Női kézi: Szemerey Zsófi „bevédené” magát a világbajnoki keretbe

– A válogatott a norvégok ellen szerdán jobb játékkal szenvedett 38–32-es vereséget, míg vasárnap Ausztriában nyögvenyelősen, de 34–32-re nyert. A második mérkőzés előtt Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány azt mondta, nehéz lesz az osztrákok ellen. Várható volt, hogy ennyire?
– Azt, hogy a találkozó vége ilyen szoros lett, magunknak is köszönhetjük, mert sokat hibáztunk – értékelt a Nemzeti Sportnak Szemerey Zsófi, a Mosonmagyaróvár válogatott kapusa. – A stáb a következő összetartásig elemezni fogja a történteket, de nincs mese, ki kell javítani a hibákat, mert nincs már hátra sok időnk a világbajnokságig.

– Ezúttal támadásban is akadozott a gépezet, ami Norvégia ellen jól működött, míg a védelemben visszatérő problémáink vannak, az ön bravúrjai is kellettek a győzelemhez. Hogy érezte ezt a pályán?
– A támadásaink valóban kaotikusabbak voltak, mint szerdán. Valószínű annak tudható be a hullámzó teljesítmény, hogy ezúttal sokkal több csapatból kaptunk válogatott meghívót, mindenki »szanaszét« van. Nagyon élveztem a pályán töltött időt, kicsit meg is lepett, amikor a kapitány azt mondta, én kezdek, de igyekeztem élni a lehetőséggel.

– A szövetségi kapitány előzetesen éppen az osztrák lerohanásokra és az átlövőkre hívta fel a figyelmet, mégis ebben a két szegmensben hibáztunk rengeteget – sok volt az eladott labda és a lövőkre sem sikerült mindig időben kilépni (a két meccsen 13 indítás- és 21 betörésgólt kaptunk, emellett volt 32 technikai hibánk – a szerk.). Ez minek tudható be? A figyelmetlenségnek, az összeszokottság hiányának vagy annak, hogy sokszor nem a saját tempónkban játszottunk?
– Talán mondhatjuk, hogy fáradtabbak voltunk az egyhetes periódus végén, de erre akkor sem foghatjuk, hiszen egy héten két mérkőzést le kell tudni játszani. Szerintem még mindig hiányzik kicsit az összeszokottság, mert védekezésben csapatonként mások az alapelvek. Ezeket mihamarabb tisztázni kell, akkor talán könnyebb dolgunk lesz.

– Nyilván már a szemük előtt lebeg a novemberi dán-svéd-norvég közös rendezésű világbajnokság is, amelyen az előző héten látottnál jóval több kell csapatszinten. Beszéltek már erről az öltözőben?
– Természetesen, de azt is tudjuk, hogy klub- és válogatott szinten is fontos feladataink vannak még a vébéig. A felkészülés csak november végén kezdődik, addig van időnk. Remélem, mindenki a legjobb formájában érkezik vissza a következő összetartásra.

– Beszéljünk kicsit az ön teljesítményéről is. A két meccsen összesen tizennyolcat hárított a hatvan lövésből, a harmincszázalékos védési mutató pedig nem rossz, tulajdonképpen ott folytatta, ahol a klubjában abbahagyta. Ezzel a teljesítménnyel a vébékeretbe is bevédheti magát?
– Vasárnap jól ment a védés, de visszanézve a meccset, nekem is voltak hibáim, amelyeket szeretnék kijavítani. Mindenféleképpen az a célom, hogy ott legyek a keretben a vébén, de a szövetségi kapitány és Tatai Péter kapusedző kezében van a döntés. Igyekszem a legjobbamat nyújtani, hogy meghívót kapjak, aztán remélem, élni is tudok a lehetőséggel.

– Nem jut sok idejük a pihenésre, sőt nincs megállás. Szerdán már a Debrecen ellen játszanak bajnoki rangadót, ami a bronzéremhez vezető út egyik legfontosabb állomása. Az elmúlt évekhez képest nőtt a Mosonmagyaróvár esélye a harmadik helyre?
– Ebben az idényben sokkal inkább egyben van a csapat, a Győr elleni sikerünket követően pedig többen el is várják, hogy simán hozzuk ezt a meccset. Továbbra is reálisan kell azonban látni a helyzetet, mert a Debrecen nagyon erős, rendkívül nehéz dolgunk lesz. Természetesen szeretnénk itthon tartani a pontokat, de ha sikerül is, még hosszú a bajnokság – ezek a pontok pedig csak akkor érnek valamit, ha az idény hátralévő részében hozzuk a kötelező győzelmeket is.