Kézilabda: Nem állóvízbe érkeztem a Fradihoz – Balogh Zsolt

– Amikor januárban leült tárgyalni a Ferencvárossal, felkérték, hogy játékosként segítse a fiatalok fejlődését. Élvezi a mentori szerepet?
– Nem az a munkám, hogy megmondom a tutit – kezdte a nyáron Tatabányáról a Fradiba igazoló jobbátlövő, Balogh Zsolt –, csupán az edzéseken segítek a fiataloknak, hogy a hibákat hogyan tudják kijavítani. Élvezem a helyzetet, a társak pedig bármikor fordulhatnak hozzám.

– Elkezdték már a felkészülést az új idényre. Mennyire erős a keretük?
– Fiatal, feltörekvő csapat a Fradié, amely az előző kiírásban elért negyedik helyének köszönhetően jövőre az Európa-ligában léphet pályára. Néhány változás van csupán az együttesben, aminek az egyik előnye, hogy nem kell a csapatépítéssel foglalkozni.

– A nemzetközi kupaindulás mennyiben befolyásolta a döntését, hogy a Ferencvárosba igazol?
– Hívogató volt számomra. Mindenképpen magas szintű csapatnál szerettem volna játszani, és erre a Fradi volt a legmegfelelőbb. Örültem, hogy nem állóvízbe érkeztem, láttam, hogy a klubnak határozott céljai vannak. Mivel az Európa-liga néhány éve már olyan, mint egy kis Bajnokok Ligája, egyáltalán nem lesz egyszerű a zöld-fehéreknek a továbbjutás.

– A Tatabánya két éve pénzügyi mélypontra került, amiből, úgy tűnt, tavaly az új szponzor megérkezésével sikerült kilábalni. Hogyan élte meg ezt az időszakot?
– A gondok a 2020–2021-es idényben kezdődtek, amikor a játékosok járandóságait nem tudták pontosan kifizetni, és a csapat működtetése is veszélybe került. Tavaly őszre szerencsére minden rendeződött, már nem tartozik a klub a játékosoknak. Dragan Djukics tavaly őszi érkezése kicsit megnehezítette a dolgokat, de az is rendeződött azóta, a csapat pedig az ötödik helyen zárta az NB I-et.

– Az ön döntésében is közrejátszott az edzőváltás?
– Részben, ugyanakkor a klubvezetőség sem gondolkodott tovább a meglévő keretben, új játékosokat szerettek volna igazolni.

– A családjával Budapestre költözött vagy Tatabányáról jár az edzésekre?
– Csak én költöztem a fővárosba, mert a kislányom már megszerette az óvodát, ezért nem szerettünk volna a feleségemmel váltani. Természetesen a szabad hétvégéimen hazalátogatok.

– A kislányából is kézilabdázó lesz?
– A labdákat nagyon szereti, nem tudom még, hogy édesapja sportját választja-e. Tatabányán az új csarnokban minden meccsre kijött velem, a találkozó után pedig dobált néhányat, úgyhogy biztos hatással lesz rá, amit tőlem látott.

– Hogy látja a jövőjét a válogatottban? Máthé Dominik, a csapat első számú jobbátlövője felépült a sérüléséből.
– A válogatottban játszani elismerés nekem. Mindig is úgy tekintettem a nemzeti együttesre, hogy ha a klubomban jól teljesítek, akkor a válogatottban is lehetőséget kapok, és ez fordítva is igaz. Bosszant, ha nem hívnak meg, de sohasem az edzőre vagy a játékosokra haragudtam, hanem magamra.

– Beszélt már Chema Rodríguez szövetségi kapitánnyal arról, hogy mi a terve önnel?
– Még nem, csak akkor beszéltünk, amikor Dominik megsérült. Akkor azt mondta, mindenképpen számít a rutinomra. Nyáron még nem gondolok a válogatottra, majd ha eljön a idő, beszélhetünk róla.

– Hasonlóan vélekedik a pályafutásának végéről is? Már elmúlt harminc, biztosan gondolkodott már a folytatáson...
– Egy biztos: a jelenlegi szerződésem 2024-ig él. Akkor már harmincöt éves leszek, addigra szerintem kialakul bennem, mivel szeretnék foglalkozni. Egyelőre nem tervezek előre, teljen el a két év.

– De elszakadni nem fog a sportágtól, hiszen edzői tanfolyamot végez.
– Biztosan nem. Akár játszani fogok, akár nem, a kézilabdához köt majd a szívem. Éppen két év múlva, amikor lejár a szerződésem, kapom kézhez az oklevelet. Hogy edzőként dolgozom-e majd vagy sem, azt még nem tudom.

AZ FTC NYÁRI FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEI
Július 29.: FTC–Fejér-B.Á.L.
Augusztus 3. : FTC–Dabas
Augusztus 12.: FTC–Budakalász
Augusztus 18. : Balatonfüred–FTC