Női kézi Eb: A válogatott keret 80 százaléka elmarad a világelittől – Pálinger Katalin

– A 11. helyen végeztünk az Európa-bajnokságon, ami elmaradt az előzetes céloktól, elvárásoktól. Melyeket érzik a legfőbb problémáknak a válogatott, illetve a válogatott teljesítménye kapcsán
– Kirsner Erika: A kezdő sorunknak – a jobbszélső poszt kivételével – a cseresorunknak kellene lennie, még akkor is, ha ma már sokan mondják, nincs csere és kezdősor, de nyilván a norvég válogatott is teljesen más képet mutat a Mörk, Oftedal, Reistad belső hármassal, mint nélkülük, persze zárójelben megjegyzem: arról is sok szó esik, hogy utóbbi 23 éves, mégis a világ egyik legjobbja, a norvégoknál gyerekkortól, a mindennapokban, a klubokban óriási hangsúlyt fektetnek az egyének felépítésére. Nálunk sajnos a 26–32 év közötti korosztály hiányzik, azok a játékosok, akiknek a hátán kellene vinniük a csapatot. Ők vagy egyszerűen nincsenek a sportágban, mert nem olyan tehetségesek, abbahagyták, visszaestek, vagy éppen most sérültek, szülés után vannak. Így aztán azok voltak a meghatározó játékosaink az Eb-n, akiknek az említettek mögött öt-tíz perceket kellene játszaniuk félidőnként és tanulni a többiektől. Emellett látjuk a skandinávokat, tőlük erőben, erőnlétben el vagyunk maradva.
– Pálinger Katalin: A torna előtt két balátlövőnk megsérült, és a helyükre kellett volna bevetnünk nemzetközi szinten klasszis teljesítményt nyújtó játékosokat, de sajnos tény: két generáció hiányzik, ez nyolc év. Ezt az Eb-t is nekik kellett volna húzni, de látjuk, hogy mennyire hiány van ezekből a játékosokból, az utánpótlás szinten sikeres kézilabdázók egyelőre felnőttként, 23-24 éves korukra nem érnek nagyobb számban klasszissá.

– Miért nem?
– Pálinger Katalin: Véleményem szerint a kiválasztás az oka, hiszen sikerorientált az utánpótlásközeg, az akadémiákon, kluboknál a napi két edzést, a munkát bele kellene tenni a játékosokba, ami esetleg a rövid távú eredményesség kárára megy. Így aztán azt látjuk, hogy az NB I-be kerülve a legtöbb játékos nem fejlődik, nem csillog. A másik fő probléma az erőre, erőnlétre, állóképességre vezethető vissza. Sajnos a válogatott keret nyolcvan százaléka elmarad a világelittől, ez számokkal alátámasztható, és a 20 fős kereten felüli további 15–20 játékos többsége az úgymond A-keret mutatóinak alig több mint felét képes produkálni egy teszten, természetesen tisztelet a kivételnek. Ez riasztó, de egy olyan faktor, amiben nem bonyolult előre lépni. A klubokban folyik a napi munka, ott más érdekek elsődlegesek, a heti egy, esetleg két mérkőzésre való felkészülés, míg a válogatottban minden évben a fő versenyen kétnaponta kell játszani két héten át. Amíg ebben nem tudjuk felvenni a versenyt, addig nehéz lesz jobb eredményt elérni. Egyszerűen többet kell edzeni, ez az alap, ezt számon kell kérni, ez a Szövetség felelőssége is, hiszen a sportág megítélésében, lehetőségeiben az európai kupaeredmények mellett, talán előtt a válogatott eredmények a meghatározóak.
Kirsner Erika: Véleményem szerint is a szükségesnél kevesebbet edzenek a játékosok. Anno sokkal többet készültünk, napi 3-4 edzés sem volt ritka a mindennapokban, értve ezalatt a kézilabda-specifikus technikai és taktikai munkát és az erőnléti feladatokat. Idén tavasszal megkezdtünk egy közös munkát a klubokkal, amely az erőnlétre koncentrál, ez nagyon fontos, nyilván a mindennapokban sok múlik a játékosokon, az edzőkön, a klubokon, de persze a versenynaptár sűrűségén is. Fontos a tisztánlátás, az őszinteség, jobb erőnlétű játékosból mindenki profitál: maga a kézilabdázó, a klub és a válogatott is. Az érdek közös.

