Címlapsztori: csapatként vagyunk erősek – Golovin Vlagyimir

– Hosszúra nyúlt az ünneplés?
– Nem annyira. Megünnepeltük, de hétfőtől mindenkinek dolga van, a lányokra a héten már fontos klubmérkőzések várnak. Szolid buli volt – válaszolta a debreceni olimpiai selejtezőtornát hibátlan teljesítménnyel megnyerő, így párizsi kvótát szerző magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Golovin Vlagyimir.

– És mennyi elismerő, gratuláló üzenetet kapott a japánok legyőzése és az olimpiai kijutás után?
– Nagyon sok jött. Mindig igyekszem válaszolni mindenkinek, de ezúttal még nem sikerült az összesre reagálni.

– Vasárnap este már ön is felszabadultabb volt?
– Az ünneplésből én is kivettem a részem. A felszabadultságra pedig azt tudom mondani, hogy én nem éreztem akkora nyomásnak a selejtezőt, ahogy előzetesen sokan gondolták vagy mondták. Egy normális hétvégének éltem meg, három mérkőzéssel.

– Méghozzá három győzelemmel.
– Nagyon biztató volt, ahogyan már a torna előtti két hét során is dolgoztak a lányok. A Norvégia és az Ausztria elleni Európa-kupa-mérkőzéseken voltak olyan elemek, amelyek nem sikerültek, ettől függetlenül elszántak voltak, nagyon figyeltek, amikor a selejtezőbeli ellenfelekről beszéltünk. Ez a pályán is visszaköszönt, a debreceni meccseken támadásban és védekezésben is megoldotta mindenki a feladatát. Nyilván akadtak elkerülhető gólok vagy helyzetek, de szerintem ezzel most nem kell különösebben foglalkozni, mert az egész hétvégét egyben kell értékelni. A britekről nehéz úgy beszélni, mint komolyan vehető ellenfél, ám a svédekkel és a japánokkal szemben megközelítőleg csúcsteljesítményt nyújtottunk.

– Benne volt ez a kiváló forma a csapatban, csak korábban nem jött ki a világ- és Európa-bajnokságon?
– Ez érzelmi alapon működik, a játékosok többségénél így van. Most is akadt hullámvölgy, de a lányok nagyon akarták a sikert, a közönség is pluszt adott hozzá, így a csapat ki tudta hozni magából ezt a teljesítményt. A mérkőzések után is arról beszéltünk, hogy ha ezt tudjuk, ha képesek vagyunk ilyen játékra, akkor a következő meccseken is ezt kell megközelítenünk, majdnem minden alkalommal ezen a szinten kellene játszanunk, mert akkor lehet, hogy eljutunk oda, ahová mi is és mindenki más is vágyik a válogatott szereplése kapcsán.

– Ez lehet a kulcs a jövőben is? Ezt a teljesítményt kell állandósítani?
– Már a legutóbbi világbajnokságon a Horvátországgal vívott utolsó mérkőzés záró húsz percéből is nagyon sok erőt meríthettünk. Ha képesek vagyunk egy olyan jó húsz percre, akkor miért nem megy hatvan percen át? Az olimpiai selejtező utolsó két találkozóján ez sikerült. Le kellett győzni két nagyon jó ellenfelet, és bármennyire is egyszerűnek tűnhetett kívülről az eredmény alapján a japánok elleni siker, nehezebb dolgod van velük, mert nagyon más kézilabdát játszanak. Ám megoldottuk ezt a feladatot is.

– Korábban a játékosok is arról beszéltek, hogy nincsenek világklasszisaink, a magyar válogatott igazi ereje a csapategységben rejlik. Ez vezetett sikerre az ötkarikás kvalifikáció során is?
– Igen. Nagyon jó játékosaink vannak, de nehéz bárkit külön kiemelni, és azt mondani róla, hogy világsztár. Vannak olyan kézilabdázóink, akik közel vannak a legmagasabb szinthez, mások még nem kész játékosok, míg néhányan már rutinosabbak, ami szintén nagyon sokat számít. Azonban csapatként vagyunk erősek. Ha megnézi a meccseinket, mindig más teljesített a csúcsközeli állapotban, változtak a vezéreink, hogy éppen ki teljesített a legjobban. A játékosok is pontosan tudják a pályán, melyik társnak megy, kire kell játszani a figurát, így húzzák egymást előre.

