Most nagyon nem ment: a szünet után állva hagytak bennünket a németek

FÉRFI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG (NÉMETORSZÁG)
KÖZÉPDÖNTŐ, 4. FORDULÓ
I. CSOPORT (KÖLN)
NÉMETORSZÁG–MAGYARORSZÁG 35–28 (18–17)
Köln, 19 750 néző. Vezette: Jorum, Kleven (norvégok)
NÉMETORSZÁG: Wolff – Steinert 4 (1), Häfner 4, KNORR 4 (2), Golla 4, KÖSTER 8, Dahmke 3. Csere: Späth (kapus), HEYMANN 4, KOHLBACHER 4, Weber. Szövetségi kapitány: Alfred Gíslason
MAGYARORSZÁG: Bartucz – Lékai 4 (2), ANCSIN G. 6, Sipos A., Bánhidi 1, Bodó 4, Bóka 1. Csere: Palasics (kapus), Imre 2, Fazekas G. 2, ROSTA M. 6, Ligetvári 1, Szita 1, Ilic Z., Hanusz. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
Az eredmény alakulása. 6. p.: 3–5. 12. p.: 7–7. 17. p.: 11–11. 21. p.: 13–12. 24. p.: 14–15. 28. p.: 16–17. 33. p.: 20–17. 40. p.: 23–19. 45. p.: 25–22. 48. p.: 28–22. 53. p.: 28–24. 55. p.: 31–25. 58. p.: 33–28
Kiállítások: 6, ill. 2 perc
Hétméteresek: 3/3, ill. 2/2

ROSSZ HÍRREL KEZDŐDÖTT a magyar–német összecsapás a férfi kézilabda Európa-bajnokságon, a találkozó előtt egy órával dr. Erdélyi Gábor csapatorvos a helyszínen bejelentette, hogy Máthé Dominik műtött bal térdének állapota rosszabb lett, további orvosi kivizsgálásra szorul, így a PSG jobbátlövője kimaradt a hétfői meccskeretből, sőt, az is bizonytalan, pályára léphet-e még ezen a tornán.

Akadt viszont jó hír is bőven, visszakerült a csapatba a balátlövő Szita Zoltán, aki az elmúlt napokban megbetegedett, Ancsin Gábor is jobban lett, de a kisebb ujjsérüléssel küzdő kapus, Bartucz László is játékra készen állt. A beálló Rosta Miklós visszaérkezett Szegedről kisfia születése után, a Lanxess Aréna kivetítőjén pedig meg is mutatták azt a képet, amelyen a kórházban a kezében tartja a kisgyermekét, és az egész csarnok tapsolva gratulált neki.

„Ma itt nyernünk kell, de ehhez kelletek ti is!” – üvöltötte a mikrofonba a találkozó előtt a közönségnek a pálya közepén a nézőket feltüzelni igyekvő ceremóniamester, látható sikerrel, a hangulat már a mérkőzés előtt fél órával is elképesztő volt, az éneklő, táncoló, hullámzó hazai drukkerek ünnepre készültek. A kérdés csak az volt, hogy ez a csapatukra milyen hatással lesz majd, mennyire élik meg nyomásként például azt, hogy húszezer ember felállva énekelte a meccs előtt a német himnuszt. A mieinkre mindenképpen megnyugtatóan hathatott, hogy a horvátok elleni izlandi győzelemmel nyilvánvalóvá vált, a magyar csapat biztosan az első nyolcban végez ezen az Eb-n.

Az első német gólnál, Kai Häfner találatánál az egész csarnok egy emberként ordított fel, de már nem volt ekkora az ováció, amikor Bartucz Lászlóban elakadt Johannes Golla és Rune Dahmke ziccere is, de akkor sem, amikor Bodó Richárd és Lékai Máté is kétszer-kétszer betalált egymás után. A sztárkapus Andreas Wolff csak akkor találkozott a labdával az első tizenhárom percben, amikor kiszedte a kapuból, nyolc lövésből egy sem akadt el benne, hozni is kellett a helyére a junior-világbajnok David Späthet, de sokkal hatékonyabb ő sem volt.

