Női kézi: példát mutatni – 9 év után hazatér Hornyák Dóra

Minden, csak nem nyaralás volt ez a hét a DVSC Schaeffler női kézilabdázóinak, hiszen az edzések mellett keddtől péntekig három felkészülési mérkőzést vívtak, ráadásul a két topcsapat, a Ferencváros (29–31) és a Győr (24–42) ellen is pályára léptek, a sort a Dunaújváros (33–24) elleni sikerrel zárták.

„A felkészülés ezen szakaszának ilyen terhelést is kell hoznia   – jegyezte meg Hornyák Dóra, aki 2011 után tért vissza nevelőegyesületébe, a Debrecenbe.  – A Győr elleni első tizenöt percet leszámítva jó meccseket játszottunk. A Fradi ellen például jelentősebb hátrányból tudtunk felzárkózni, a rajtunk átrohanó Győr meg nagyon jól játszott. Fáradt a társaság, és persze van is hova fejlődni, egyénileg és csapatszinten is érződnek a hiányosságok, mert a járványidőszak alatt nem tudtunk a megszokott módon edzeni.”

Az MTK trénere, Golovin Vlagyimir sérült beállója, Ferenczy Petra apropóján lapunk hasábjain beszélt arról, hogy a hosszú kihagyás után akárhogyan is vigyáznak a játékosokra, előfordul egy-egy sérülés. A sormintára ráerősítve a Debrecen az FTC ellen bokasérülést szenvedő Arany Rebekát veszítette el néhány hétre.

„Biztos közrejátszik az is, hogy otthon nem tudtunk igazán kézilabdás mozgásokat végezni, de megfelelő és gondos felkészüléssel azért többségében talán elkerülhető a baj. A debreceni stáb is nagyon ügyel rá, hangsúlyos a bemelegítés, a nyújtás, no meg a regeneráció”   – így Hornyák.

A rutinos kézilabdázó alig 14 évesen, 2006-ban a Debrecen színeiben mutatkozott be az élvonalban, majd egyre inkább meghatározó játékossá vált. 2011-ben a Veszprém Barabáshoz igazolt, aztán Győrbe került, ahol két Bajnokok Ligája-győzelemnek is részese volt. A több játéklehetőség reményében Vácra szerződött, ahonnan egy év után a Ferencváros vitte el. A pályán és azon kívül is tartalmas öt évet töltött a Népligetben, 2019 júniusában adott életet kisfiának, Bendegúznak. Éppen a család, a szülők közelsége miatt döntött úgy, hogy visszatér a cívisvárosba, ahova két évre kötelezte el magát. A Ferencváros elleni edzőmeccsen furcsán is érezte magát, ám még ha izgult is kicsit, próbálta kikapcsolni, hogy legutóbbi együttese ellen játszik.

„Kilenc év után tértem vissza Debrecenbe, nyilván más lesz a szerepem  – folytatta a jobbkezes játékos, aki irányítóként és átlövőként is szokott szerepelni.   – Érettebben gondolkodom, másként látok sok mindent. Rutinosként az lesz a dolgom, hogy segítsem a fiatalokat.”

Nemcsak játékosként, kisfia születése után emberként is sokat változott:   „Teljesen más volt és lett az életem. Ha edzés után fáradtan megyek haza, egy mosoly, egy ölelés, akárcsak egy pillanat vele feltölt.”

Mint mondja, a szülés és a koronavírus-járvány miatti kihagyás után még tennie kell azért, hogy teljesen utolérje magát:  „Fizikailag már közel állok hozzá, de a kézilabdás mozgásokon, a lövéseken, cseleken, a csapatjátékon dolgozni kell.”

A 28 éves játékos szerényen hozzátette: az a fontos, hogy a csapatnak jól menjen, ha ehhez öt perc játékkal tud hozzátenni, annak is örül, ám ha hatvannal, arra is készen áll majd.

Az alázatára jellemző, bár gondolkodott azon, hogy magával viszi a kisfiát a balatonboglári edzőtáborba, szem előtt tartva, hogy új csapatba és új környezetbe igyekszik beilleszkedni, inkább otthon hagyta, nehogy egy kicsit is elvegyen a munkából, hogy vele foglalkozik.

„Hiába én vagyok a rutinosabb, a nálam fiatalabbak közül többen hosszabb ideje játszanak Debrecenben, tudom, nekem kell alkalmazkodnom, ám nincs ezzel probléma, mert mindenben segítenek   – összegzett Hornyák Dóra. – Több fiatal is említette, milyen jó, hogy itt vagyok, felnéznek rám, örülnek, hogy velem edzhetnek. Nagyon jólesnek az ilyen visszajelzések, már csak ezek miatt is úgy érzem, példát kell mutatnom.”