„Először valószínűleg édesapám, Iváncsik Mihály révén a kilencvenes évek elején lettem megemlítve a Nemzeti Sportban, de pontosan nem tudom, hogy mikor” – próbálta felidézni első megjelenését lapunkban a 40 éves Iváncsik Gergő, korábbi 270-szeres válogatott, kétszeres olimpiai negyedik kézilabdázó, aki szülővárosában, Győrben lett élvonalbeli játékos, legnagyobb sikereit azonban a veszprémiekkel érte el, akikkel 2000 és 2017 között háromszor végzett a második helyen a Bajnokok Ligájában, 16-szor lett bajnok az NB I-ben és 14-szer nyert Magyar Kupát.
„Miután kétezerben Veszprémbe szerződtem, egyre többször szerepeltem az újság hasábjain, arra
emlékszem, hogy 2004-ben, az athéni olimpia előtt a válogatott szélsőjeként kerültem először a címlapra. A világversenyekre készülve, sőt még a nagy tornákon is rendszeresen olvasgattam a kézilabda-szakíró Simon József cikkeit, sok a mai napig megvan belőlük, eltettem őket, a gyerekeimmel rendszeresen lapozgatjuk a füzetet, amibe beragasztottam. Simi bácsival remek volt a viszonyom, rengeteget beszélgettünk személyesen és telefonon, szinte mindig követett minket külföldre is, így még szorosabbá vált vele a kapcsolatunk, én is jó szívvel gondolok vissza rá. Az újságkivágásokat nézegetve a fiaim leginkább arra kíváncsiak, kivel játszottunk és melyik csapat nyert. Azt látom rajtuk, hogy még nemigen tudják felfogni, miért készült ennyi anyag rólam, apáról, kicsit meg is vannak döbbenve, mennyi helyen jártam, milyen együttesek ellen léptem pályára, miközben azért mosolyognak, és talán még büszkék is rám.”