– Hogyan kell értékelni az idény főpróbáján a Ferencvárostól elszenvedett nyolcgólos vereséget?
– Természetesen nem szeretünk kikapni, főleg nem a Fradi-pályán, de ezt tényleg edzőmérkőzésnek kell tekinteni – kezdte Görbicz Anita, a Győri Audi ETO KC 37 éves játékosa, aki a legutóbbi összecsapásokon, így az FTC elleni pénteki vesztes meccsen (16–24) is Danyi Gábor vezetőedző segítőjeként kapott helyet a kispadon. – Sok technikai hibát követtünk el, főleg az első félidőben. A másodikban már kevesebbet rontottunk, a védekezésünk is elfogadható volt, összességében nem is a huszonnégy kapott góllal volt probléma, hanem a lőtt gólok számával. A sok technikai hibában kicsit talán szerepet játszik a fáradtság, de nem is baj, hogy most megmutatkoztak a hibák, inkább edzőmérkőzésen kapjon ki a csapat, mint Bajnokok Ligája- vagy bajnoki meccsen. Nagyon bízom benne, hogy ebben az idényben ez volt az első és az utolsó vereségünk.
– Az Érd elleni találkozóval már kedden elkezdődik a bajnokság. Milyen állapotban van a csapat?
– Nincs rosszban, fizikailag semmiképpen, sőt remek a játékosok állapota – inkább a játékkapcsolatokkal van munka. Nagyon jó, hogy ilyen sok mérkőzést játszottunk és erős csapatok ellen, mert az edzéseken azért nem lehet úgy gyakorolni, mint amikor ellenféllel találkozunk, gondolok itt a páros kapcsolatokra, a kettő-kettőzésre, például a beállóval vagy a két kettesnek a kapcsolatára. Ezeket még gyakorolni kell, ám dolgozunk, és úgyis jön majd magától. Van időnk.
– Mi a véleménye az önöknek egyébként nem ismeretlen szerda-szombat ritmusról, amely a bajnoki program sűrítése miatt vár az együttesre?
– Végre játszunk, alig vártuk már, hogy ismét pályára lépjünk, ráadásul, ahogy mondja is, hozzá vagyunk szokva ehhez a ritmushoz. Ennyi kihagyás után én nem is azon gondolkodom, hogy milyen sok meccs vár ránk, hanem hogy végre játszhatunk, újra nekikezdhetünk, hiszen azért az nagyon rossz volt, amikor mindent lezártak, és nem tudtunk kézilabdázni.
– Szokatlan még a pálya szélén látni.
– Még nekem is szokatlan. Két hete kisebb vállsérüléssel bajlódtam, úgyhogy ebben a két hétben keményen gyógytornáztam. Ugyanúgy napi két edzésem volt, mint a lányoknak, csak persze nem az ő feladataikat végeztem, nem velük dolgoztam. Remélem, a jövő héten már elkezdem velük a munkát, és lassan a pályán leszek.
– Hogyan éli meg a kispados szerepkört?
– Sokkal furcsább, mint belülről irányítani a csapatot. Azt veszem észre, hogy talán a pályán jobban figyelnek rám, mint a kispadon, mert ott van Danyi Gábor, akinek a hangja sokkal inkább elér hozzájuk. Furcsa megszokni, de most ez a szerepkör, ebbe is bele kell tanulni.
– Milyen idényre számít?
– Én azt szeretem látni a csapaton, ha támadásban és védekezésben is élvezi a kézilabdát, ha ez megvan, jön majd a jó játék is. Azt várom, hogy mindig százszázalékosan koncentráltan menjünk fel a pályára, és mindent adjunk bele. Ha ez megvalósul, biztos vagyok benne, nyerni is fogunk.