A szélen is vezér volt – így vált Görbicz Anita klasszisból legendává

A Larvik elleni 2013-as győzelem megtörte az átkot, az ETO Európa legjobb csapata lett, és megannyi elveszített döntő után játékosai elkezdtek hinni magukban. A sok-sok évig tartó tapasztalatgyűjtést, a tanulási szakaszt Görbicz Anita együtt élte át a klubbal, és mindenki szépen, lassan elsajátította, miként lehet a legnehezebb pillanatokban higgadtnak maradni, a legjobb döntést meghozni és semmit sem túlstresszelni.

Persze akkor már az egyesület a világ legjobb játékosainak gyűjtőhelyévé vált. A női kézilabdázók többsége tudta, ha igazán nagyot szeretne dobni – a szó szoros értelmében és képletesen is –, a Rába partjára kell igazolnia. És ezek a játékosok azzal is tisztában voltak, hogy ebben az esetben együtt játszhatnak a klub legendájával, Görbicz Anitával. Az öltözői hierarchiában természetesen a klub saját nevelésű klasszisa állt a csúcson, bármi is történt, Görbe már egyet jelentett az ETO-val, Győr városával.

„Hogy mi volt a titka a sikereinknek? Még jobban meg kellett nyílniuk a játékosoknak egymás felé, mint korábban és bízni a másikban. Rengetegszer ültünk össze nagy meccsek előtt, ilyenkor folyamatosan próbáltam tudatosítani a lányokban, ha hibázik valaki, ott lesz a társa, hogy segítsen. Sok olyan együttes nem nyert semmit, amelyben világsztárok voltak, szerintem mi csapatként lehettünk mindig sikeresek” – magyarázta Anita lapunk hasábjain, a pályafutását lezáró nagyinterjúban.

Görbe persze arról is beszélt, hogy akadtak olyanok – kevesen –, akik nem tudtak, nem akartak beállni a sorba, ők nem is ettek meg sok sót zöld-fehér mezben.

Bármilyen furcsa, a csapat sztárja, emblematikus figurája pályafutása harmadik harmadában válaszút elé került. Sorozatban erős posztriválisokat kapott, talán ez is segítette abban, hogy harmincon túl is vezér maradjon. A Bajnokok Ligája 2013–2014-es idényében nem csak megvédte címét az ETO a sorozat történetében először megrendezett final four keretein belül, Görbicz 84 találattal gólkirály lett. Van ennél nagyobb öröm?

Természetesen akad, még akkor is, ha az nem kapcsolatos közvetlenül a kézilabdázással. 2014 őszén fontos hír látott napvilágot: Görbicz Anita és párja, Vincze Ottó első babájukat várják, s az irányítónak fel kell függeszteni a sportkarrierjét. Ami a családnak felemelő és elképzelhetetlen boldogság, az a csapatnak nehéz­ségeket okoz: ugyanebben a periódusban, ugyanebből az okból esett ki a győri játékoskeretből a klasszis hálóőr, a norvég Katrine Lunde is... Ez pedig már olyan vérveszteségnek számított, hogy a zöld-fehérek nem tudtak elevickélni a Bajnokok Ligája négyes döntőjéig, a legjobb nyolc között a Vardar Szkopje hat góllal verte meg őket, s a hazai pályán megrendezett visszavágón csak döntetlenre voltak képesek, így eddigi egyetlen esetként magyar együttes nélkül rendezték a Papp László Budapest Sportarénában a legrangosabb sorozat végjátékát. Ráadásul a bajnoki cím is odalett, a Ferencváros ült fel a trónra 2015-ben.

Ez a tény azonban eltörpült a csodálatos boldogság mellett, amelyet Boldizsár érkezésekor érzett Görbe, de eszébe sem jutott, hogy sokáig otthon élvezze az anyasággal járó örömöket, és alig két hónappal a szülés után edzésbe állt. Kisfia világra jötte saját bevallása szerint is jelentősen megváltoztatta.

„Korábban két edzés között azért mindig volt regenerálódási idő, egy órát muszáj volt aludnom. Boldizsár érkezése után már nem adatott meg sok pihenés. Tényleg nagyon megváltoztam, sok mindent pozitívabban láttam, ha hibáztam, kerestem, miként tudnék javítani, és türelmesebb voltam a csapattársaimmal, valamint talán segítőkészebb is lettem, esetenként már többet foglalkoztam másokkal, mint magammal” – vallotta be a Nemzeti Sportnak.

Az évtizedek alatt összegyűjtött rengeteg tapasztalat, az anyasággal járó megfontoltság meglátszott a pályán is, mert bár a zseniális passzai, talpról eleresztett „láthatatlan lövései” megmaradtak, mégis sokkal jobb döntéseket hozott, higgadtabban választotta meg a helyzeteket. Azt azonban nehéz lenne tagadni, hogy a sportágban végbemenő változás, a sok gyors futásra, kemény ütközésekre épülő, a fizikai erőre sokkal inkább alapozó játék már kevésbé feküdt az alkatának, ráadásul a holland világbajnoki ezüstérmes Cornelia Groot személyében zseniális irányító érkezett 2015-ben Győrbe, így a feladatok is jobban megoszlottak, Görbicz pedig visszatérése után valamivel kevesebb szerepet kapott.

