Férfi kézi: Nem sikerült elérni a célomat, számítottam a döntésre – Davis

 

– Meglepte a klub döntése?
– Egyáltalán nem, hiszen amióta itt vagyok, pontosan tudom, hogy az edző számára Veszprémben a siker legfontosabb fokmérője, mondhatni egyetlen útja a Bajnokok Ligája megnyerése – mondta a Nemzeti Sportnak David Davis, a Telekom Veszprém edzője, miután a klub hétfőn délelőtt felmentette őt az állásából. – Ezt pedig nem sikerült elérnem nekem sem, így a döntés sem volt váratlan, számítottam rá a korábbi trénerek példáiból, hiszen aki nem nyert BL-t, annak előbb-utóbb mennie kellett Veszprémből.

– Csalódott?
– Nem a döntés miatt vagyok az, hanem azért, mert két és fél év alatt nem sikerült elérnem a célomat. De senkit nem hibáztathatok, hiszen a klubnál mindenki tette a dolgát, keményen dolgoztunk a játékosokkal.

– Ha már a játékosok: az elmúlt két és fél évben hogyan alakult velük a kapcsolata?
– Ők is emberek, mindannyian mások, ezért sokszor nehéz és egyre nehezebb volt, de így van ez, hiszen sosem könnyű húsz ember főnökének lenni. Viszont azt elmondhatom, hogy ennek a munkának ez a leggyönyörűbb része. Jóban voltam velük, elvártam, hogy profiként viselkedjenek, de nem akartam, hogy úgy tekintsenek rám, mint egy haverra. Az edzőjük, a főnökük voltam, nem jártam el velük sörözni, nem töltöttem velük a szabadnapjaimat, csak egyszer hívtam meg őket a házamba, tavaly karácsonykor, már aki itt maradt, mert a játékosok nagy része hazautazott az ünnepekre.

– Meddig marad Magyarországon?
– Az iskolának két hét múlva vége, a gyerekeim miatt addig természetesen maradunk, de utána bepakolunk és visszamegyünk Spanyolországba. De addig még sok papírmunka vár ránk.

– Mire emlékszik vissza a legszívesebben az itt töltött időből?
– Számomra a legnagyobb élmény az első itt töltött idényem volt. Nemcsak az, amilyen játékkal megnyertük a meccseinket a bajnokságban és főleg a Bajnokok Ligájában, hanem hogy láttam, mennyire boldogok a játékosaim. Nagy László, Mirsad Terzic, Sterbik Árpád, megannyi profi és sokat tapasztalt játékos, mégis igazi örömöt láttam az arcukon minden egyes győzelem után. Ezt az érzést nem lehet pénzen megvenni, és egyáltalán nem gyakori az ilyesmi a kőkemény profi sportban. Ezért kicsit hihetetlen is volt a számomra. Összességében hálás vagyok a klubnak, hogy lehetőséget kaptam, és a szurkolóknak, hogy végig kitartottak mellettünk. Nagyon megszerettem Veszprémet és az embereket, gyönyörű időszak volt.

– Miben különböztek az itteni szurkolók a többi klub drukkereitől, ahol korábban játszott és dolgozott?
– A szurkolók mindenhol csodálatosak, lelkesen szurkoltak Spanyolországban, Szkopjéban is itt is. De a legnagyobb különbség az, hogy a veszprémi szurkolók nemcsak otthon, a Veszprém Arénában szorítottak nekünk, hanem utaztak velünk mindenhová. Nemcsak az országban, hanem sokan követték a csapatot külföldre is, így bárhova mentünk, mindenhol voltak szurkolóink, akiket megismertünk, megszerettünk és mindig számíthattunk rájuk. Bárhol is dolgoztam eddig, ilyet sehol sem láttam.