Simi bácsi is ott lesz – Nagy Péter jegyzete

Vegyes érzések kavarognak bennem a csütörtökön kezdődő magyar–szlovák közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság előtt.

A minap az egyik kollégám a telefonját böngészte, amikor hirtelen megállt az ujja, nyelt egyet, majd felnézett a plafonra. A készülék kijelzőjén a következő virított: Simon József. A neve valamilyen oknál fogva megjelent az egyik üzenetküldő alkalmazásban. Persze tudom, ez nem a véletlen műve, főleg nem most...

Simi bácsi – aki 1987 júliusa óta volt lapunk munkatársa, rovatvezetője, szerkesztője, kézilabda-szakírója – tragikus körülmények között, 2019. július 26-án, 64 éves korában, autóbalesetben hunyt el. Mindenkit, a sportág hazai és nemzetközi szereplőit, a média munkatársait, szurkolókat, olvasókat, barátokat, ismerőst-ismeretlent – köztük engem – is sokkolt a halálhíre. Még akkor is, ha személyesen nem is ismertem.

Tisztán emlékszem, ahogyan éreztem a jelenlétét 2019. szeptember 6-án az Újszegedi Sportcsarnokban, tudtam, ott ült velem és Thékes Pista bával a Szeged–Komló bajnokin, amikor először tudósítottam a Nemzeti Sportnak. Pontosítanék: Simi bácsi most is velem van, hiszen immár az ő helyén ülök a szerkesztőségben, átvettem a rendszerét, a kontaktlistáját használom, folyamatosan a cikkeiben kutakodom, s néha azon gondolkodom, ha nehéz helyzet áll elő, ő mit csinálna.

A többiek elmondásából arra következtetek, először egy cifrát káromkodna, amitől az egész szerkesztőség röhögésben törne ki, majd felemelné a kagylót, és felhívna valakit valamilyen nyelven, hogy megoldja a problémát.

Ha ő még élne, én valószínűleg nem lennék a Nemzeti Sport újságírója, így nem is készülődhetnék a január 13-án rajtoló kontinenstorna legtöbb meccsének otthont adó, Európa egyik legmodernebb, legimpozánsabb multifunkcionális sportcsarnokába, az Üllői úti MVM Dome-ba, amelyben egyelőre nem léphettünk még pályára, miután a Bahrein elleni főpróbát Szigetszentmiklóson tartottuk.

Nem én beszélnék a férfiválogatott mindig készséges, higgadtan nyilatkozó szövetségi kapitányával, Gulyás Istvánnal, sem az egykori világklasszis jobbátlövőből lett sportvezető Nagy Lászlóval, s nem mehetnék oda csak úgy a játékosokhoz sem, mondjuk, Bánhidi Bencéhez, Lékai Mátéhoz vagy Mikler Rolandhoz. De 2019 szeptembere óta ez az én feladatom (is)...

Simi bá, köszönöm, amit a szakmáért tettél, a személyiséged, jellemed, szaktudásod miatt szinte mindig minden ajtó kinyílt előttem, sokat profitáltam a munkádból az életben és a kézilabdában egyaránt. Nagyon sajnálom, hogy most nem te mész erre a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra, talán egy álmod válna valóra, de tudom, odafönt szurkolsz majd a srácoknak.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!