A Győr viszont szárnyalt, mert bár a 2016-os BL-döntő elveszett a CSM Bucuresti-tel szemben, a következő három évadban az ETO felült Európa trónjára. A 2017-es döntőben, a Vardar ellen Görbe csapata legeredményesebb játékosa volt, hét gólt lőtt a macedónoknak, akiket hetesekkel sikerült felülmúlni. A szülés utáni első BL-címének is nagyon örült, de a könnyei akkor kezdtek el igazán potyogni, amikor karjába vehette a kétéves Boldizsárt az ünneplés közepette. Talán akkor sikerült azt is nyugtáznia magában, hogy csak azzal a rengeteg áldozattal lehet teljes az élete, amelyet a sportágért és a csapatáért hoz, és nem hiába rabol el annyi időt a családjától, a kisfiától.

Azt nem tudni, hogy fél évvel később, 2017 decemberében mekkora szerepe volt a családi kötelezettségek szem előtt tartásának vagy éppen a frissen átélt kudarc élményének a döntésében, amely szerint visszavonul a válogatottól. Ráadásul csaknem másfél évtized után egy kurta-furcsa televíziós értékelésben jelentette be elhatározását a németországi világbajnokság nyolcaddöntője után, amelyet három góllal elvesztettünk a franciák ellen, és amellyel az együttesnek sikerült alaposan alulmúlnia a várakozásokat.

„Úgy jöttem ide, hogy mindenképpen szeretnék a négy közé kerülni, és a lehetőség adva volt...” – fejezte ki leplezetlen csalódottságát a vereség után a csapatkapitány, aki 233-szoros válogatottként, 1111 góllal fejezte be szereplését a nemzeti együttesben.

Ráadásul ebben az évadban Görbicznek új feladattal és szerepkörrel kellett megbarátkoznia, Ambros Martín, az ETO mestere úgy döntött, a klasszisnak jobb helye lesz a bal szélen.

„Először nem gondolkodtam sokat, a lényeg az volt, hogy játsszak, és részese legyek a sikereknek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy idő után nem esett rosszul, hogy a szélre kerültem, de aztán rájöttem, hogy akkor ezen a poszton kell új kihívásokat keresnem, és csak arra koncentráltam, ha már oda raktak, akkor ott legyek a legjobb, és a legtöbbet nyújtsam a sikerért” – nyilatkozta a változásról Görbe.

És nem a levegőbe beszélt, mert bár többször hangoztatta, hogy az oldalvonal mellett kiszolgáltatottnak érzi magát, és furcsa neki, hogy ritkábban avatkozhat játékba azok után, hogy korábban szinte minden akciónak az értelmi szerzője, levezénylője volt, de lenyelte a békát, elfogadta a helyét, és amire nagyon kevés példa van a sportág történetében, szélsőként sikerült vezérré válnia. Sokszor láthattuk, hogy a figurák megjátszása előtt balról Görbicz instruálta a többieket, akik tisztában voltak vele, hogy érdemes a velük együtt szereplő legendára hallgatni. Közben Grootot Győrben Stine Oftedal váltotta, aki azóta már hivatalosan többször is a világ legjobbjának bizonyult, de a norvég irányító sem felejtette el soha megjegyezni, hogy kire érdemes figyelnie, kitől lehet tanulnia. A másik szupersztár játékmester, a francia Estelle Nze Minko pedig nemes egyszerűséggel úgy fogalmazott, hogy gyerekként Görbicz volt a példaképe, és olyan akart lenni mint ő, hihetetlen neki, hogy később a csapattársa lehetett.

S bár 2019-ben, az ötödik megnyert BL-trófea után Görbe még két évvel meghosszabbította szerződését az ETO-val, érezni lehetett, hogy ennél nem lesz tovább, a klasszis játékos pedig elkezdte megtenni az első lépéseit a civil élet felé. Tavaly visszatért a válogatotthoz, de nem kézilabdázóként, hanem Elek Gábor és Danyi Gábor mellé az edzői stáb tagjaként, olyan felelősként, aki kapcsot képez a játékosok és az edzők között, aki mindenkinél jobban átérzi az aktuális problémákat és a megoldásukban hatékonyan segíteni tud.

Néhány hónapja vált hivatalossá, hogy Görbicz Anita két évtized királynői uralkodás után visszavonul, és az ETO sportigazgatója lesz. Szeretett volna bajnoki arannyal, BL-győzelemmel elköszönni, de néhány apróság megakadályozta a tökéletes búcsút, bár egy ilyen sportági példaképpel, aki szinte hibátlan pályát futott be, bármi történhetett volna, az érdemei nem csökkennek.

Egy-két hete Anita azt mondta, neki nem az a furcsa, hogy Győrben úton-útfélen megállítják idegenek, sokkal inkább az lesz a meglepő, ha már nem ismerik fel, nem emlékeznek rá.

Ettől vélhetően sohasem kell tartania...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. június 12-i lapszámában jelent meg.)