Férfi kézi: Olyan helyre megyek, ahol várnak – Szita Zoltán

Nem sok ideje volt kikapcsolódni az olimpiára készülő magyar férfi kézilabda-válogatott tagjainak, a Szegedről Plockba tartó balátlövő, Szita Zoltán például elmondta, csak három-négy napja volt szusszanni, június harmadikán már futóedzése volt.

„Tord Ellingsen erőnléti edzővel személyesen egyeztetve mindenki egyéni edzésprogramot kapott. Mindennap edzeni kell, de azért van időnk kikapcsolódni is egy kicsit mellette, mi a párommal Veszprémben és náluk, Lengyelországban is tudtunk pihenni egy kicsit – mondta a Nemzeti Sportnak Szita Zoltán, akit a Xavi Sabaté vezette Wisla Plock kivásárolt az utolsó szegedi évéből, így a következő idényt újra a lengyel gárdánál kezdi, amelyet 2022-ben hagyott ott két év után. – Szegeden nem volt könnyű helyzetben sem az edző, sem én, hiszen mind a ketten tudtuk, hogy csak egy évig maradunk, ez rányomta a bélyegét a közös munkára. Voltak jó és rosszabb periódusaim, de a válogatottal elért sikerek miatt az elmúlt egy évet nem tudom nem sikeresnek látni, mert amit átéltünk a srácokkal, az szebbé teszi az egész évadot.”

A 26 éves játékos úgy érzi, az idény első fele sikeres volt, szép eredményeket értek el a Bajnokok Ligájában, kiharcolták a továbbjutást a csoportból, de a második felére, főleg a végére szétesett a kohézió, talán mert tudták, hogy nyáron sokan távoznak majd a csapatból. Az elmúlt két év nem volt könnyű neki sem, hiszen Juan Carlos Pastor sokszor nem ideális posztokon és szerepben küldte a pályára, de határozottan állítja, hogy rengeteget tanult a spanyol edzőtől.

„Voltam balszélső és irányító is, védekezésben pedig ugyanabban a rendszerben játszottunk, mint a válogatottban, ami sokat segített – mondta a 68-szoros válogatott Szita. – Ebben az idényben nem játszottam szélen, de kevesebb időt töltöttem a pályán, ami az eredménycentrikusság miatt valahol érthető volt. Úgy érzem, az elmúlt években türelmesebb lettem, mert olyan helyzetekbe kerültem, amilyenekbe előtte soha, ezekből pedig sokat lehetett tanulni. Előreléptem fizikailag és mentálisan is, és az, hogy több poszton megálltam a helyem, a válogatottnál is hasznos volt időnként.”

A játékos konkrétan azokra a meccshelyzetekre gondolt, amikor lehúzódott a bal szélre, így két irányítóval tudtak játszani, ami színesebbé tette a taktikai repertoárt. Plockban leginkább az egy egy elleni támadásokban szeretne még fejlődni, mert ez központi szerepet tölt be a mai kézilabdában. Úgy érzi, védekezésben is tudna előrelépni, ugyanis annak idején Plockban gyakran játszott zavarót az öt-egyes védekezésben, ami Szegeden elmaradt, így most lehetősége nyílik, hogy újra abban a szerepben játsszon.

„Sokat fejlődtem az elmúlt két évben, Pastortól rengeteg apró részletet tanultam, stabilabb védő lettem, ami talán nem annyira látványos. De nem tagadom, kicsit úgy érzem, Plockba hazatérek, olyan helyre megyek, ahol várnak – tette hozzá Szita. – Most azonban a válogatott a legfontosabb, alig várjuk, hogy újra találkozzunk. Még élénken él bennem a tatabányai selejtező és a kijutás, felfoghatatlan az érzés, amikor szíved-lelked kiteszed pályára, és együtt, a társaiddal sikerül is elérni a célt. Az ember életében ritkán adatik meg az ilyen érzés, életre szóló élmény volt mindannyiunk számára.”

Szita 2019 óta már hat világversenyen vett részt a magyar válogatottal, de a párizsi lesz az első olimpiája, ami egy kicsit más. Ezt abból is érzi, hogy sokkal könnyebb volt elkezdeni a felkészülést, és rávenni magát a munkára. Tudja ő is, hogy az idő kevés, a lehető legjobb állapotban kell érkezni a válogatotthoz.

„Hajt minket belülről, hogy ne hozzunk szégyent magunkra, minél jobb eredményt érjünk el. Például ha a futás végét már nehezen bírom, de erre gondolok, akkor elszántabbá válok és még tovább tudom húzni magam” – mondta végül Szita Zoltán. 

A magyar válogatott hétfőn kezdi el az olimpiai felkészülést.