Kézilabda: Szeretnék a PSG-vel Bajnokok Ligáját nyerni – Máthé Dominik

– Végre eljött a nagy nap, pályára lépett a francia bajnokságban. Mennyire volt boldog?
– Nagyon – felelte mosolyogva, bár kissé fáradtan Máthé Dominik, aki sérülés miatt majdnem egy évig nem játszhatott. – A mérkőzés előtt poszttársamnak, Dai­nis Kristopansnak meghúzódott a vádlija, ezért nem kezdhetett, és valószínű, egy darabig nem is fog, úgyhogy az edző nekem szavazott bizalmat.

– Mennyire egészséges a bal térde?
– Valószínűleg sosem lesz már százszázalékos... Már egy hónapja teljes értékű edzésmunkát végzek, és ha belegondolok abba, hogy az elmúlt egy évben milyen keményen dolgoztam és tettem azért, hogy újra pályára léphessek, bízom benne, sokáig rendben lesz a térdem.

– A francia bajnokságot is bírni fogja?
– Remélem. Ez egyértelműen más, mint a norvég liga, hiszen itt az első helyezettől az utolsóig bármelyik együttes bármelyiket megverhet, még a kisebb csapatokban is korábbi válogatott játékosok kézilabdáznak. Kemény februárunk lesz, mert sok sérültünk van, és két hét alatt öt meccset kell játszanunk, de bízunk a sikerekben.

– Még tavaly februárban, a Kiel elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen sérült meg. Nagyon nehezen élte meg?
– Eléggé, mert miután Oslóban megműtöttek, mankóval jártam több mint két hónapon keresztül. Utána kicsit jobb volt, hiszen reggelente rehabilitációra jártam, délután pedig a másik lábamra edzettem, a köztes időben viszont leginkább pihentem. Június elején mentem haza Magyarországra, ahol néhány hetet dolgoztam a válogatott fizioterapeutájával.

– Lelkileg mennyire viselte meg?
– A norvégiai időszakra alig emlékszem, hamar elment, ugyanúgy, ahogy a nyár is, viszont a párizsi hónapok kemények voltak. Főleg a december és a január volt megterhelő, de túléltem, és örülök, hogy újra a csapattal dolgozhatok. Tegyük hozzá, a hétvégi kupamérkőzésen szerencsém is volt azzal, hogy pályára léphettem, biztosan lesznek a jövőben mélypontok, amikor nem úgy megy a játék, ahogy kell.

– Mennyire voltak segítőkészek a csapattársai?
– Le a kalappal előttük! Lucas Stein rendkívül magas szinten kézilabdázik, minden a fejében van, szerintem jelenleg ő a világ legjobb irányítója. Sok üzenetet kaptam a hétvégi mérkőzés után, Nikola Karabatic pedig személyesen gratulált a hétfői edzésen. Nagyon boldog voltam, hogy egy olyan klasszis, mint ő, elismerését fejezte ki.

– Ha már említi Karabaticot, hogyan tekint a háromszoros olimpiai bajnok játékosra?
– Példaképként, aki még harmincnyolc évesen is minden edzés után ott marad a csarnokban, és pluszgyakorlatokat végez. A legtöbbször edzés előtt szoktam vele beszélgetni, nagyon jó fej, érdeklődik a térdemről is. Örülök, hogy hosszabbított a csapatnál, és még legalább egy évet együtt játszhatok vele. Az egyik álmom, hogy jövőre az olimpián, Párizsban ellene is pályára léphessek.

– A januári világbajnokságot együtt nézték az otthon maradó csapattársakkal?
– Néhányszor igen, de leginkább egyedül követtem, mert úgy jobban bele tudtam magam élni.

– Mit szól a válogatott által elért nyolcadik helyhez?
– Vegyes érzéseim vannak. A portugálok elleni meccset sajnáltam, mert lett volna esélyünk nyerni. A svéd mérkőzést ne számoljuk ide, nem volt sok keresnivalónk, a dánok ellen viszont lett volna, ha a szövetségi kapitány több lehetőséget ad azoknak, akik kevesebbet játszottak.

– Chema Rodríguez kilencesre értékelte a vb-t. Egyetért?
– Attól azért messze vagyunk, én hetest mondanék. A célt elértük, de csak ezzel nem lehet megelégedni. Így is büszke vagyok a fiúkra, hiszen az olimpiai selejtező nekem is nagy lehetőség lesz jövőre, remélem, kiharcoljuk a játékokon való részvételt.

– Még csak huszonhárom éves, de már a világ egyik legjobb csapatában játszik. Miképp tekint, mondjuk, a következő tíz évére?
– Szeretnék sokat játszani a PSG-ben, és még néhány évet eltölteni külföldön. Jó lenne a franciákkal megnyerni a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is, utóbbit először nyerné meg a klub története során. Biztosan hazavágyom majd Magyarországra is a családhoz, no meg azért két erős csapat is játszik ott, amelyeknél szívesen szerepelnék. A válogatottal a legfőbb cél, hogy tizenkét év után kijussunk az olimpiára. A tizenkettő nagy szám. A legutóbbi két olimpiát kihagytuk, a harmadikat már nem szeretnénk.