– Ami az egyes meccseket illeti: négy vereséget szenvedtünk az Európa-bajnokságon, érdemes talán különválasztani ezek elemzését a svájciak és a horvátok ellenire, illetve a skandinávokkal szembeni találkozókra, utóbbiak közül két együttes, a dán és a norvég játssza az Eb-döntőt. Milyen tanulságai voltak ezeknek a mérkőzéseknek?
– Pálinger Katalin: A legnagyobb probléma a horvátok elleni találkozó volt, amelyet meg kellett volna nyernünk, akármennyi sérültünk van, akármilyen állapotban voltunk. Ez a vereség rányomta a bélyegét az egész Eb-re. Emiatt csalódás lett a torna, de tudom, hogy nincs „ha” a sportban, tény, hogy ettől függetlenül is látszódnának a problémák. A három skandináv meccs is megmutatta az erőnléti problémákat, emellett, ha a dánok elleni találkozót nézzük, azt a végjátékban a rutin eldöntötte, a fiatalok esetleg rossz döntéseket tudtak hozni abban az állapotban, a másik oldalon, a végül döntőbe jutó együttesnél a rutinosabbak jobbakat.
Kirsner Erika: Svájc ellen is látszott, hogy teher alatt játszanak a lányok, mert „nyerni kell”, az ellenfél gyengébb volt, meglett a győzelem. Ugyanezt a szituációt a horvátok ellen már nem bírtuk el, ennél jobb volt az ellenfél. Ezen nyilvánvalóan dolgozni kell, már kisgyerekkorban, ahol – tisztelet természetesen a kivételeknek – nagyon sokszor a gyerekek a következményektől félnek, ha nincs meg a siker. Most az Eb-n, ha a horvát meccset meg tudjuk nyerni, az egész torna máshogy alakul, nagyon jó esély mutatkozhatott volt a legjobb nyolc közé jutásra. A lényeg, hogy a második mérkőzés után jött egy nagy csalódottság, ám utána már látszott a lányokon a felszabadultság, amikor a vb- és Eb-címvédő norvégok, a vb-bronzérmes dánok, vagy az olimpiai 4. svédek ellen léptek pályára. Lekerült a teher, sokkal fölszabadultabban tudtunk kézilabdázni, nem rogytunk össze, megmutattuk, hogy sokkal többet tudunk. A dánok ellen talán megérdemeltük volna a pontot, pontokat is, de kétségtelen, hogy a végjátékban az ellenfél volt jobb, itt nyilván a rutin és a fizikai paraméterek döntenek. Visszatérve a beszélgetés elejére, a rutinos gerinc hiányában a 22-23 éveseknek kellett húzniuk.

– A problémák mellett melyek azok a tényezők a látottak alapján, amelyre fontos építeni és amelyek az előrelépést segíthetik?
– Kirsner Erika: Ezeknek a játékosoknak elsősorban idő kellene, de tisztában vagyok vele, hogy az élsportban ez a legkevesebb. Ha három év múlva ezek a játékosok nem tudnak felnőni az elithez, 25-27 éves koruk körül, akkor az már ítélet azoknak a korosztályoknak a felnőtt kézilabdában való teljesítőképességéről, amelyek az utánpótlásban sikeresek voltak – egy-egy másik korosztály csapatával szemben. Építkezni tudtunk persze, a mostani Európa-bajnokság hat mérkőzése alatt is rengeteget tudtak fejlődni a játékosok. Klujber Katrinról pedig kiderült, hogy tud vezér lenni, erős volt fejben, egy rosszabb meccse után is a hátán tudta vinni a csapatot, ő felnőtt ehhez a feladathoz.
Pálinger Katalin: Vannak jó játékosaink, akikkel hosszú távon lehet számolni, valóban, Klujber vezérré vált, de benne is van még több, ezt ő is tudja, tudatosan készül. Szélen vannak olyan játékosaink, akik a nemzetközi mezőnyben jól teljesítenek. Az átlövőink hiányoznak, de Albek Anna nagy tehetség. Akik pedig most nem álltak rendelkezésre, velük együtt nagyobb esély van megnyerni olyan mérkőzéseket, amelyeken a rutin nagyon sokat számít.

– Izlandot kaptuk ellenfélnek az áprilisi vb-selejtezőkre. A kijutás kötelezőnek tűnik, de a következő évben mi lehet a legfőbb feladat a válogatott számára, a válogatott időszakokban?
– Kirsner Erika: Néhány rutinos játékosnak vissza kell térnie a vb-re, mert életbevágó verseny lesz a világbajnokság. Bízva Cirjenics-Kovacsics Anikó szülés utáni reaktiválásában, bízva Szöllősi-Zácsik Szandra és Háfra Noémi felépülésében, Bíró Blanka visszatérésében, valamint még egy-két rutinos emberben, akik most nem voltak ott a vb-n, az utóbbi időszakban esetleg nem voltak válogatottak, de sokat adtak már korábban a csapatnak és kaptak tőle, bővülhet az a versenyképes mag, amely a válogatottat adja. Így azoknak, akiknek most alig huszonévesen meghatározó szerepet kellett játszaniuk egy Eb-n, esetleg kisebb szerepben, a rutinos csapattagok miatt nagyobb határozottsággal, önbizalommal még többet hozzá tudnak tenni az összteljesítményhez. Nyilván hozzátéve, hogy a mindenkori keret összeállítása a szövetségi kapitány feladata.
– Pálinger Katalin: Emellett fizikumban rengeteget lehetne fejlődni, a sűrű versenyrendszer miatt nyáron lehetne fejleszteni, ahogy a skandinávok csinálják, ebben a kluboknak is együttműködőnek kell lennie. Nyilván a napi szintű munkát a játékosnak kell beletenni, ez most jól kialakult a válogatottnál, de ez egy háromlábú szék, a játékosok, a klubok és a szövetség alkotják a lábakat, és ha az egyik láb billeg, már nem jó az összkép. Persze képzavarral élve kérdés: mire használjuk ezt a széket? A szezon közbeni eredményességre vagy a válogatott sikere érdekében? Egy norvég válogatott játékos számára a klubjával való tárgyaláson is az első feltételek egyike, hogy, hogy a válogatott kondicionális programját is csinálja, neki az elsődleges. Mindenkinek ki kell lépnie a komfortzónájából, a megszokottból. Ez lehet itthon, külföldön, ez a játékosok egyéni döntése, fejlődni, játékban és személyiség szempontjából is, csak így lehet.