– A svédek és a japánok elleni ötkarikás kvalifikációs mérkőzés lesz mostantól az etalon?
– Egyértelműen. Ha tudjuk, mire vagyunk képesek, és el is hisszük, a jövőben is tarthatjuk ezt a szintet, ez a legfontosabb.

– Milyen teendői lesznek a következő hetekben?
– A héten értékeljük a három selejtezőt, utána pedig már megyek is a klubcsapatokhoz, egyeztetek az edzőkollégákkal. Ezt követően össze kell állítani a nyári felkészülési programot, le kell kötni az edzőmérkőzéseket, megbeszélni, milyen ellenfelekkel találkozunk az olimpia előtt. Szeretnénk egy három- vagy négycsapatos tornán is részt venni. Sorsolásfüggő, de ha elkerüljük a franciákat az olimpiai csoportkörben, akkor a rajt előtt, már Franciaországban velük is megmérkőz­nénk, főpróbát tartanánk, ez a keddi sorsoláskor eldől.

– Mit jelent önnek az olimpia?
– Korábban is beszéltem róla, hogy gyerekként olimpiai bajnok akartam lenni, ez motivált. Idővel rá kellett jönnöm, játékosként ez nem sikerülhet, ám edzőként még lehetséges. Egyelőre nem tudom, mi lesz a cél a nyáron, ez sok mindentől függ. Nagyon boldog vagyok, hogy kijutottunk. Amikor a 2021-es, spanyolországi világbajnokság előtt két felkészülési mérkőzést játszottunk Párizsban a franciákkal, mondtam a lányoknak, azért dolgozunk, hogy három év múlva visszajöhessünk ide – és sikerült.

Győri-Lukács Viktória: Bízom benne, hogy Párizsban is sokukkal találkozunk

– Mi volt a kulcs Japán ellen? – Nagyon együtt voltunk testben, lélekben, szívben, mindenhogyan. Egy másodpercig sem fordult meg a fejünkben, hogy másfajta eredmény születhet, mint a győzelem. Küzdöttünk egymásért, nem hagytunk esélyt az ellenfélnek. – Honnan eredeztethető az olimpiai selejtezőtornán látott magabiztosságuk? – A Horvátország elleni utolsó világbajnoki meccs elég mély nyomot hagyott a csapatban: nagyot lendített rajtunk, hogy meg tudtuk fordítani azt a találkozót. Tény, a selejtezőtorna előtt volt egy norvégoktól elszenvedett vereségünk, ami nem volt szép. Viszont utána úgy mentünk ki a pályára, hogy nem lehet más a vége, csak az, hogy ott leszünk Párizsban. – Sokak szerint a tokiói olimpia értékéből elvett, hogy nem lehettek nézők a lelátón. Párizsban viszont már más lesz a helyzet. – Mindenki azt mondja, hogy a tokiói olimpia nem összehasonlítható bármely másikkal, mert a koronavírus-járvány miatt nem voltak nézők. Ettől függetlenül az is egy olimpia volt, ráadásul az első a pályafutásomban. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen, amikor szurkolók előtt játszhatunk, már nagyon várom. Most, Debrecenben is fontos volt a közönség támogatása, bízom benne, hogy Párizsban is sokukkal találkozunk. – Mi az, amiben a legtöbbet fejlődtek az elmúlt három évben? – Kezd összeállni a védekezésünk, nagyon jó kapusteljesítmény van mögöttünk. Ez a kettő összefüggésben van egymással. Ezáltal támadásban is felszabadultabban játszhatunk.