Női kézi-vb: Lehet, mínusz hatnál sokan már elkapcsolták a tv-t, ők így jártak – Albek Anna

„Nagyon örülök, hogy így zártuk ezt a világbajnokságot. A szívünket-lelkünket kitettük a pályára, főleg a második félidőben. Nagyot harcoltunk, és megmutattuk, hogy ezek vagyunk mi, együtt egy ilyen kemény ellenfelet is le tudunk győzni. Böde-Bíró Blankát szeretném külön kiemelni, extázisban voltunk, főleg, amikor a horvátok utolsó hétméteresét kivédte, és ez nagy lendületet adott a végére” – összegzett Klujber Katrin a hivatalos sajtótájékoztatón, majd így folytatta már a magyar újságírók gyűrűjében:

„Én sem egyénekről beszélnék, ez mindenképpen csapatmunka volt. Az eleje nem úgy sikerült, ahogy megbeszéltük, és amit vasárnap nyilatkoztunk. Talán túlságosan is akartunk, vitt minket előre a lendület, és ez több hibát eredményezett, az átlövéseket is erőltettük, azokat nagyon jól védte a kapusuk. Aztán ezt szerencsére átfordítottuk, lenyugodtunk, mentünk előre, a védekezésünk pedig nagyon régen volt ilyen kemény, mint amit ezúttal mutattunk. A védekezésváltás is fontos volt, de támadásban is okosabban játszottunk, kihasználtuk a helyzeteinket, nem az átlövéseket erőltettük, hanem a betöréseket, amihez nagyon jól zártak a beállók. Ez életem legemlékezetesebb meccsei közé fog tartozni.”

Debreczeni-Klivinyi Kinga nem kapott lehetőséget a svédek elleni mérkőzésen, most azonban fontos pillanatban kellett lendítenie a csapat játékán.

„A svédek elleni meccs után nagyon csalódott voltam, az eredményen túl azért is, mert nem kaptam lehetőséget és így nem tudtam segíteni, ma úgy voltam vele, bármi történik, én itt ma jól akarok játszani. Talán túlságosan akartunk a mérkőzés első részében, a védekezés annyira nem állt össze, mint a korábbi mérkőzéseken. A végén csak a szívünk vitt minket előre, és hogy bármi áron meg akarjuk csinálni. A végsőkig küzdöttünk, és megdöglöttünk minden egyes labdáért.”

A Budaörs irányítójának ez volt az utolsó esélye, hogy olimpián szerepeljen, így számára, ha lehet ilyet mondani, duplán is fontos volt, hogy megfordítsuk a meccset.

„Megbeszéltük a lányokkal, hogy ma magunkért, a szeretteinkért és azokért fogunk küzdeni, akik hisznek bennünk. Az otthoniak megérdemelték, hogy büszkék lehessenek erre a csapara, és mi is büszkék vagyunk magunkra. Nekem ez volt az utolsó lehetőségem, hogy kijussak még egy olimpiára, ezért úgy voltam vele, ha fél lábbal is, de megcsinálom.”

A cserék sokat hozzá tudtak tenni a sikerhez, így sokan kíváncsiak voltak Albek Anna véleményére is:

„Érzelmi kavalkád dúl bennem. Büszke vagyok, hogy meg tudtuk fordítani a meccset egy olyan helyzetből, amikor otthon sokan talán már elkapcsolták a tévét – ők így jártak. Megmutattuk, hogy tudunk nagyot küzdeni, mínusz hatnál is égett bennünk a tűz. Az elrontott második félidők most kifizetődtek, de nem is kifizetődtek, hanem visszajött a szerencsénk és úgy küzdöttünk, hogy az életünket adtuk ezért a mérkőzésért. Ez is mutatja, milyen erős a csapatunk” – mondta a Mosonmagyaróvár jobbátlövője.

