Férfi kézilabda: Széles Ákos Bundesliga-szerződést kapott

Széles Ákos három évvel ezelőtt a Madách Imre Gimnázium tanulójaként szeretett volna részt venni az iskola német cserediákprogramjában, de közben kézilabda-pályafutását is folytatni akarta, így olyan klubot kellett keresnie, amely partner ebben. Így találta meg a SC DHfK Leipzig együttesét, melynek felnőttcsapata a Bundesligában játszik, az utánpótlása pedig híres.

„A terveimet sokáig nem is mondtam el a szüleimnek, csak amikor már biztos volt.  A lipcseiek kihívtak egy hét próbajátékra, de már néhány nap múlva arról beszélgettünk, hol fogok kint lakni, melyik suliba járok és hol játszom – emlékezett vissza Széles Ákos, aki első körben másfél évig maradt kint, és játszott az ifjúsági német bajnokságban. – Az elsődleges célom az volt, hogy megtanuljak németül. Egyszerre két iskolát végeztem, mivel itthon magántanuló voltam, és két helyen vizsgáztam.”

A kemény kettős terhelés miatt érettségi előtt hazajött, és a Budai Farkasok NB I/B-s csapatában játszott, de már akkor eldöntötte, ha lehetőséget kap, visszamegy Lipcsébe egyetemre. A kézilabda is egyre fontosabb lett az életében, úgy látja, a német és a magyar liga között a legnagyobb különbség a sebesség, kint nincs idő cserélni támadás és védekezés között, még az ifjúsági Bundesligában sem, de gyakrabban kap az ember öt perc szünetet, hogy kipihenje magát. Meggyőzhette a lipcsei stábot, mert 2018 nyarán felmehetett a felnőttcsapatba.

„Éppen a Balaton partján feküdtem, amikor hívott a felnőttcsapat edzője, mit szólnék, ha kicsit hamarabb érne véget a nyaram – elevenítette fel a két évvel ezelőtt történteket a 19 éves játékos. – Néhány nap múlva már olyan csapatok ellen játszottam felkészülési meccseket, mint a Montpellier, a Vardar és a Hamburg. Főleg irányító voltam, de mindkét átlövőposzton tudok játszani.”

Széles Ákos ugyanis kétkezes játékos, 2013-ban az édesapja tanácsára kezdett el edzeni jobb kézzel, amikor megsérült a bal könyöke. Úgy gondolták, ha fociban a legmagasabb szinten elvárás, hogy valaki minkét lábával ügyes legyen, akkor kézilabdában sem lehetetlen, hogy valaki mindkét kezét készség szinten tudja használni. Hiszen ha az ember mindkét kezével tud dobni, mindkét oldalra cselezni, a védőnek kétszer olyan nehéz a dolga.

„A csapataimban sosem én voltam az, aki a legnagyobbat ugrott, a legerősebbet lőtt, ezért kifejlesztettem a saját képességemet. Mivel edzéseken nem tudtam mindkét kezemmel ugyanazt az ismétlésszámot elérni, az idegrendszert kezdtük edzeni –  magyarázta a magyar juniorválogatott játékos. – Lipcsében most három évre írtam alá, és benne van a megállapodásunkban, hogy minden évben kijöhet ide egy fiatal magyar tehetség, akit nekem kell majd mentorálnom. Egy komplex játékosnak ma már nemcsak támadnia és védekeznie kell jól, de minden rendszerben tudnia kell játszani, mert akárhogy is hívjuk a szisztémákat, a végén mégiscsak kézilabdázik az ember.”