Női kézi NB I: 56 gól és döntetlen az Óvár–DVSC rangadón

Előrehozott bronzmérkőzésnek is tekinthettük a Mosonmagyaróvári és a DVSC összecsapását, ugyanis az Európa-liga csoportkörében korábban érdekelt, két közvetlen rivális találkozott vasárnap a női élvonal 16. fordulójának záró mérkőzésén. A nemzetközi kupabúcsú után mindkét csapat győzelemmel vigasztalódott volna: Gyurka János együttese az ott szerzett tapasztalatok segítségével akarta kihasználni a hazai pálya nyújtotta előnyt az előző kiírás harmadikja ellen, míg Petrus Mirtill és társai – ahogy azt a mérkőzés előtt a debreceni szélső nyilatkozta – az ETO után második magyar csapatként arra készültek az idényben, hogy elhozzák a két pontot az UFM Arénából.

Ahogyan az várható volt, mindkét oldal alaposan bekezdett – a hazai kapuban nagyszerű bravúrokat mutatott be Szemerey Zsófi, míg a támadásoknál Tóth Gabriella villogott: góljainál nem egyszer „robbant” az aréna már a találkozó elején. A másik oldalon a tőle megszokott bombával jelentkezett Kácsor Gréta és Planéta Szimonetta, s habár utóbbi többször is mellé lőtt, így is fej fej mellett haladt egymással a két csapat. Jobbára azonban a kisalföldiek előnyével, ugyanis a cívisvárosiak védekezésben mindig elkövettek egy-egy pontatlanságot, a kapuban pedig hiányoztak a bravúrok Catherine Gabrieltől. Az Óvár támadásban jól játszotta a rá jellemző gyors játékot, a válogatott Tóth Eszter pedig ihletett formában szórta a gólokat – hátul viszont meggyűlt a baja a házigazdának a DVSC középső embereivel.

Nem véletlen, csak egy gól volt közte a szünetben, a Lajta-partiak előnye azonban alig fél perccel a második félidő kezdete után elolvadt, ugyanis az első négy támadásukat elrontották. A különbség mindenesetre nem nőtt, a feszültség az idő múlásával azonban annál inkább, ami a kispadról érkező reakciókból és a lelátón egyre erősödő hangorkánból is érezhető volt. A hajdúságiaknál Planéta talált be egyre többször, akihez Vámos Petra zárkózott fel, azonban mindkét oldalon sok volt a pontatlanság, s várható volt, hogy a végig „döntetlenszagú” rangadón nüanszok dönthetnek a két pont sorsáról.

Az utolsó hazai támadásnál, kevesebb, mint fél perccel a vége előtt például hiába kért időt Gyurka János, a zsűriasztal csak öt másodperccel később jelezte ezt, ezzel értékes időt vesztett a győztes gólért támadó MKC, alaposan felbőszítve ezzel a hazai publikumot. A jelenetsor után mindenesetre a találkozó döntetlen lett, ami azt is jelenti, a DVSC tovább őrzi előnyét és harmadik pozícióját a bajnokságban, míg a Mosonmagyaróvár maradt az ötödik.

NŐI KÉZILABDA NB I
16. FORDULÓ
MOTHERSON-MOSONMAGYARÓVÁR–DVSC SCHAEFFLER 28–28 (16–15)
Mosonmagyaróvár, 900néző.V:Altmár, Horváth M.
MOSONMAGYARÓVÁR:Szemerey – Sztankovics K., LANCZ7 (3),TÓTH G.4,Pásztor N.2,TÓTH E.4 (3),STRANIGG ZS.5.Csere:Mistina (kapus), Ivancok1,Tóth N.3,Albek, Kovács P.1,Csire1,Edző:Gyurka János
DEBRECEN:Gabriel – TÖPFNER4 (2),Kácsor2 (1),Bordás, PLANÉTA8 (1),VÁMOS P.6,Petrus3.Csere:Torda (kapus), Szabó N.2,Hámori, Füzi-Tóvizi1,Costa2.Edző:Szilágyi Zoltán
Az eredmény alakulása. 4. perc:2–3.7. p.:3–3.12. p.:6–6.16. p.:8–8.20. p.:11–11.24. p.:15–13.35.p.:18–18.41. p.:21–19.45. p.:22–22.55. p.:26–25.
Kiállítások:6, ill. 12 perc
Hétméteresek:6/6, ill. 5/4
MESTERMÉRLEG
Gyurka János:– Játszottunk egy nagyon jó első félidőt, amelyben a védekezésünk kompakt volt, a közeli zónákat sikerült megszűrnünk, a távoli lövéseknél azonban Planéta Szimonettát nemigen tudtuk megállítani, pedig akkor talán több gólos lett volna az előny. A második félidőben rosszul kezdtünk, az egy-egy elleni helyzeteket elveszítettük, elöl pedig eladtuk a labdákat, ezzel előnyt adtunk az ellenfélnek – ez mindenképpen tanulságos. A második játékrészben nem játszottunk jól, inkább küzdöttünk, mint kézilabdáztunk.
Szilágyi Zoltán:– Kifejezetten közönségszórakoztató találkozó volt. Tudtuk, hogy ez végletekig kiélezett találkozó lehet, hiszen a hazai csapat rendkívül jó formában van. Kiválóan küzdöttünk, de sokat hibáztunk, gondolok itt a technikai hibákra és a helyzetkihasználásunkra, ami még mindig nincs azon a szinten, amit szeretnénk és elvárhatnánk magunktól. A csapat szíve a helyén volt, és még azt a kiállításcunamit is túléltük, amelyet a második félidő elején kaptunk.