A Szombathely az első félidő végére háromgólos előnyre tett szert, ám a találkozót végül a hazai pályán játszó Dunaújváros nyerte meg (24–23). A meccs utáni sajtótájékoztatón előbb a vendégek vezetőedzője, Marosán György kapott szót:
„Gratulálok a Dunaújvárosnak a győzelemhez – kezdte Marosán. – Megkérdeztem kint a két hölgyet, hogy mit mondjak a sajtótájékoztatón.”
„Én hiszek a munkában. Hiszek ebben a sportban.” Hozzátette: kezdik elvenni a hitét.
„Azon gondolkozom, hogy kell-e nekem ez a kézilabda. Ez, ami ma itt volt, erre nincs szükségem. Kipróbálom akkor magam egy olyan területen, ahol a teljesítmény fog dönteni.” Hozzátette, hogy ebben nem a Dunaújváros a hibás, nem az ellenfél érdemeit szeretné elvenni.
„Pénzfeldobással nem akarok meccseket játszani – folytatta. – Eldöntöm még a hazaúton, hogy akarom-e folytatni. Elkeserítő. Nem találom a szavakat.”
„Erre van szüksége ennek a sportágnak?” – tette fel a kérdést a szombathelyi edző. Véleménye szerint azzal, hogy zárt kapus volt a mérkőzés, csak jól jártak a szurkolók.
Úgy véli, az ő és a játékosai egzisztenciájával játszanak. „Ez egy rossz játék számunkra és nem visz előre.”
Újságírói kérdésre elmondta, hogy csapata nagyszerűen küzdött, majd rögvest visszakanyarodott a játékvezetéshez. „Az első félidőben látszódott, hogy csak kis mértékben voltak tévedések a játékvezetők részéről. Egy élvezetes játékrész volt, csináltuk, amit megbeszéltünk. A második félidőben erre nem nagyon volt lehetőség. Katarina Tomasevics piros lapjával elég mélyen elkezdődött a belenyúlás. Utána az nem volt elég, folytatni kellett.” Hozzátette: nem szándékosságról beszél.
„Minőség hiányról beszélek. A képesség nincs meg. Itt nem volt rosszindulat. Ezolyan, mintha beraknék egy szivacskézilabdás játékost a balszélre, aki mivel szivacskézilabdás, nem fog gólt lőni.