Női kézi: Akármi is az oka, megoldom ezt a feladatot – Köstner

Tény, a papírforma a sportban sokszor annyit ér, mint esernyő a hurrikánnal szemben, ettől függetlenül az előzetes erőviszonyok alapján valóban úgy tűnt, hogy a női kézilabda NB I új kiírásában a három nagycsapat, a Győr, az FTC és a Siófok mögött a Debrecen lehet a negyedik erő. Ehhez képest a DVSC az első két fordulóban a Mosonmagyaróvár (30–31) és a Kisvárda (18–21) ellen is váratlan vereséget szenvedett, majd múlt hétvégén a Békéscsabával szemben (32–24) megszerezte első pontjait. Valami egyelőre nem stimmel a Lokinál, ezt jelezte Köstner Vilmos értékelése a kisvárdai zakó után is: „Teljesítményünk közel volt az értékelhetetlenhez.” A mesteredző azt is leszögezte, hogy „a klubszínekhez méltatlanul játszottunk”, és ezt az egyesület vezetősége is így érezte, miután az „azonnali és érzékelhető változások” jegyében a csalódást keltő rajt miatt egyhavi munkabérüknek megfelelő pénzbüntetéssel sújtotta a játékosokat és a szakmai stáb tagjait, ám október 10-ig haladékot adott. Ha a következő fordulókban „beindul” a Loki, a retorzió arányosan mérséklődhet.

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lelkileg nem viselt meg a rossz kezdés – ismerte be Köstner Vilmos.  – Éppen a hétvégén láttam egy beszélgetést Komáromi Ákossal, amelyben arról is szó esett, ahogy idősödik egy edző, sokkal jobban megviselik a nem várt vereségek, mint fiatalabb korában. Régen egy-két óra volt, mire túltette magát rajta az ember, most már egy-két nap kell hozzá. De szerencsére jók a génjeim, mert ez sem a fizikailag, sem az idegrendszeremen nem látszik meg. A kisvárdai vereség után mégis erősen foglalkoztatott a gondolat, hogy nekem erre nincs szükségem. Viszont, ahogy telik az idő, úgy keményedem meg én is, ezért most eldöntöttem, akármi is az oka, megoldom ezt a feladatot – ami azért nem lesz egyszerű. Rendben zajlott a felkészülésünk, ehhez képest a Mosonmagyaróvár elleni bajnoki rajt előtt azt láttam a csapaton, mintha a közel fél év szünet után nem repesve várná a kezdést, inkább mint egy szokványos mérkőzést. Az Óvár ellen látszólag túlságosan megnyugodva játszottunk, de menet közben a lelki egyensúlyunk mégis megborult, így öt perccel a vége előtt hiába vezettünk hárommal, végül – négy elrontott ziccer után – egy góllal kikaptunk. Ez az egész csapatot és engem is megviselt, és az azt követő napokban magamat és a játékosokat sem tudtam kizökkenteni ebből az állapotból. A Békéscsaba ellen ugyan nyertünk, de az elején akkor is gyermeteg hibákat követtünk el, látszott az önbizalom hiánya a kezdésünkön. Még nem értük el a megfelelő hőfokot.”

A tréner úgy látja, csinálják a dolgukat, melóznak, de nem olyan hittel, lelkesedéssel, ambícióval és nem olyan jól, mint amire ez a keret képes a játékosok erőssége alapján, a rendre visszatérő kisebb hibák pedig összeadódva rossz kezdést eredményeztek.

„Ez eddig nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a várt hat pont helyett csak kettőt szereztünk, hanem teljesítményben és játékban is messze vagyunk attól a szinttől, ami elvárható lenne – folytatta Köstner. – Ezzel tovább nehezítjük az egyébként sem könnyű helyzetünket, mert mindezt az ellenfelek is megérzik, és mint a véres húscafatra, igyekszik ráharapni mindenki. A sokéves tapasztalatom ellenére sem igazán tudom, miért alakultak eddig így a dolgaink. A kórképünk, mondhatni, teljes, de az orvoslás és a gyógyítás időt vesz igénybe és nem olyan egyszerű, mert vannak nehezen érthető lelki tényezői is. Olyan kijavítható hibák miatt szenvedünk most, amelyeket nagyobb figyelemmel elkerülhettünk volna, ezért a probléma gombostűfejnyiből elkezdett nagyra nőni. Sok mindent tisztáztunk már a csapattal, de egy-egy ember felépítése lélektanilag sokkal tovább tart, mint fizikailag.”

Szerdán a nyáron teljesen kicserélődött és megfiatalított Érdhez utaznak a debreceniek, akik papíron ismét favoritnak számítanak, de Köstner szerint ez az eddigi három meccsükön is így volt, mégsem úgy viselték az esélyesség terhét, ahogy kellene.