Női kézi: élvezi az új életét Amandine Leynaud, a győriek reaktivált kapusa

– Hogyan, mivel töltötte az elmúlt jó fél évet, amióta távozott a győri klubból?
– Rendkívül eseménydús volt, rengeteg mindent csináltam – kezdte a Nemzeti Sportnak adott interjút Amandine Leynaud, a Győri ETO nemrégiben visszatért kapusa. – A francia válogatott mellett dolgoztam kapusedzőként, majd részt vettem első Európa-bajnokságomon edzőként, ami nagyszerű érzés volt.

– Edzésben maradt?
– Természetesen edzettem, mert életem szerves része a sport, de nem kézilabdáztam, és nem úgy dolgoztam, mint egy profi sportoló. Élvezetből mozogtam, és csak annyit, amennyitől jól éreztem magam a bőrömben.

– Miután letette a labdát, hiányoztak a mindennapos edzések és a magas hőfokú, intenzív mérkőzések? Vagy egyszerűen beletörődött, hogy ennek az időszaknak vége?
– Annyira hiányzott, amennyire itthon edzettem, úgy, hogy az jólessen, de nem profi szinten. Egyáltalán nem bántam meg a döntésemet, mert hosszú gondolkodás után jutottam erre akkor. Nagyon jól érzem magam, és élvezem az új életemet, a munkámat, és azt, hogy a családommal lehetek. Azt hiszem, itt volt az ideje.

– Amikor felvette önnel a kapcsolatot a győri klub, sokat kellett gondolkodnia a válaszon, vagy egyből megragadta a kínálkozó lehetőséget?
– Nem is emlékszem rá pontosan, mikor keresett meg a Győr. Az elmúlt hetekben sokat egyeztettünk, és mivel Silje Solberg gyermeket vár, úgy döntöttünk, hogy az évad végéig szerződünk. Természetesen nagy lehetőség, örülök, hogy visszatérhetek, és segíthetem a csapatot.

– Feltörtek a nem is olyan régi emlékek, amikor visszatért a városba? Könnyen visszailleszkedett?
– Nagyszerű érzés volt visszajönni, és úgy éreztem, mintha hazatérnék, hiszen a lányok is nagy örömmel fogadtak. Azt mondták, olyan érzés, mintha el sem mentem volna, ami nagyon jólesett.

– Milyen volt, amikor újra kifutott a pályára a csaknem telt házas arénában, és a lelátó valósággal felrobbant?
– Szenzációs volt. Nem tudom leírni, amit akkor éreztem. Ahogy a szurkolók fogadtak, arra nincsenek szavak. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt Győrben élhettem át. Ahogy korábban is elmondtam, ezt csak az ETO-ért teszem meg.

– Hogy látja, még mindig segítségére tud lenni a csapatnak, hogy elérje a kitűzött céljait?
– Edzésről edzésre jobb állapotban vagyok. Eleinte óvatosak voltunk, hogy ne sérüljek meg, aztán elkezdtük a fizikai felkészülést. Remélem, és azt gondolom, ha kitartóan edzek, és néhány bajnoki meccsen is játszom, visszatérnek a kézilabdás automatizmusok. Bízom benne, hogy tudok segíteni a csapatnak, akár a pályán, akár azon kívül.

– Hogy látja a mostani Bajnokok Ligája-évadot?
– Most, hogy ott vagyunk a negyeddöntőben, bármi előfordulhat. Minden csapat rendkívül erős. Két mérkőzésen kell kiharcolnunk a final fouros szereplést, és úgy érzem, minden esélyünk megvan, hogy ott legyünk a négy között.

– Meddig tervezi a folytatást? Lehetségesnek tartja, hogy a néhány hónapból végül hosszabb periódus lesz?
– Úgy egyeztünk meg az egyesülettel, hogy az évad hátralévő részében folytatom a játékot, a következőben azonban már semmiképp sem lépek pályára. Ez egy rövid időszak az életemben, amelyben segítségére lehetek a klubnak, de a döntésem nem változott a játékos-pályafutásommal kapcsolatban: nem szeretnék játszani az ezt követő idényben.