„Az első félidőben nagyon nem úgy sikerült a támadás, ahogy szerettük volna. Tizenegy gólt kaptunk, az teljesen jó, de elöl nem tudtunk gólt lőni, nagyon kemény és zárt volt a horvát védekezés, nem tudtunk betörni és nehéz volt őket széthúzni. Ahogy a második félidőben lőttünk néhány gólt, megmutatták, hogy ők is csak emberek” Ha ezen az úton maradunk, és így folytatjuk, sok mindenre képesek lehetünk. Ez egy olyan löketet adott, ami csak előre visz minket” – tette hozzá Albek.

Győri-Lukács Viktória az első félidőben szinte egyedüliként tudott gólt dobni Tea Pijevicnek, így alaposan kivette a részét a sikerünkből.

„Tudtuk, mi forog kockán, és hogy ez a legfontosabb mérkőzés, amit eddig játszottunk életünkben. Végig hittünk benne, és nem gondoltunk másra, mint hogy győztesen zárjuk a meccset, ezért aztán felszántottuk a pályát. Ütöttünk-vertünk, akit értünk, mindent kiadtunk magunkból. Boldog vagyok, hogy sikerült, remélem, elraktározzuk az emlékezetünkben, hiszen olyan mérkőzés van mögöttünk, ahol ahol hatvan percig küzdöttünk, így megérdemeljük a selejtezőt. Hallottuk, hogy két nem európai csapat lesz az ellenfelünk, ami nagyon kedvező, bízom benne, ezt a csapaszellemet, küzdőszellemet visszük magunkkal.”

Vámos Petra a svéd meccsel ellentétben ezúttal nem tudta úgy húzni a társait, ezért a kispadról biztatta a pályán levőket:

„Mínusz hatnál iszonyúan mérges voltan magamra a kispadon, hogy csak ennyit tudtam hozzátenni a mérkőzéshez, és nem ment úgy a játék, ahogy szerettem volna – vallotta be önkritikusan a DVSC irányítója. – Ezért kívülről próbáltam segíteni a pályán levőket, ebbe tettem bele minden energiámat. Láttam a lányokon, hogy küzdenek, mennek minden labdáért, fantasztikus volt ezt átélni, nagybetűs csapattá léptünk elő, bizonyítottuk a világnak, hogy meg tudjuk csinálni.”

NŐI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG (DÁNIA, NORVÉGIA, SVÉDORSZÁG)
KÖZÉPDÖNTŐ, 3. FORDULÓ
I. CSOPORT (Göteborg)
MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 23–22 (8–11)
Göteborg, 3449 néző. Vezette: M. Garcia, Paolantoni (argentinok)
MAGYARORSZÁG: BÖDE-BÍRÓ – GYŐRI-LUKÁCS 5, KLUJBER 9 (7), Papp N., Bordás, Kuczora, Márton G. Csere: Bukovszky (kapus), Vámos P. 1, Füzi-Tóvizi, DEBRECZENI-KLIVINYI 3, Albek 2, Szöllősi-Schatzl 1, Pásztor N., SIMON P. 2. Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir
HORVÁTORSZÁG: Pijevic – Zadravec 2, MILOSAVLJEVIC 8 (7), Blazevic 2 (1), JEZIC 4, Micijevic 4, Simara. Csere: Besen (kapus), Senvald, Barisic 2, Posavec, D. Kalaus. Szövetségi kapitány: Ivica Obrvan
Az eredmény alakulása. 3. perc: 1–2. 10. p.: 2–5. 21. p.: 6–9. 27. p.: 7–11. 39. p.: 11–17. 45. p.: 13–19. 48. p.: 17–19. 54. p.: 18–22.
Kiállítások: 8, ill. 6 perc.
Hétméteresek: 8/7, ill. 10/8
MESTERMÉRLEG
Ivica Obrvan: – Nem találok szavakat, a megfelelő kifejezéseket erre az elvesztett mérkőzésre. Büszke vagyok a lányaimra, mert az egész világbajnokság alatt nagyszerűen teljesítettek, de sajnos, ez a találkozó nem úgy jött össze, ahogy szerettük volna. Rendkívül csalódott vagyok.

A CSOPORT TÖBBI MÉRKŐZÉSÉN
Montenegró–Svédország 25–32 (9–15)
Kamerun–Szenegál 20–22 (12–7)