A Ferencváros végig vezetve győzte le a Mosonmagyaróvárt, és bejutott a Magyar Kupa döntőjébe

NŐI KÉZILABDA MAGYAR KUPA 
NÉGYES DÖNTŐ, TATABÁNYA
ELŐDÖNTŐ
Motherson Mosonmagyaróvári KC–FTC-Rail Cargo Hungaria 25–29 (10–14) 
Tatabánya, Multifunkciós csarnok, 3000 néző. Vezette: Bócz, Wiedemann
MOSONMAGYARÓVÁR: SZEMEREY – Udvardi 2, Albek 2, Pásztor 2, Tóth G. 4, Ivancok 3, Stranigg 2. Csere: HADFI (kapus), Tóth E. 5 (2), Lancz 2, Faragó 1, Schatzl N. 1, Varga E. 1 (1). Vezetőedző: Gyurka János
FTC: JANURIK – MALESTEIN 5, KLUJBER 8, Edwige, Simon P. 2, Bölk, Márton 3. Csere: Böde-Bíró (kapus), Cvijics 2, Tomori, LEKICS 6 (3), Hársfalvi 2, Kisfaludy, Kovács A. 1. Vezetőedző: Allan Heine
Az eredmény alakulása. 6. perc: 2–3. 10. p.: 3–5. 18. p.: 4–7. 23. p.: 8–9. 28. p.: 9–13. 30. p.: 10–14. 38. p.: 16–18. 45. p.: 17–22. 55. p.: 22–26. 60. p.: 25–29
Kiállítások: 6 perc, ill., 4 perc
Hétméteresek: 3/3, ill., 3/3
MESTERMÉRLEG
Gyurka János: – Ezen a mérkőzésen főként a rutin győzött. Az eredménytől függetlenül büszke vagyok a lányokra, küzdöttek és hajtottak. Voltak a mérkőzésnek nagyon jó pillanatai, a nagyobb különbség után is vissza tudtunk zárkózni kettőre. A kapusaink is jól teljesítettek és a védekezéssel is nagy részben elégedettek lehetünk.
Allan Heine: – Kontrolláltuk a mérkőzés elejét, de Tomori Zsuzsi kiesése komoly érvágás volt. Át kellett alakítanunk a taktikánkat. Szerencsére megtaláltuk az egyensúlyt a védekezésben. Amikor hét góllal vezettünk, nagy hajrát indított a Mosonmagyaróvár. A végén okosak voltunk, és le tudtuk zárni a mérkőzést.

Andrea Lekics visszatérése volt a legnagyobb kérdés a Ferencvárossal kapcsolatban a négyes döntő előtt, hiszen az tudott volt, hogy a januárban kézközépcsonttörést szenvedő klasszis irányító egy ideje újból edzésbe állt, azt azonban csak sejteni lehetett, hogy akár már az elődöntőben visszatérhet. Hogy milyen formában, arra elég gyorsan választ adott a zöld-fehérek motorjának tartott játékos, ugyanis megállíthatatlanul robotolt a Mosonmagyaróvár ellen, hat góljával oroszlánrészt vállalt a címvédő sikerében, amely így sorozatban harmadik döntőjére készülhet.

Pedig az első negyedórában korántsem tűnt egyértelműnek az FTC fölénye – Szemerey Zsófi nagyszerű védésekkel igyekezett demoralizálni a a zöld-fehérek lövőjátékosait, csapata pedig rendre egyenlített, vagy lőtávolon belülről követte ellenfelét. Rendkívül sok volt egyébként a technikai hiba, sorra adták el a labdát a csapatok, és a lépések számára is oda kellett figyelniük a játékvezetőknek. Az első félidő hajrájában Tomori Zsuzsanna sérült meg, amikor Lancz Barbora lövésre lendülő kezével találta szemben magát – az FTC védőspecialistája ezt követően már nem is lépett pályára. Miközben Tomorit a pálya mellett ápolták, csapattársa, Janurik Kinga kezdett parádéba, és a válogatott kapust a negyedórás pihenő sem hűtötte le – 13 védett labdával zárta az összecsapást.
Rövid ideig azért ráhozta a frászt a fővárosiakra a Lajta-parti együttes, de Allan Heine időkérése rendet tett a fejekben. Már héttel is mentek a kilencedik kerületiek, ám akárcsak az első elődöntőben, a hajrában itt is jöttek a hibák, az MKC pedig az utolsó két percre két gólra jött fel. A fordításra már nem maradt ereje, így az FTC jutott be a fináléba, amelyben tizedszer csaphat össze az ETO-val.