Elek Gábor: Úgy éreztem, ha fordítunk, jó esélyünk lesz a győzelemre is!

– Most azért beugrott a tavalyi Magyar Kupa-győzelmünk, amely lényegében lezárta az évadunkat, és ezért hálás helyzet volt, ezúttal azonban visszafogottabban kellett ünnepelni, mert néhány nap múlva már Bajnokok Ligája-negyeddöntőt játszunk a Metz ellen – kezdte lapunknak adott interjúját Elek Gábor. – Lényegében az egész idényben az előttünk álló párharcra készültünk, és nagyon jó lenne emlékezetes mérkőzéseket vívni.

– A lányok azért a pályán pukkantottak pár üveg pezsgőt a diadal után. Engedélyezett még egy koccintást később is?
– Én nem az őrmesterük vagyok, hanem az edzőjük, hiszek abban, hogy partnerként kezeljük egymást, és mindenki tudja, meddig mehet el, hogy a hétvégén semmi se befolyásolja a teljesítményét.

KÉT NAGY MAFLÁS BÍRÓ BLANKÁTÓL

– Tényleg nem bírta nézni Klujber Katrin döntő hétméteresét a finálé utolsó percében?
– Nem, Bíró Blankával összekapaszkodtunk, és onnan tudtam meg, hogy gól lett, hogy kaptam két hatalmas maflást tőle.

– Mi játszódott le önben a mérkőzés végjátékában? Csapata már megfordította az eredményt, ott volt az aranykapuban, de ilyenkor azért előfordul, hogy megijednek a játékosok a lehetőségtől és leblokkolnak.
– Én úgy éreztem a meccs alatt, ha bármikor is fordítani tudunk, akkor jó esélyünk lesz a győzelemre. Az ETO hazai környezetben nagyon magabiztos ezekben a helyzetekben, és amikor nyílik az olló, átrohan az ellenfelén, azonban most semleges pályán játszottunk, és bíztam benne, hogy ha előnybe kerülünk, meg is tartjuk.

– Ahhoz, hogy fordíthassanak, végig tapadniuk kellett a győriekre. Sokat jelentett, hogy az elődöntőben az MTK ellen könnyebben forgathatta a csapatot, míg az ETO-nak nagyon nehéz meccse volt a DVSC ellen?
– Itt megint visszautalnék a tavalyi Magyar Kupa négyes döntőjére, ahol mi szenvedtünk az elődöntőben a Siófok ellen, és csak hétméteresekkel nyertünk. A döntő mindig a nagybetűs meccs az MK-ban. Akkora a tét, hogy ha nincs hatalmas különbség az erőállapotban, akkor a kicsi differenciát el lehet tüntetni.

A JÁTÉKOSOK SZEMBESÜLTEK A HIBÁIKKAL

– Három hete tizenegy góllal kaptak ki az ETO-tól az Audi Arénában. Mennyire kellett tudatosítani a játékosokban, hogy ez a döntő már egy másik történet, és próbálják függetleníteni magukat a korábbi nagy vereségtől?
– A vasárnapot azzal kezdtük délben a Népligetben, hogy visszanéztük az akkori mérkőzés különböző jeleneteit. Megbeszéltük, hogy akkor ott mit szerettünk volna megvalósítani, és abból mi sikerült... Nyilvánvaló, ha hagyjuk Ana Grost kilenc alkalommal lőni úgy, hogy kilenc méteren ugrik fel, akkor abból szerez legalább nyolc gólt, és lebontja a védekezésünket. A kupadöntőben épp az jelentette a fordulópontot, hogy elkezdett összeállni a védekezésünk és a kapusteljesítményünk.

– A meccs előtti videózás „csakazértis” hangulatot eredményezett?
– Nem ez volt a cél, hanem hogy szembesüljünk a hibáinkkal. Nyilván közvetlenül a vereség után is megnéztük a felvételeket. Ez nem lelkileg dobja fel a csapatot, egyszerűen csak látják a lányok, mik a problémák, melyek lennének a jó megoldások bizonyos helyzetekben.

– Janurik Kinga második félidei teljesítménye mellett nehéz elmenni szó nélkül...
– Erről beszéltem korábban. Abból, hogy sikerült megszűrnünk a győriek átlövéseit, illetve Kinga védett két-három lövést beállóposztról és betörés után, nagyon szép teljesítmény kerekedett ki.

GYŐRBEN MÉG NEM MEGY A KÉZILABDA

– Az elmúlt két évben hat mérkőzésből négyszer győzték le az ETO-t, kétszer hazai környezetben, kétszer semleges helyszínen. Ebből milyen következtetést lehet levonni?
– Félig viccesen azt mondanám, hogy Győrben nem tudunk kézilabdázni. A statisztika azt mutatja, az ETO otthonában valamiért berezelünk. Egyébként pedig minden meccs más és más, egyre tapasztaltabbak leszünk mi is, és ez rengeteget ér. Az előző évekkel ellentétben a miénk most nem egy fiatal, hanem inkább idősebb csapat, és a rutin rengeteget számít.

– A négyes döntő előtt Márton Grétától azt kérdeztük, mennyire sikerült a formát kihegyezni a Magyar Kupára és a Bajnokok Ligája-negyeddöntőre. Az eddigiek alapján pozitív a kép.
– Nagyon hosszú idő után tudtunk egy hetet dolgozni az MK-végjáték előtt. Ez a mi csapatunknál egyáltalán nem lényegtelen, mert a szerda-szombat ritmusban a regenerációnak hatalmas szerepe van, nagyon nehezen lehet újratöltődni. A győri tizenegy gólos vereség épp egy ilyen háromhetes ciklusnak volt a vége. Akkor úgy láttam, nagy jelentősége van az erőltetett menetnek a végeredményben. Most viszont tudtunk dolgozni, de az is lehet, hogy az előttünk álló hétvége megcáfolja a szavaimat. Hétfőn pihentünk, kedden erőnléti munkát végzünk, szerdától pedig Érden már taktikai szempontból is készülünk a Metz elleni párharcra.

– A vasárnapi finálé után közvetlenül azt mondta, nem akar még a franciákkal foglalkozni, de azért én mégis feltennék egy kérdést ezzel kapcsolatban. Lelki és mentális szempontból mennyit jelent, hogy kupagyőzelem után mennek neki a BL-negyeddöntőnek?
– Biztosan sokat, de voltunk már ilyen helyzetben 2017-ben, amikor a CSM Bucu­resti-tel találkoztunk a négyes döntőbe jutásért, igaz, ott fontos játékosokat vesztettünk a mérkőzés előtt. Ez a női szakág, elsülhet jól és rosszul is, hogy Tatabányán nyertünk. Nyilván nem mondja ki senki, és nem is gondolja, de ha a tudatalattiban ott lappang, hogy már nyertünk valamit, az okozhat problémát. Nem jelentene jót, ha csökkentené az éhséget a sikerre.

– De ön továbbra is sikeréhes.
– Én mindig az vagyok.

– Mit jelent az ön számára, hogy ez az évad sem telik el úgy, hogy nem nyer trófeát a Fradival?
– Rengeteget, tényleg nagyon sokat...