Kézilabda: A Barcából akartam visszavonulni, ez volt az álmom – Nagy László

„Tisztán emlékezem az első nemzetközi trófeáimra. Az Olaszországban és Svájcban megnyert tornák megerősítettek abban, hogy jó úton járok. Az egyik ilyen versenyen még MVP-nek is megválasztottak, ami után csodásan éreztem magamat: ekkor dőlt el bennem, hogy az életem a kézilabdáról fog szólni” – emlékezett vissza első éveire a kétszeres BL-győztes klasszis.

Nagy László 2000-ben igazolt Szegedről Barcelonába, ahol a sikereket döcögős kezdet előzte meg.

„A kedvenc emlékem a Bajnokok Ligájával kapcsolatban az, amikor 2005-ben először megnyertem a trófeát hazai pályán a Barcelonával. 2001-ben még elbuktuk a spanyol bajnokságot a Portland San Antonio ellen, ráadásul emiatt akkor a BL-ben sem indulhattunk, így az első katalóniai éveimet egy érzelmi hullámvasútként jellemezném.”

„Valero Rivera volt a legjobb edző, akivel együtt dolgoztam. Rengeteget tanultam tőle a barcelonai időszakom kezdetén, nem beszélve a segítségről, amit kaptam tőle. A legalaposabb edzőm Antonio Carlos Ortega volt, aki a kézilabda minden apró részletét ismerte és képes volt mindezt elmagyarázni a játékosok nyelvén” – beszélt korábbi mestereiről a magyar kézilabda ikonja.

Nagy László az edzők után az általa legjobbnak tartott játékosokról is szót ejtett.

„Számos olyan játékost meg tudnék nevezni, akiktől sokat tanultam az évek során. Az egyik ilyen kézilabdázó Staffan Olsson, akit nem a csak a hosszú haja miatt kedvelek. Az ő higgadtsága és játékstílusa nagyon szimpatikus volt nekem. Aztán ott vannak az olyan figurák, mint Mikkel Hansen, Nikola Karabatic és Uros Zorman, akiket nagyon nehéz volt lekövetni a pályán és bárhonnan képesek voltak gólt szerezni.”

„A Barcából akartam visszavonulni, ez volt az álmom, azonban a klub nem ad hosszú távú szerződéseket a harmincévesnél idősebb játékosoknak. Tíz esztendeje a Szeged, a Kiel és a PSG is meg akart szerezni, de a Veszprém volt a legkitartóbb kérőm, így őket választottam. Azért tértem haza Spanyolországból, hogy feljuttassam a Veszprémet Európa trónjára, ám sajnos ez nem jött össze” – idézte fel játékos-pályafutása legnagyobb csalódásait Nagy László.

„Ahogyan telt az idő, egyre tudatosabban foglalkoztam a testemmel és a lelkemmel, egyre következetesebben terveztem az életem. Láttam az öregedés jeleit és nem hagyhattam őket figyelmen kívül. A masszázs és a jóga segítségével jelentősen meg tudtam hosszabbítani a pályafutásom, ezért ki tudom mondani, hogy már nem hiányzik a játék. Szerencsére a mai napig a kézilabdában dolgozok, szóval lehet, hogy pont ezért érzek így. Egy biztos: ameddig tehetem, a sportban szeretnék tevékenykedni” – összegezte játékoskarrierje zárását a legendás jobbátlövő.