– Az Eb-11. helyezéssel eldőlt, hogy az olimpiai selejtezőre úgy tud kijutni a magyar válogatott, ha az első hét helyen végez a vb-n, ezt árnyalhatja, hogy az olimpiára kijut a jövő évi világbajnok, az idei Európa-bajnok, illetve a rendező jogán szerepelhet Párizsban Franciaország. Mi szükséges leginkább ahhoz, hogy jövőre a válogatott jobb legyen, reális esélye legyen az olimpiai selejtezőn való szereplés kivívására?
– Kirsner Erika: Türelem és idő nincs, mindenki eredményt vár, ami teljesen jogos. Dolgozni kell a klubokban és a válogatottban, a különböző érdekeket mindenképpen egy búra alatt kezelni.
– Pálinger Katalin: Előre kell lépni erőnlétben, ez nem kérdés, folytatni a klubokkal közös programot, amelyet elkezdtünk, mert a mutatók, ahogy mondtam, a nemzetközi élmezőnyhöz képest nem megfelelőek. Persze ha pluszmunkát akarunk adni a játékosoknak, a klubok féltik őket, a klub is mindig a saját érdekét nézi, ami természetes, de ebben közös nevezőre kell jutnunk, másként nem megy.

EZ VOLT A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGON
Kapusok: Janurik Kinga (FTC-Rail Cargo Hungaria), Szemerey Zsófi (Motherson-Mosonmagyaróvári KC), Szikora Melinda (SG BBM Bietigheim, német)
Jobbszélsők: Győri-Lukács Viktória (Győri Audi ETO), Töpfner Alexandra (DVSC Schaeffler)
Jobbátlövők: Albek Anna (Motherson-Mosonmagyaróvári KC), Klujber Katrin (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Irányítók: Kuczora Csenge (Praktiker-Vác), Tóth Eszter (Motherson-Mosonmagyaróvári KC), Vámos Petra (DVSC Schaeffler)
Beállók: Bordás Réka (DVSC Schaeffler), Füzi-Tóvizi Petra (DVSC Schaeffler), Pásztor Noémi (Motherson-Mosonmagyaróvári KC)
Balátlövők: Debreczeni-Klivinyi Kinga (Siófok KC), Hornyák Dóra (DVSC Schaeffler), Kácsor Gréta (DVSC Schaeffler)
Balszélsők: Korsós Dorina (CS Rapid Bucuresti, román), Márton Gréta (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir

AZ EB VÉGEREDMÉNYE
1.Norvégia (Maren Nyland Aardahl, Sunniva Naes Andersen, Emilie Hegh Arntzen, Malin Aune, Kristine Breistöl, Emilie Hovden, Ane Högseth, Vilde Ingstad, Katrine Lunde, Nora Mörk, Kristina Novak, Stine Oftedal, Henny Reistad, Thale Rushfeldt Deila, Stine Skogrand, Silje Solberg, Ragnhild Valle Dahl, Anniken Wollik. Szövetségi kapitány: Thórir Hergeirsson)
2. Dánia
3. Montenegró
4. Franciaország
5. Svédország
6. Hollandia
7. Németország
8. Szlovénia
9. Spanyolország
10. Horvátország
11. MAGYARORSZÁG (Albek Anna, Bordás Réka, Debreczeni-Klivinyi Kinga, Füzi-Tóvizi Petra, Győri-Lukács Viktória, Hornyák Dóra, Janurik Kinga, Kácsor Gréta, Klujber Katrin, Korsós Dorina, Kuczora Csenge, Márton Gréta, Pásztor Noémi, Szemerey Zsófi, Szikora Melinda, Tóth Eszter, Töpfner Alexandra, Vámos Petra. Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir)
12. Románia
13. Lengyelország
14. Svájc
15. Szerbia
16. Észak-Macedónia