Női kézi BL: Ebben a meccsben több volt – Bíró Blanka

– Most, hogy aludt rá, miként látja a Bajnokok Ligája-nyitányt?
– Hiába pihentem ki magam, ugyanúgy csalódott vagyok amiatt, ahogyan kezdtünk – jegyezte meg Bíró Blanka, az FTC-Rail Cargo Hungaria válogatott kapusa, aki ugyan kimagaslóan jól védett, ám csapata 26–25-re kikapott a hazai pályát jelentő Érden az orosz Rosztov-Dontól a női kézilabda Bajnokok Ligája csoportkörének első fordulójában. – Hiányzott a védekezésünkből a legutóbbi mérkőzéseken már látott keménység, feszesség. A Vác vagy a Mosonmagyaróvár ellen sikerült megoldanunk, és arra számítottam, hogy a sokkal jobb Rosztov ellen – tudva, hogy több kell – még egy lapáttal ráteszünk. Ezt hiányoltam.

– Minek tudható be, hogy nem sikerült?
– Nem tudom, talán kicsit megilletődtünk attól, hogy lejátszották a Bajnokok Ligája himnuszát. Azt éreztem, hogy az elején a „fejek nem voltak a helyükön”, azért engedtük ennyire magunkra a Rosztovot, pedig ezt nem tehetjük meg ilyen csapat ellen, amely aztán az előnye birtokában okosan és taktikusan játszott a második félidőben.

– A kezdésen, az első félidőn múlt a végeredmény?
– Persze, más lett volna, ha akkor ugyanúgy nekik megyünk, mint a másodikban, amelyben olykor kétségbeestek az oroszok két-három határozottabb faultnál. Nekünk is önbizalmat adott volna, ha az elején jobban megfogjuk őket. Az agresszivitást hiányoltam, mert akkor ők is másként állnak hozzá, kétszer meggondolják, milyen megoldást válasszanak, ha nem tudnak olyan könnyen rést találni a falunkon.

– A felsoroltakat leszámítva mennyit tudtak megvalósítani a taktikából?
– Inkább a második félidőt lehet ilyen szempontból elemezni, az elsőben – főleg a huszadik percig – néha úgy jöttek át rajtunk, mint kés a vajon. A szünet után többet faultoltunk, védekezésben agresszívebbeké váltunk, egyre inkább egymás mellett voltunk. Persze Anna Vjahireva bármit meg tud csinálni, láttuk ezt a videózáskor, a legjobb csapatok, például a CSZKA Moszkva és sztárja, Darja Dmitrijeva ellen is. Viszont amikor megfogtuk, feljöttünk, a faultokkal megtörtük a játékukat. A legutóbbi, Rosztov elleni hazai meccsünkön is akkor tudtunk visszajönni, amikor széttördeltük a játékot, és nem engedtük Vjahirevának, hogy alkosson.

– Pontot nem szereztek, de lehet továbbvinni bármit a folytatásra?
– A második félidőből igen, és tanulni az elsőből: így nem lehet kezdeni, pláne olyan csapat ellen, amely könyörtelenül kihasználja a hibáinkat, elég csak az indításgólokra gondolni.

– Ha már visszatértünk a kezdéshez: a mérkőzés előtt utalt valami arra, hogy így alakul?
– Remekül sikerült a nyár, a bajnoki meccseinken is jól ment a játék, taktikailag szinte mindent megvalósítottunk abból, amit az edzőnk kért. A tréningeken azt tapasztaltam, tudjuk, mire számítsunk a Rosztov ellen, mit kell csinálni, Elek Gábor is azt mondta az öltözőben, hogy érzi a csapaton, nagy löketet adhat, ha sikerül pontot vagy pontokat szerezni. Az ellenfelünktől fontos játékosok távoztak, Anna Szedojkinával kevesebbek lettek a kapuban, pláne úgy, hogy Mayssa Pessoa megsérült, Lois Abbingh is elment, a járványhelyzet miatt később érkeztek meg a légiósok. Ami minket illet, például a Győr elleni utolsó edzőmeccsünk miatt is pozitív voltam, és arra gondoltam, lehet ebből valami az első körben.

– Így nagyobb a csalódás?
– Én nem vagyok az a „majd legközelebb” típus, ha lehetőség adódik, meg akarom ragadni, és ebben a mérkőzésben több volt.

– Jelentősen átalakult a Ferencváros. Hogyan állnak a csapatépítéssel?
– Ahogyan az érkezőknél lenni szokott, az elején olykor észrevehető volt némi „ijedtség”, de alakulunk. Ez pozitív, hiszen volt olyan, aki három-négy hónapig labdát sem fogott a kezébe, nem tudtuk, kinek mennyi idő kell a felzárkózásra, ám mindenki nagyon profi, jól ment a munka. Ezért is voltam bizakodó a Rosztov-meccs előtt, hiszen – amit sokan láthattak – a legutóbbi mérkőzéseinken mindig jó szintet hoztunk, főleg védekezésben.