Női kézi Eb: A középdöntőben szeretnénk halászni a zavarosban – Görbicz Anita

– Ez az első világversenye nem játékosként, hanem a szakmai stáb tagjaként. Hogy érzi magát a kispadon, melegítőben?
– Köszönöm jól, megtiszteltetés, hogy számítanak rám – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére Görbicz Anita, aki még a Győri Audi ETO KC játékosa, de a válogatottnál már Elek Gábor és Danyi Gábor szövetségi kapitányok segítője. – Ősszel már Győrben is ültem a kispadon „civilben”, és nyilván sokat kell még tanulnom, de igyekszem hatékonyan segíteni.

– Nem volt még olyan pillanat az Európa-bajnokságon, amikor a legszívesebben beszaladt volna a pályára játszani?
– Ha csak a játékot, a játékosságot vesszük, akkor természetesen eszembe jut, hiszen nem vonultam még vissza, és imádok kézilabdázni. Ám a válogatott időszakot egyértelműen lezártam kétezertizenhétben.

– Mi az elsődleges feladata a válogatott szakmai stábjának tagjaként? Mi a munkamegosztás a stábtagok között?
– Egyfajta hídként funkcionálok, a szakmai stábot és a játékosokat érintően is van feladatom. Az edzőknek abban segíthetek, hogy a lányokon észreveszek olyan jeleket, amelyeket Gáborék esetleg nem, s ezekre felhívva a figyelmet, hatékonyabbá tehetik a játékunkat. Persze a meccselésben és nyilván a játékelemekben is próbálok minél jobb tanácsokat adni. A támadó- és védekezési stratégia, a taktika megszabása, alakítása természetesen Elek Gábor és Danyi Gábor feladata, hiszen ez edzői munka, én valóban a titulusomnak megfelelően szakmai tanácsokat adok. A lányoknak pedig nyilván előny, hogy sokukkal együtt játszottunk Győrben vagy a válogatottban, és aktív játékosként többnyire tudom, mi járhat a fejükben, mivel lehet őket motiválni.

– Mi a véleménye a magyar csapat csoportkörben mutatott teljesítményéről? Mi működött jól, és mi az, amiben feltétlenül javulni kell a középdöntő mérkőzésein?
– Nagyon rosszul kezdtük az Eb-t, mondom ezt akkor is, ha később kiderült, hogy a horvátok a hollandokat és a szerbeket is felülmúlták, mi azonban tompán, sok hibával kézilabdáztunk ellenük. Ezen kellett javítanunk a szerbek elleni meccsre, ami sikerült is: jól ment a védekezés, kiemelkedő volt a kapusteljesítmény, az átlövőjáték, voltak lerohanások, egyszóval minden helyrebillent. A lányok megmutatták, hogy tudnak kézilabdázni. Ezt átmentettük a hollandok elleni első félidőre is, a szünet után azonban az ellenfél még nagyobb sebességre tudott kapcsolni, összeállt a védekezése, mi pedig nem tudtunk ritmust váltani. Most három napunk volt, illetve van rá, hogy regenerálódjunk, mentálisan is a helyére tegyük a pozitívumokat és a negatívumokat, és felkészüljünk a középdöntőre.

– Volt csapatkapitányként tud segíteni a jelenleginek, Kovacsics Anikónak, hogyan álljon a csapat élére?
– Kovacsics Anikóval nagyon régóta ismerjük egymást, csapattársként, majd ellenfélként is találkoztunk, a posztunk mellett abban is hasonlítunk, hogy teljes szívvel harcolunk a csapatért. Misi (Kovacsics Anikó beceneve – a szerk.) a pályán és azon kívül is tartást ad a csapatnak, számítanak rá a többiek. Ebben igyekszem neki segíteni, hogy ő is tudja, nagyon bízunk benne!

– Mit vár a középdöntő mérkőzéseitől? Milyen szerepléssel lenne elégedett a folytatásban?
– Négy nap alatt három mérkőzést kell játszanunk, ráadásul négy meccsel a lábunkban két egymást követő napon kell pályára lépnünk Románia és Norvégia ellen. Az effajta terhelés modellezhetetlen, épp erre szolgálnak a világversenyek, és ezért hasznos felkészülés a márciusi olimpiai selejtezőre, amikor három nap alatt három összecsapás vár ránk. Rendkívül kiszámíthatatlan a meccsek többsége, ha mondhatom úgy, a középdöntőben szeretnénk mi is halászni a zavarosban, elsőként rögtön szombaton, a németek ellen.