Egyébként egyik csapat sem kezdett rosszul, az viszont látszott, hogy a németek elsősorban bal oldalon próbálják meg támadni a magyar védőfalat, a gólok nagy részét ekkor Häfner és Dahmke szerezte. A játékvezetők a 14. perc végén osztották ki az első kétperces büntetést, Julian Kösternek kellett leballagnia, de nem tudtunk élni az emberelőnnyel. Előbb az irányító Juri Knorr találta fejbe Bartuczot, aki ugyan bent maradt, de nem sokkal később jött helyette Palasics Kristóf, majd a 21. percben zengett az egész aréna Späth védésénél, de érthető is volt a lelkesedés, hiszen német kapus először hárított lövést a találkozón, egyben utoljára a félidőben.

Az első harminc perc teljesen egyenlő felek küzdelmét hozta, hibák is akadtak mindkét oldalon, de a szünet előtti egy percben ezúttal is kicsúszott a kezünkből az irányítás. Bár Fazekas Gergő labdaszerzésével lépéselőnybe kerülhettünk volna, de nem sikerült élnünk a lehetőséggel, és nem tudtuk visszavenni a vezetést, miután ugyanő eladta. Bánhidi Bence a vége előtt tíz másodperccel kissé elhamarkodottan, középkezdésből akart gólt szerezni, nem találta el a kaput, a fordulásból pedig már jött is villámgyorsan Golla, aki a kapunkig futott, bevetődős ziccerét azonban óriás bravúrral védte Palasics, így csak egygólos hátrányban mehettünk a szünetre (18–17).

A németek védési statisztikái az első periódusban lesújtóak voltak, kapusaik egyetlen lövést hárítva mindössze hat százalékkal védtek, de ez inkább nekünk volt figyelmeztető jel, mert aggasztó volt, hogy így is vezetni tudtak a szünetben, ráadásul többet lőttek kapura. A második játékrészre a hazaiak sokkal elszántabban jöttek ki, a védőfaluk rettentő kemény lett, Chema Rodríguez pedig behozta Fazekas mellé a Bundesligában edződő Hanusz Egont irányítani. Így is sikerült két-három gólos előnyt kiharcolniuk a németeknek, és mikor elmentek négy góllal, a hét hat elleni támadójátékkal próbálkoztunk, de hiába talált be az újra csak remekül játszó Ancsin Gábor, gyors középkezdésből rögtön jött a válasz az üres kapura.

A németek védelme szintet lépett, nagyon keményen fogta a két pályán lévő beállót, Bánhidi Bencét és Rosta Miklóst, de az egy-egyezni akaró irányítóinkra is kiemelten figyeltek. Ezzel egy időben Wolff is elkezdett védeni, ami azt hozta magával, hogy egyre magabiztosabbak lettek elöl, és egyre gördülékenyebbé váltak a támadásaik, miközben az első negyedórában mi csak öt gólt tudtunk szerezni. Az utolsó tíz percet Wolff újabb védése után ötgólos hátrányból kezdtük, ami nem ledolgozhatatlan hátrány, de az ellenfél már annyira fellelkesedett, hogy érezni lehetett, nehéz dolgunk lesz a hajrában.

Amely azzal kezdődött, hogy Sipos Adrián  látványos dobással földre vitte Philipp Webert, majd labdát szerzett, és Bodó Richárd remek ütemű cselével és betörésgóljával megkezdtük a felzárkózást. Azaz csak megkezdtük volna, mert a németek nem engedték, hogy közelebb jöjjünk, és a vége előtt két perccel továbbra is öt góllal vezettek, ami egyben azt jelentette, hogy innen már nem tudunk visszajönni. Nem is tudtunk olyat húzni, ami megváltoztatta volna a meccset az utolsó percekben, és ezt a játékosok is érezték.

A németek a második félidőben tényleg jobbak voltak, megérdemelten nyerték meg 35–28-ra a mérkőzést, a meccs embere a nyolc lövésből nyolc gólt szerző balátlövő, Julian Köster lett. A két pont megszerzése számukra létfontosságú volt, hiszen ez azt jelentette, hogy versenyben maradtak az elődöntős pozícióért. Ahogy mi is, mert ha a középdöntő utolsó fordulójában legyőzzük Franciaországot, a németek kikapnak Horvátországtól, az osztrákok pedig pontot veszítenek Izland ellen, akkor játszhatunk a fináléba kerülésért.

KORÁBBAN
Horvátország–Izland 30–35 (18–16)
Franciaország–Ausztria 33–28 (15–16)

A csoportok első két helyezettje az elődöntőbe jut, a harmadikok pedig az ötödik helyért játszhatnak.