Mikler Roland: Remélem, a svédek 12 ezer szurkoló előtt nem gondolják úgy, hogy nem számít az eredmény

 

Ahogy beszámoltunk róla, visszafogottan, de sokatmondóan nyilatkozott a pénteki svéd–izlandi mérkőzés után Glenn Solberg, a svédek szövetségi kapitánya, miután arról kérdeztük, mennyire fontos nekik a két pont megszerzése az utolsó fordulóban annak fényében, hogy már mindenképpen csoportelsőként mennek tovább a negyeddöntőbe, és mennyire forgatja majd a keretet.

„Az volt a célunk, hogy bejussunk a negyeddöntőbe. Ez a cél teljesült, ennek megfelelően fogom felkészíteni a csapatomat a Portugália elleni mérkőzésre. A fókusz mostantól a negyeddöntőn van, az a legfontosabb, hogy arra a mérkőzésre a legjobb állapotban érkezzünk meg” – mondta Solberg, amiből leginkább azt lehet leszűrni, hogy nagy valószínűséggel pihenteti az eddig többet játszó kulcsembereit, ugyanakkor hazai pályán nyilván nyerni szeretnének minden meccsen.

Így továbbra is bízhatunk abban, hogy az utolsó középdöntős mérkőzésen is megszerzik a két pontot, így ha mi legyőzzük a Zöld-foki-szigetek válogatottját, akkor bejutunk a legjobb nyolc közé. Ennek legfontosabb feltétele az volt, hogy felülmúljuk a brazilokat, ami sikerült, leginkább Mikler Roland szenzációs teljesítményének köszönhetően, aki speciális kézvédőben játszotta végig a találkozót, és fogott ki tizenhárom lövést, többek között azt a kulcsfontosságú ziccert a végén, amelyik után lelkileg is átbillent a csapat a holtponton.

„A svédek elleni meccs végén egy lövés elvitte a bal hüvelykujjamat, amit egyébként egyszer már műtöttek, van is benne egy csavar, talán éppen ez volt a szerencsém, mert egyébként ugyanilyen mozdulatnál tört el az ujjam még 2009-ben Dunaújvárosban” – mondta Mikler a Nemzeti Sportnak a csapat göteborgi szállásán. A kérdéses mozdulatnál a játékos a jobb kezével alátámasztotta a balt, és ahogy a labda érkezett, az ellentétes irányba kicsavarta az ujját. Abban a pillanatban azt hitte, nagy a baj, mert a keze azonnal elkezdett lüktetni, feszült és nagyon fájt, jegelték, próbálták levinni a duzzanatot, de a meccs után az orvosok megállapították, hogy szerencsére nem tört el a csont, az ízület egyben van.

„A hüvelykujjsérülés tipikusan az, amit nem kívánok senkinek, az ember ilyenkor nem tud rendesen enni, öltözni, hétköznapi dolgokat elvégezni, egész egyszerűen azért, mert nem tud vele fogni sem. Nem tudja rögzíteni semmihez, hogy levegye róla a terhet – folytatta a Szeged kapusa. – A szalagsérülést viszont nem úsztam meg, két napja szinte az egész tenyerem egy nagy vérömleny volt, de csak szuperlatívuszokban tudok beszélni az orvosi stábunkról, amely mindent megtett, hogy pályára tudjak lépni a brazilok ellen. A bemelegítésnél úgy éreztem, nem lesz vele gond, onnantól pedig már a szívem és az adrenalin vitt előre, nem érdekelt semmi, csak az, hogy győzzünk!”

A bal tenyerén viselt kézvédő sokat segített, fel tudta fogni az ütéseket, ki tudta kapcsolni a fájdalmat, amire szükség is volt, hiszen száz kilométer per órával érkező labdákat kellett hárítania, ami különösen nagy szó annak fényében, hogy a kézvédő nélkül még a tapsolás is alig megy neki.

Azért így is volt miért izgulni, hullámzóan játszottunk, a brazilok többször is visszajöttek a mérkőzésbe, sőt, a második félidő elején két percre még a vezetést is átvették. Akkor azért Mikler fejében is megfordult, hogy nehogy elrontsák a meccset. De úgy véli, voltak jó szakaszaik a találkozón, inkább a mi győzelmünk volt benne a levegőben, semmint a braziloké.

„Nem könnyű az ilyen hullámzást átélni, nagyon stabilnak kell lenni, és csak a feladatra koncentrálni – magyarázta. – Én ilyenkor mindig csak lépésről lépésre foglalkozom a támadásokkal és a védekezéssel, úgy vagyok vele, csak a következő legyen meg, csak azt csináljuk meg. Ez mindig egy kis játszma a fejemben, hogy hol tartunk éppen, ezért van sokszor, ha megkérdezik a lefújás után, mi és hogyan történt, s nem tudok válaszolni, mert hirtelen nem is emlékszem, a hatvan perc alatt csak a magam dolgára figyelek.”

Mikler szerint két évvel ezelőtt az egyiptomi világbajnokságon kicsit talán erősebb csapata volt a braziloknak, már csak azért is, mert játszott Haniel Langaro, a Barca balátlövője is, ugyanakkor az a tudat, hogy most mindenképpen kell a két pont, nem hibázhatnak, az ötödik meccs okozta természetes fáradtsággal együtt azért okozott nehéz pillanatokat a magyar válogatottnak, de szerencsére utólag elmondhatjuk, a brazilok a portugálok ellen játszották ki igazán magukat.

Az utolsó fordulóban papíron a legkönnyebb rivális, a Zöld-foki-szigetek lesz az ellenfelünk, amely eddig csak Uruguayt győzte le a világbajnokságon, Svédországtól (27–34), Brazíliától (28–30), Izlandtól (30–40) és Portugáliától (23–35) kikapott, a középdöntőre láthatóan elfáradt.

„Vasárnap az utolsó fordulóban ugyanolyan nap lesz, mint az előző fordulóban, nekünk meg kell nyernünk a mérkőzést, utána pedig szorítani a svédeknek – tette hozzá Mikler. – Biztosan lesznek nehezebb szakaszok a meccsen, hiszen ellenfelünk már gyufaszállal huszonegyezhet, vagyis azt gyakorol, amit akar, azt játszhat, amit gondol, előttünk pedig még ott a feladat, a két pontot mindenképpen be kell gyűjtenünk. És persze nagyon remélem, hogy a svédek tizenkétezer hazai szurkoló előtt nem gondolják úgy, hogy nekik nem számít a végeredmény.”

A hazaiak biztos csoportelsőként valószínűleg azért visszavesznek a tempóból, de ha másban nem, abban azért bízhatunk, hogy a svédek második sora sem sokkal gyengébb az elsőnél…

FÉRFIKÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG
KÖZÉPDÖNTŐ, 3. FORDULÓ
II. CSOPORT (Göteborg)
15.30: Zöld-foki-szigetek–MAGYARORSZÁG (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
18.00: Brazília–Izland (Tv: M4 Sport)
20.30: Svédország–Portugália (Tv: M4 Sport)