Tudja, az nagyon fontos megnyilvánulás volt nekem, mert azt jelenti, hogy biztonságban érezhetem magam, jól vagyok, amikor megyek dolgozni. Rövid idő alatt is megmutattam, mennyire szeretem a drukkereinket. A Vipers vagy a Ferencváros elleni telt házas meccsek kifejezetten különlegesek, mert megesett egyszer-kétszer Montenegróban és Rosztovban is, hogy megteltek a csarnokok, ám ez valami egészen más.

– Az idénynek vége, de a nyáron fontos feladatok várnak önre. Mik a tervei?
– Az évzárót követően tizenkét napra hazautazom Svédországba, utána kezdődik a felkészülés a holland női válogatottal az olimpiára. Azt követően még egy hetet eltöltök otthon, majd jövök Győrbe. Roppant intenzív időszak lesz, ám jól vagyok. Csodálatos ez a hely, örülök, hogy idetartozom. Az elvárás természetesen hatalmas, hiszen cél, hogy jövőre is mi nyerjük meg a BL-t, de legalább az idei siker ad némi nyugalmat.