Férfi kézilabda: ismét ott vagyunk a világ térképén

Tavaly ilyenkor azzal zártuk az évet, hogy csakúgy, mint a válogatottnál, az itthoni kluboknál is elindult egy folyamat 2020-ban, amelynek köszönhetően egyre több és nagyobb szerep jut a magyar fiataloknak.

Erre az idei esztendő csak ráerősített: azután, hogy az egykori világklasszis irányító-átlövő, Éles József alapította, csakis kizárólag hazai, ifjú játékosokat foglalkoztató Veszprémi KKFT (a nyár óta Fejér-B.Á.L. Veszprém) története első élvonalbeli idényét 12 győzelemmel a 7. helyen zárta, a 20.5 év átlagéletkorú, az első osztályú bajnokság rajtja előtt biztos kiesőnek tippelt, Sótonyi László vezette balatonboglári „gyerekekre” épülő NEKA hatodikként várja a 2021–2022-es évad tavaszi szezonját.

Legendás kapusunk, Fazekas Nándor fiára, a 2003-as születésű, az utóbbi idők egyik legnagyobb ígéretének tartott Gergőre novemberben lecsapott a Telekom Veszprém, s habár a kivételes tehetséggel megáldott irányítót rögtön külföldre is küldi jövőre, tapasztalatokkal felvértezve, megerősödve térhet vissza hozzá 2024-ben és ezzel együtt az NB I-be.

Óriási fegyvertény, hogy a Pick Szegednek májusban sikerült megtartania beállóját, Bánhidi Bencét, akiért európai topcsapatok – többek között a spanyol Barca, a francia PSG vagy éppen a Veszprém – álltak sorba, ám ő mégis maradt, 2025 júniusáig hosszabbított, majd néhány hónappal később bajnoki címhez segítette a szegedieket.

Persze, Bánhidi nemcsak a Tisza-partiak kulcsembere, hanem a közelgő szlovák–magyar társrendezésű Európa-bajnokságra készülő válogatottunké is, amely parádés 12 hónapot tudhat maga mögött. A Gulyás István, Chema Rodríguez, Nagy László szakmai stáb irányította csapat a 2021-es naptári évben csak az Eb-címvédő Spanyolországtól kapott ki rendes játékidőben, egy kicsi szerencsével pedig akár a később, Tokióban olimpiát nyerő franciákat is elkaphatta volna az egyiptomi világbajnokság negyeddöntőjében, ám hosszabbításban alulmaradt és végül ötödik lett.

Januárban megvertük a már említett vb-n a zöld-foki-szigetekieket, az uruguayiakat, a németeket, a brazilokat és a lengyeleket, pedig az első meccsünket megelőzően úgy szálltak fel a játékosaink a buszra, hogy azt sem tudták, lesz-e mérkőzés, miután a torna fölött végig Damoklész kardjaként lebegő koronavírus-járvány Kairóba is korán befészkelte magát. Ehhez képest sikerült kizárnunk a külvilágot, jól tettük a dolgunkat, eredményeinkkel, stabil teljesítményünkkel pedig bizonyítottuk, hogy hosszú idő után megint számolni kell velünk, ismét ott vagyunk a világ kézilabdatérképen. Hogy nem a levegőbe beszélünk, alá tudjuk támasztani azzal, hogy a 18 nap múlva kezdődő Európa-bajnokságra hangolódva oda-vissza nyertünk a spanyolok és a szlovákok ellen, majd az Eb-ezüstérmes horvátokat is felülmúltuk és elhódítottuk az Eurokupát. Olyannyira megjött az étvágyunk, hogy amikor november elején csak kettővel győztük le a szintén Európa-bajnoki résztvevő bosnyákokat, sokan elégedetlenkedtek.

Pedig optimistán tekinthetünk a jövőbe, leginkább válogatottunk magabiztos, kiegyensúlyozott produkciója láttán, mellette, hogy ezentúl Budapesten, Szegeden és hamarosan Tatabányán is minden igényt kielégítő arénában szurkolhatunk; hogy olyan klasszisok igazolnak a magyar K&H Ligába, mint a horvátok legendás játékosa, Zlatko Horvat; hogy a két BL-csapatunk, a Pick Szeged és a Telekom Veszprém továbbra is Európa élvonalába tartozik; hogy van nekünk Bánhidink, Lékai Máténk, Máthé Dominikunk, Mikler Rolandunk vagy éppen Fazekasunk – de ne érjük be ennyivel, legyünk csak telhetetlenek!